Reflektorfényben - Sztárszerelem

Ki mit tud?

Amíg én Petivel randiztam odahaza a srácok sem tétlenkedtek, Zalán ugyanis újabb feladatot adott nekik. A srácoknak egy napjuk volt felkészülni a Ki mit tud versenyre, ahol be kell mutatniuk, hogy miben igazán jók. A versenyből Peti kimaradt, így neki Zalán engedélyezte, hogy a mai napon kihasználva a szabadnapot elintézze a fontos teendőit a villa falain kívül, de megkérte, hogy a versenyre érkezzen vissza.

Zalánnak végül nagy nehezen megbocsátottam a váratlan húzása miatt, de csakis azért, mert kakaóval és csokival kért bocsánatot. Oké talán az is közrejátszott, hogy Olivér felhívott és másnaposan nem igazán volt kedvem csatározni vele. A délelőtt nagy részét alvással töltöttem, majd kitántorogtam a szobámból és lementem a földszintre, hogy tápláljak magamba valamit, ami nem kakaó és nem csoki. Végül csak egy szendvicset készítettem és kíváncsian kimentem az udvarra, hogy megnézzem a srácokat.

– Hé – kiáltott rám Brúnó. – Milyen meglepetés lesz így?

– Bocsánat – tartottam fel a kezem és visszahátráltam a villába.

Ötlet híján elterültem a kanapén és felkapcsoltam a Tv-t majd a csatornák között váltogatva megreggeliztem. Ekkor hallottam meg Gábort, aki odafent a szobájában énekelt. Bár fűtött a vágy, hogy felmenjek és kihallgassam, nem tettem meg, sőt még hangosabbra is vettem a Tv-t.

A délután nagy részét filmezéssel ütöttem el és éppen chipset tömtem magamba miközben a Tv-ben a Bosszúállok megmentették a világot, amikor Zalán megjelent.

– Vendégeink vannak – köszörülte meg a torkát.

– Ki? – kérdeztem lenyalva az ujjaimról a sót, majd boldogan felsikkantottam, amikor megláttam Krisztiánt és Adriennt. – Úristen – pattantam fel és szó szerint lerohantam őket.

– Örülök, hogy még mindig jó a kedved – nevetett fel Krisztián.

– Én pedig örülök, hogy végre megismerhetlek – mosolyogott rám Adrienn kedvesen. – Mennyire nehéz a dolgod?

– Borzasztóan! Ezen az oldalon ezerszer rosszabb lenni, mert egy ribancnak érzem magam – panaszkodtam.

– Krisztián és Adrienn azért jöttek, hogy zsűriként legyenek, jelen a mai Ki mit tud versenyen és segítsenek az értékelésben – szakította félbe a panaszkodásomat Zalán. – De előtte tanácsos lenne rendet tenni magad után és át öltözni – tette hozzá.

– Veled is úgy bánt, mintha egy rossz gyerek lennél? Felettem folyton atyáskodik – magyaráztam miközben eltakarítottam magam után majd mindet kidobtam a kukába.

– Igen van ilyen rossz szokása – helyeselt Krisztián. – De mindenképpen jót akar – tette hozzá.

– Köszönöm – forgatta meg a szemét Zalán. – Egy órán belül kezdetét veszi a verseny, addig kérlek varázsold magad szalonképessé – nézett végig rajtam.

– Nyugi Zalán, nem neked kell majd a hétköznapokban nézned ezt a látványt, hanem nekem – karolta át a vállát Brúnó vidáman. – És nekem tökéletesen megfelel – járatta végig rajtam a tekintetét.

– Hiányoztál tudod? – szökkentem oda hozzá és megpusziltam az arcát. – Gyere, imádni fogod a szobámat – pillantottam hátra Adriennre. – Velem jöhet?

– Nincs akadálya – vonta meg a vállát Zalán.

Vigyorogva ragadtam meg Adrienn kezét és magam után húztam. Szerintem kicsit meglephettem a kitörő lelkesedésemmel és azzal, hogy azonnal a barátomnak tartottam, de ismertem őt. A műsoron és a könyvein keresztül megismertem őt és kedveltem, az másodlagos volt, hogy szerintem ő nem tudott rólam semmit. Miközben megfelelő ruha után kutattam folyamatosan Adriennek panaszkodtam, aki nem győzött közbe szólni, ha valamit nem éretett.