Reflektorfényben - Sztárszerelem

Lehull a lepel

Mit is szoktak mondani? A valóságban nincsenek tündérmesék? Nos, igen. Elhittem, hogy nekem van rá lehetőségem. Minden olyan tökéletes volt, túlságosan is tökéletes, de a tündérmese pillanatok alatt átváltozott rémálommá. Kinyitottam a szemem és a valóság fájdalmasan arcul csapott.
Hangos veszekedés zajára keltem fel és pár pillanattal később be is tudtam azonosítani a hangokat. Az egyikük Alexander volt, de hallottam még Zalán, Olivér és az ügyvédem Ildi hangját is. A napfénytől hunyorogva ültem fel és magam mellé pillantottam, de Igornak csak a hűlt helyét találtam. Helyette csak egy papírlapot láttam a párnára téve. Azonnal érte nyúltam és félelemtől görcsbe ránduló gyomorral széthajtogattam.
Sajnálom Betti. Csodálatos lány vagy és őszintén élveztem a társaságodat, az együtt töltött perceket, de a munka az munka. Remélem megérted, hogy az igazság mindenek felett áll!
– Mi a fasz? – bámultam a sorokra majd kipattantam az ágyból és kirontottam a szobából.
A nappaliban Alexander a kanapén ült és videochaten beszélt Zalánnal, Olivérrel és az ügyvédemmel.
– Betti – vett észre elsőként Olivér, mire Alexander megfordult és rám meredt.
– Igor hol van? – kérdeztem a markomba szorítva a levelet. – Hol van? – ismételtem meg.
– Elment a reggeli komppal – válaszolta Alexander.
– Nem! Nem mehetett el! – kiáltottam fel és védekezően magam elé rántottam a karomat. – Nem, azok után, hogy…
– Betti – kezdte Olivér, mire a kis képkockára meredtem. – Elmondtad neki mi történt aznap éjjel? Kényszerített, hogy elmondjad?
– Honnan… - kezdtem sápadtan, majd leroskadtam a kanapé szélére és előre dőlve két kézzel belemarkoltam a hajamba.
Percekig senki sem szólt semmit. Alexander valahogy megszerezte tőlem az üzenetet és hallottam, ahogy megvitatták a dolgot, valamint, hogy mit léphetünk az ügyben. Alig figyeltem oda a szavaikra, csak annyi jutott el a tudatomig, hogy tőlem volt hangos az internet. Igor mindenkinek elérhetővé tette a vallomásomat. Kihasznált engem, hogy megtudja az igazat, a bizalmamba férkőzött és sebezhetővé tett.
– Mennyire rossz a helyzet? – kérdeztem alig hallhatóan.
– Nem olyan rossz, hogy ne tudjuk helyre hozni, de tudnunk kell, hogy tudtál-e a felvételről.
– Ha a beleegyezésed nélkül készítette a bíróságra vihetjük az ügyet, mert ezzel megsértette a személyi jogaidat – magyarázta Ildi.
Potyogtak a könnyeim, ahogy Olivérre szegeztem a tekintetem. Nem néztem senki másra csak rá, mert tudtam, ha kimondom, ezeket a szavakat elveszítem az egyik legfontosabb embert az életembe.
– Tegnap este sokat ittunk, annyira boldog voltam, Igor pedig annyira kedves. Felvetette, hogy készítsünk magunkról videót, először csak táncoltunk, aztán több is történt. Aztán megkérdezte, hogy korábban mi zaklatott fel, én pedig mindent elmondtam neki. Annyira megértő volt, azt mondta a titkom nála biztonságban van – zokogtam fel. – Olivér annyira sajnálom, tudom azt mondtad, hogy ne beszéljek senkinek róla, de Igorban megbíztam. Kérlek, bocsáss meg, foltot ejtettem a te neveden is – öleltem át saját magamat, majd zokogva Alexanderhez bújtam, aki szorosan magához ölelt.

– Aznap éjjel Tomi visszajött értem. Kiderült, hogy a lelkiismerete nem hagyta, hogy ott hagyjon, de akkor már késő volt. Bevitt a kórházba, ahol kimosták a gyomromat. Mikor magamhoz tértem, őt hibáztattam a történtekért. Dühös voltam rá, mert ott hagyott, dühös voltam, mert ő ebben a szennyben talált menedékre. Nem értettem és mélységesen megvetettem, hogy a drogot használta arra, hogy könnyítsen a lelkén. Hajnalban kiengedtek a kórházból, hazavitt és feljött hozzám és mellettem maradt egész nap. Mikor felkeltem, tudtam, hogy be volt állva, pánikba estem és elzavartam. Nem sokkal később csörgött a telefon, hogy autóbalesete volt. Tomi miattam halt meg, ha nem zavarom el, ha segítséget hívok, még mindig élne. Én öltem meg a legjobb barátomat!
Nem tudom miért büntettem magam azzal, hogy újra és újra meghallgattam a felvételt, ami mostanra minden oldalon megtalálható volt. Még Tiktokon is erre gyártottak videókat, egy kibaszott trend lett életem legrosszabb éjszakája. Az internet tele volt az én megmondtam emberekkel és ettől csak még jobban forgott a gyomrom. A drogos lány szintvallott. Ez állt az összes szalagcímen és egy csapásra az ország szégyene lettem. Már nem csak drogos voltam, hanem gyilkos is, de talán ezt érdemeltem. Mert valóban az voltam.
Olivér azt szerette volna, ha a szigeten maradok, amíg lecseng a vihar, de nem fogadtam meg a tanácsát. Hazautaztam, mert muszáj volt szembe néznem a tetteim következményével. Muszáj volt megkeresnem Igort és a szemébe nézve válaszokat követelni vagy csak egyszerűen agyonverni. Az emberek szemében már így is gyilkos voltam, nem számított még egy balhé.
– Megérkeztünk – suttogta Alexander, aki operatőrből a testőrömmé vált.
Hálás voltam a barátságáért és szükségem is volt rá. Nem tudtam, hogy volt-e még valaki, aki visszavárt engem. Talán Peti és Gábor már rég összeszedték a sátorfájukat és leléptek. Meg is értettem volna őket. Petinek gondolnia kellett a karrierjére, Gábornak pedig a kislányára kellett gondolnia. Senki se akart magának egy gyilkos barátnőt és pótanyukát. De a legrosszabb az egészben az volt, hogy minderről Brúnó is tudomást szerzett és nem tudtam mit gondolhat rólam. Csak még jobban meggyűlölt és áldja a sorsot, amiért időben kiszállt? Vagy épp ellenkezőleg, sajnál engem és továbbra is engem akar, dacára annak, ami történt?
– Végre, hogy itt vagy – hallottam Peti hangját, mire felkaptam a fejem és eltátottam a szám.
Gábor és Peti ott álltak Zalán és Olivér mellett és engem figyeltek. Mindent magam mögött hagyva rohanni kezdtem feléjük és a nyakukba ugrottam hálát adva az égnek, amiért nem hagytak magamra. Percekig álltam az ölelésükbe és zokogtam.
– Hallottuk mi történt – suttogta Gábor.
– Igor egy szemétláda – köpte a szavakat Peti és szorosabban ölelt. – Nem fogjuk ennyiben hagyni!
– Abban biztos lehetsz – értett egyet Gábor én pedig csak még jobban zokogtam.
Szerintem végig sírtam az egész utat a villába majd Zalán elzavart a szobámba, hogy pihenjek le. De nem tudtam megmaradni a toronyba, egyedül éreztem magam és magányosnak így a lenti kanapén kuporodtam össze, ahol az élet zajlott. A fejem Peti ölében pihent, Gábor pedig a lábamat masszírozta, míg az álom el nem nyomott, de az álmok nem hoztak megnyugvást.
Gyengének éreztem magam és üresnek. Igor elragadott belőlem egy fontos darabot és bemocskolta az egyetlen helyet, ami tiszta volt. Skopelos többé már nem volt ugyanaz, ezért is jöttem inkább vissza Magyarországra. A rossz emlékek, megmérgezték azt a gyönyörű helyet, a szigetet, amit az otthonomnak éreztem.
– Srácok – károgtam, amikor felébredtem és láttam, hogy nem mozdultak mellőlem.
– Igen Betti? – kérdezte Peti csendesen.
– Menjetek haza – suttogtam és felültem. – Nagyon kedvellek titeket, de lelkileg nem állok készen egy párkapcsolatra. Előbb saját magamat kell rendbe raknom, hogy teljes odaadással tudjak belevágni egy kapcsolatba, ti pedig nem ezt érdemlitek.
– A nagyim mindig azt mondta, hogy a szerelemben mindenkinek 50-50 százalék jut, de van, hogy valamelyikünk csak 5%-ra képes, ilyenkor a másiknak kell a maradék 95%-ot beletennie – mondta Peti és megszorította a kezemet.
– Nem, nem értitek – csóváltam meg a fejem. – Gábor neked a lányodra kell gondolnod. Még olyan fiatal és a mai gyerekek olyan gonoszak. Nem teheted ki annak a bántásnak, amit miattam kapna – néztem Gáborra. – Peti neked a karriered még csak most kezd felfelé ívelni, én csak lehúznám azt! Egyikőtöknek sincs rám szüksége.
– Gondolod, hogy itt hagynánk téged ilyen állapotban? – horkantott fel Gábor dühösen. – Törődj bele, hogy nem megyünk sehova!
– De én nem vagyok belétek szerelmes – győzködtem őket ide-oda kapkodva a tekintetem.
Gábor és Peti összenéztek majd mindketten rám.
– Tudjuk – mondta végül Gábor. – Nem vagyunk vakok. Láttuk a kisfilmet mi is, láttuk, hogy hogyan csillogott a szemed, amikor Brúnóval voltál.
– Akkor meg? Menjetek haza és találjatok olyan lányt, aki méltó lesz hozzátok – sütöttem le a szemem.
– Betti ne csináld már! Fontos vagy nekünk, hát nem veszed észre? Igen, nem minket választottál és vasárnap sem minket fogsz, tudjuk, de ne küldj haza minket! Ne taszíts el minket magadtól, mert nem vagy egyedül! A barátaid vagyunk és szeretünk téged! Hülye vagy, ha azt hiszed, magadra hagynánk ezekben a nehéz időkben! Szükséged van ránk! Nem kell egyedül szembe szállnod a démonokkal!
– Nem olyan régen arról beszéltünk, hogy nincsenek igaz barátaid – tette hozzá Gábor és lehajolva elkapta a tekintetem. – Hagyd, hogy a barátaid legyünk! Kérlek!
– De – kezdtem a szavakat keresve.
– Betti kérlek – szólt rám Peti.
– Nem csinálhatjátok ezt! Azért jöttetek, hogy a szívemért küzdjetek és nem azért, hogy a barátaim legyetek!
– Na, jó elég – pattant fel Peti és már azt hittem, hogy csomagolni kezd, de a vállára lendített és egyenesen beledobott a medencébe. – Szedd össze magad! – szólt rám dühösen. – Ne akarj helyettünk dönteni és ne zavarj el minket! Maradni akarunk és te is azt akarod, hogy maradjunk! Szóval szedd össze magad és mentsük, ami menthető! Semmi sem oldódik meg, ha csak nyalogatod a sebeidet, a baj már megtörtént! A te feladatod az, hogy ne hagyd, hogy összetörjenek. Igen talán hibáztál, de ki nem hibázott? Tomi nem miattad halt meg! De ha mindenáron hibáztatni akarod magad, akkor tedd azt! Hibáztasd csak magad, ha attól boldogabb leszel!
– Mi folyik itt? – kérdezte Joci döbbenten.
– Még itt vagy – suttogtam döbbenten és kimásztam a medencéből.
– Jól vagy? – fürkészte az arcomat aggódva.
– Nem – ráztam meg a fejem könnyes szemmel. – Minden a feje tetejére állt, mindennek vége. Amiért annyit küzdöttem, a zenélés, többé már semmi sincs rendben! A legnehezebb percekben hagytál te is magamra! Egyszer sem kerestél meg! Egyszer sem – taszítottam meg a mellkasát. – Annyira szerettük egymást! Olyan nagy volt a szerelem, örökké tarthatott volna, ha kicsit jobban megerőlteted magad!
– Betti ne rajtam töltsd, ki kérlek – kapta el a csuklómat és könyörögve a szemembe nézett. – Tudod, hogy a szerelmünk igaz volt.
– Annyira mégsem – mosolyodtam el szomorúan majd visszamentem a villába és lekuporodtam a kanapére.
Nem sokkal később Peti és Gábor csatlakoztak hozzám, két oldalt öleltek át és nem engedték, hogy a fájdalom a mélybe rántson. Visszahúztak engem, életben tartottak és a jelenlétükkel visszaadták a reményt. A reményt, hogy ez csak egy bukkanó az életemben, egy újabb fok, amit meg kell másznom, hogy a csúcsra jussak, ahol a nap meleg sugara be fogja ragyogni az eget. De a napot csak, akkor láthatom, ha kitartok. Én pedig minden erőmmel azon voltam, hogy ennek eleget tegyek.

Srácoook, hamarosan a végére érünk! 🥹🥰 Várom a tippeket, hogy szerintetek hogyan alakul Betti sorsa. Esetleg Zalán visszarángatja Brúnót a fülénel fogva? Vagy Betti ugyanúgy felkeresi Brúnót, mint egy éve Krisztián Adriennt?