Reflektorfényben - Sztárszerelem

Szív(telen)

Pokolian ideges voltam, ahogy ott ültem az Ózon Hotel éttermében és a második lehetséges Nagy őt vártam. Megmondtam Zalánnak, hogy engem hagyjon ki ebből a hülyeségből, de nagyon úgy tűnt, hogy a kérésem süket fülekre talált. A ceremónia előtt pár órával leszervezett nekem két randit, két teljesen ismeretlen emberrel. Komolyan ki az, aki egy hét alatt megismer valakit és totál belehabarodik? Mégis ki lenne olyan hülye, hogy hazaküld valaki olyat, akit már megismert és megkedvelt egy idegen miatt? Én biztos nem voltam ekkora marha.

Az első randipartner amúgy nagyon szimpatikusnak tűnt, de konkrétan tudomást se vettem róla. 30 éves volt, szőke hajú, kék szemű és hentesként dolgozott egy áruházláncban. Az első pár percben még próbált velem beszélgetni, de aztán csak ültünk egymással szemben, néma csendben és számoltuk a másodperceket. Végül a férfi bocsánatot kért és távozott én pedig nem tudtam sajnálni. Idióta volt ő is, hogy reménykedett.

– Persze még késsél is, remélem, el sem jössz – gúnyolódtam, amikor a következő lovagom lassan negyed órája késett.

Ekkor azonban két kéz takarta el a szememet, mire rémülten felkiáltottam és a felgyülemlett düh egyszerűen kirobbant belőlem.

– Nézd kurvára feleslegesen vagy itt oké? Nem vagyok egy idióta, hogy téged válaszalak a srácok helyett. Egy hét alatt az ember meg sem ismeri a másikat, szóval kár a gőzért. Azt ajánlom, most azonnal menj el, mert per pillanat udvarias társalgásra sem futja tőlem. Az előző férfi 20 percig bírta aztán szinte könyörgött, hogy had menjen el. Szerintem a ceremónián sem vesz részt! Ahogy te sem, ha rajtam múlik!

– Van egy olyan érzésem, hogy előnnyel indulok szerencsétlen taggal szemben – hangzott a magabiztos felelet egy ismerős hangon.

– Igor? – kaptam fel a fejem, mire elvette a kezét a szemem elől.

Valóban ő volt az. Ott állt előttem tetőtől talpig feketében, szexi félmosollyal az arcán, majd kitárta felém a karját. Boldogan ugrottam a nyakába, lábammal átkulcsoltam a derekát és mélyen a nyakába fúrtam a fejem.

– Ezek szerint hiányoztam? – kérdezte nevetve. – Bár nem mondom azt, hogy zavar – szorított magához egy pillanatra.

– Túl hamar leléptél – motyogtam egyre mélyebbre fúrva a fejemet.

– A rangsorod hazazavart – jegyezte meg, mire dühösen felmordultam. – Miért vagy ilyen feszült? Na, várj, majd megmasszírozlak – ajánlotta fel. – Ahogy elnézem a srácok nem igazán törődtek a nyugalmaddal.

Igor jelenléte üdítően hatott rám. Mint a napsütés egy viharos esős nap után. Rögtön színesebnek láttam mindent, ahogy újra felvettük a fonalat és beszélgetve megebédeltünk. Igor még azt is elérte, hogy szívből felnevessek, pedig az a szív folyamatosan vérzett. Vérzett, mert Brúnót el kellett engednem, de itt volt Igor, aki mellett esélyem volt, ha nem is a szerelemre, de egy könnyed kapcsolatra igen. Szerelemről szó sem lehetett, a szívem hű volt Brúnóhoz és biztos voltam benne, hogy a műsor után fel fogom keresni. Ha korábban szerelmet vallok, itt akarna maradni, ezt pedig nem engedhettem meg. Nem akartam, hogy bűntudata legyen és nem akartam, hogy tudja kihallgattam a beszélgetését kétszer is. Így hát semmibe vettem azt, amit a műsor elején Krisztiánnak ígértem, hogy ha szerelmes leszek, akkor azt elmondom.

– Tudod nem gondoltam volna, hogy valaha látlak még – szólalt meg Igor.

– Értsem úgy, hogy nem kerestél volna fel? – könyököltem az asztalra és a tenyerembe fektettem az álam.

– Rondítsak bele a párkapcsolatodba? – hajolt felém, mire mosolyogva megcsóváltam a fejem.

– Köszönöm, hogy itt vagy – suttogtam. – El se tudod képzelni mennyire szükségem van most rád.