Reflektorfényben - Sztárszerelem

A múlt nyomában

3 órája ülhettem Alexander társaságában, a fakunyhóban, amikor hallottam, hogy valaki felfelé mászik. Izgatottan kiegyenesedtem, a kártyát egy laza mozdulattal magam elé dobtam, Alexander pedig készenlétbe helyezte a kameráját, hogy lefilmezze a megmentőmet. Őszintén szólva nem tudom kire számítottam. Láttam, hogy Brúnó és Peti mennyire másnaposak voltak így biztos voltam abban, hogy nem ők kerülnek majd ki győztesként. Maradt tehát Gábor, Csanád és Zsombor. Hármójuk közül pedig fogalmam sem volt, hogy végül melyikük fog felbukkanni.
A kunyhó tetején végül Gábor kapaszkodott fel, megkongatta a harangot ezzel jelezve a többieknek, hogy nyert és a játék véget ért.
– Gratulálok – tápászkodtam fel és a csuklójára kötöttem a kék kendőt. – Lehetőséged van megszervezni egy randit velem – emeltem rá a tekintetem, de ő nem nézett a szemembe.
Gyomron rúgásként ért, amikor szó nélkül sarkon fordult és a csövet megragadva lecsúszott a földre. Miután túltettem magam a döbbeneten utána indultam és lecsúsztam a csövön, amit szerintem a tűzoltóságról emeltek el másképpen, hogy került volna ide? Vagy lehet, hogy egy rúdtáncos adta kölcsön, kit tudja. Gábor az egyik fa tövében ült és időnként belekortyolt a kulacsába, majd a közeledtemre felém pillantott.
– Egyáltalán nem törtem magam, hogy én legyek az első – szólalt meg. – Brúnó és Peti azt se tudják, hol vannak, Zsombor és Csanád pedig nem ismernek eléggé. A srácok az erőnléti feladatoknál hasaltak el, Zsomborék pedig a rólad szóló kérdéseknél. Tehát mielőtt azt gondolnád, hogy siettem vagy bármi tévedsz. Át fogom adni a helyemet.
– Ahogy jónak látod – suttogtam és lekuporodtam mellé a földre.
Hosszú ideig egyikünk se szólalt meg, egyedül csak a természet zajai törték meg a csendet, aztán Gábor vett egy mély levegőt én pedig beletörődve abba, hogy nem fog semmit se mondani, amivel közelebb enged magához felálltam, hogy beüljek a közelben parkoló kocsiba.
– Volt egy feleségem – szólt utánam mire megtorpantam.
– Sajnálom, hogy véget ért – válaszoltam óvatosan, mert fogalmam sem volt, hogy mi történt köztük.
– Az általános óta együtt jártunk. Nyolcadikban jöttünk össze, utána egy gimibe jártunk, de külön egyetemre mentünk. Őt a jogok érdekelték, engem pedig a matematika. Mégsem mentünk szét, a szerelmünk kibírta a távolságot.
– Gábor miért mondod el ezt nekem?
– Mert mindenáron tudni akarod, hogy miért reagáltam úgy, amikor megláttalak Jocival. Nem akartam a múltamról beszélni, amíg itt vagyunk, mert nem tartozik a Tv-re, de tudom, hogy addig úgysem hagysz békén, amíg el nem mondod.
– Ne! Kérlek ezt ne kend rám!
– Talán én voltam az, aki az éjjel a nevedet óbégatta és válaszokat követelt? Nevetséges voltál – nézett mélyen a szemembe. – Ritával a kapcsolatom tökéletes volt, de a szerelmünket beárnyékolta az alkohol. Rengeteget ivott, mert nem bírta elviselni a munka utáni stresszt és ezzel akart könnyíteni a lelkén. Aztán én ott hagytam a tanári állásomat és elmentem a szakács képzésre. Itt ismertem meg Jocit, jó barátok lettünk, szinte testvérek. A feleségem egy napon alkoholmérgezést kapott, el kellett mennem, de Joci felajánlotta, hogy vigyáz rá, amíg haza nem jövök. Megbíztam benne.
– Mondd, hogy nem – suttogtam a fejemet rázva. – Kérlek, mond, hogy nem tette meg!
– Az ágyban találtam rájuk – nézett a szemembe. – Mikor azt kérdezted, hogy vannak-e barátaim hazudtam. Azóta nincsenek igaz barátaim, mióta Joci hátba szúrt engem és lefeküdt a feleségemmel.
– Annyira sajnálom – ültem vissza mellé és a kezére tettem a kezem. – Te nem ezt érdemelted!
– Mégis ezt kaptam. Lecserélt egy fiatal kis suhancra – nevette el magát. – Azért akadtam ki, mert féltem, hogy újra megismétlődik. Nem tudtam, hogy ti már jártatok én csak… megláttalak titeket és azt hittem, hogy téged is elvesz tőlem. Mikor elmondtad, hogy nem így van, akkor meg már túl dühös voltam, ezért vágtam a fejedhez, hogy trófeákat gyűjtesz. Betti én, nem akarlak megváltoztatni téged – suttogta. – De a tegnap esti viselkedésed megrémített.
Gombóccal a torkomban néztem rá, szerettem volna megígérni neki, hogy többé nem fordul elő, de tudtam, akkor hazudnék. Mert alkalmanként jócskán felöntöttem a garatra, mert így akartam elmenekülni a fájdalom elől. A rengeteg megfelelés elől, amit az emberek rám pakoltak és a legnagyobb probléma az volt, hogy azok ítélkeztek felettem, akik belehajszoltak engem az alkoholba. Azok az emberek, akik az arcukat fel nem vállalva, otthon a számítógép előtt ülve ontották magukból a mocskot, mert ez volt az egyetlen örömük az életben.
– Ez az év nekem egy katasztrófa volt – suttogtam.
– Tudom – fogta meg a kezem és megszorította. – De még egyszer nem tudom ugyanazt végig csinálni. A feleségemet már elvesztettem az alkohol miatt.
– Meghalt? – kérdeztem kiszáradt szájjal.
– Fél évvel azután, hogy elváltunk. Az a szemét még csak el sem jött a temetésére – szorult ökölbe a keze.
– Mit szeretnél, mi legyen? – tettem fel neki a mindent eldöntő kérdést. – Ha haza szeretnél menni, beszélek Zalánnal nem probléma. De szeretném, ha tudnád, hogy én örülnék, ha maradnál. Nem hiába vittelek téged a nagyihoz.
– Azt hittem azért, mert rajong értem – mosolyodott el.
– Nem. Azért vittelek el, mert szerettem volna, ha mindent tudsz rólam. Hogy megtudd, miért vagyok ilyen, hogy honnan jöttem. Gábor az én apám is alkoholista, soha nem lépnék, a nyomába hidd el nekem. Én soha nem fogok olyanná válni, mint ő. A tegnap éjszaka csak szórakozás volt, csak jól éreztük magunkat a srácokkal – sírtam el magam. – Nem leszek olyan, mint ő – ígértem meg és könyörögve néztem rá.
Gábor biccentett egyet és végre valahára átölelt. Szorosan belé kapaszkodtam, de fogalmam sem volt róla, hogy én vígasztaltam őt, vagy pedig ő engem.

1 órával később a hátsó konyhában voltam és számonkérően meredtem Jocira.
– Komolyan elvetted a feleségét a legjobb barátodnak? – támadtam rá indulatosan. – Miért?
– Betti, ez már egy régen lejárt lemez. Jóval azelőtt történt, hogy téged megismertelek – túrt bele a hajába egy elcsigázott mozdulattal.
– Ezt jó tudni, de attól még hallani akarom a te verziódat.
– Hallani akarod? Rendben! Életem legnagyobb hibáját követtem el aznap – támaszkodott az asztara és a szemembe nézett. – Még csak nem is tetszett Gábor felesége, eszembe se jutott volna ágyba bújni vele.
– Mégis megtetted.
– Mert végre túl akartam esni az első alkalmon – hunyta be szorosan a szemét. – Tapasztaltabb nő volt, ráadásul nem tisztességes, nem én voltam az első, akivel megcsalta Gábort. Felkínálkozott én pedig éltem a lehetőséggel, mert egy lúzer voltam a nők szemében, amiért szűz voltam.
– De ez akkor sem mentség Joci – ráztam meg a fejem és megpróbáltam túltenni magam a szavai okozta sokkon.
– Már nem számít, mit mondok. Rita meghalt, Gábor gyűlöl engem és régen történt – sóhajtott fel. – De, ha már ennyire a múltról akarunk beszélni ő vajon mindent elmondott neked? – szegezte nekem a kérdést.
– Ez meg mit akar jelenteni?
– Felejtsd el – sóhajtott fel és ellökte magát az asztaltól. – Tiszteletben tartom a döntését, hogy még nem mondta el. De remélem, megteszi, mielőtt őt választanád a végén.
– Joci! Tudod, hogy mennyire utálom ezt!
– Nem én akarok lenni a rosszfiú a történetben. Bár már így is az lettem – nevette el magát keserűen. – Ami köztünk volt az igaz volt – nézett mélyen a szemembe.
– Tudom és azt is, hogy nem hibáztathatlak a múltban elkövetett hibáidért, ha nem Gáborról lenne, szó nem is tenném. Nem az én dolgom – dörzsöltem meg az arcomat.
– Mégis azt diktálta a lelkiismereted, hogy ide gyere és számon kérj – tette hozzá.
– Ismersz – suttogtam az ujjaim közül pillantva rá.
Joci mosolyogva lépett oda hozzám, gyengéden megfogta a csuklómat és elhúzta a kezem az arcom elől.
– Nem őt fogod választani – állapította meg.
– Miből gondolod?
– Onnan, hogy ismerlek, nem rémlik? – billentette oldalra a fejét. – Ha erős érzelmeket táplálnál iránta jobban ki lennél akadva. Foggal-körömmel harcolsz és védelmezed azt, akit szeretsz. Nem úsztam volna meg ilyen szárazon, ha szerelmes lennél belé.
Megforgattam a szemem majd elhúzódtam Jocitól és elcsentem egy almás lepényt a tányérról. Nevetve mondta, hogy elvihetem az egészet, így magamhoz vettem a tányért és lementem a moziszobába. Brúnó odabent édesdeden aludt miközben a képernyőn a Marvelek próbálták megmenteni a világot. Mosolyogva letelepedtem mellé, lábaimat feltettem az előttem lévő ülésre és bekapcsolódtam a filmbe miközben mellettem Brúnó édesen horkolni kezdett. Ennél jobb délutáni programot elképzelni se tudtam volna.