Reflektorfényben - Sztárszerelem

Tripla B

– Ti még nem vagytok készen? – léptem be döbbenten a nappaliba, ahol Brúnó és Berci éppen a bútorokat tologatták, hogy minden tökéletes legyen a meccsre.
– Mi ma nem megyünk sehova – jelentette ki Brúnó azonnal és fel sem pillantott közben.
– Na, de – néztem végig magamon.
Fehér rövidnadrág volt rajtam és egy Magyar válogatott mez, hajamba piros fehér zöld szalagot fontam és a sminkem is azt tükrözte, hogy én bizony a magyaroknak szurkolok ma. Brúnó ingerülten pillantott fel rám, majd összevonta a szemöldökét és megbökte Bercit. Fel egyenesedve gyanakodva közeledtek felém én pedig a zsebemből előhúztam a három jegyet.
– Tehát azt kérdezem, ti még nem vagytok készen? – lengettem meg a jegyeket mosolyogva.
– Ez komoly? – kérdezte Berci tátott szájjal.
– Te Istennő – rontott nekem Brúnó és az ajkamra tapasztotta az ajkát.
Nevetve viszonoztam a csókját majd néztem, ahogy felrohant a lépcsőn, hogy át öltözzön. Mikor eltűnt a szobájába Bercire néztem, aki még mindig nem tért magához.
– Te nem jössz?
– Miért? Mármint engem miért? – kérdezte zavartan.
– Hallottam mikor erről beszélgettetek Brúnóval és szereztem jegyeket.
– Köszönöm – mosolygott rám.
Pár pillanatig még előttem ácsorgott aztán felsitetett a lépcsőn, hogy át öltözzön. Elgondolkodva néztem utána, majd a hangokat hallva a teraszajtón belépő Igorra és Doriánra néztem. Az előbbinek széles mosoly terült el az arcán, az utóbbi pedig elszánt arccal felém indult. Szívem szerint elmenekültem volna, de maradtam ahol voltam és próbáltam felkészülni az előttem álló kellemetlen percekre.
– Szia – állt meg velem szemben Dorián és zavartan beleszántott a hajába.
– Szia – válaszoltam és összefontam magam előtt a karomat.
Nem akartam vele elutasító lenni, de muszáj voltam kezdeni valamit a kezeimmel. Egyáltalán nem akartam Doriánnal beszélgetni, pláne nem a történtekről.
– Mi volt a probléma? – kérdezte. – Mert még mindig nem értem, csak úgy ott hagytál engem és elmentél. Mit rontottam el?
– Te nem rontottál el semmit – sóhajtottam fel. – A mi világunk teljesen különbözik egymástól. A szavaidból azt vettem le, hogy neked a mindened a vidék és az állatok, ami nagyon becsülendő, de nekem a főváros az otthonom. Nem akarlak hitegetni és próbálkozni olyannal, ami eleve halálra van ítélve.
– Értem! Köszönöm az egyenességed – préselte össze a száját.
– Sajnálom – húztam el a szám, majd csendben figyeltem, ahogy a hűtőhöz ment kivett egy sört és vissza kiment a teraszra.
Igor elgondolkodva nézett Dorián után, majd felvont szemöldökkel felém pillantott.
– Most hazudtam volna? – tártam szét a kezemet.
– Egyaltalán nem – vágta rá azonnal és hozzám lépve megfogta a kezemet. – Hiányzol – nézett a szemembe.
A pillantása intenzitásától megremegett a belsőm és önkéntelenül közelebb léptem hozzá. Volt Igorban valami ellenállhatatlanul vonzó. Mintha egymaga képviselte volna a sötétséget és a hatalmat, és ahogy belenéztem a szemeibe szerettem volna fejest ugrani. Igazából nekem is nagyon hiányzott Igor, de ez addig nem tudatosult bennem, míg ott nem álltam közvetlenül előtte. Igor egyik keze a derekamra siklott, a másik pedig végig a karomon, majd megpihent a nyakamon. Tagadhatatlan volt a kettőnk között felszikrázó vágy. Igor még közelebb húzott magához, ujjai a tarkómra siklottak és gyengéden, de mégis erőteljesen masszírozni kezdtek, mire a fejem hátra bicsaklott és egy nyögés tört elő belőlem. Igor ajka a nyakamra simult, lágyan szívta a bőrt, miközben tovább masszírozott. Nem bírtam megállni, hogy ne sóhajtsak fel, lábaim remegni kezdtek és a karjába kellett kapaszkodnom, ha nem akartam összeesni. Igor ajka áttért az arcomra, kőkemény combja a lábam közé férkőzött én pedig felnyögtem és lüktetni kezdtem. Az uralmat átvette a testem felett a vágy, pedig Igor semmit sem csinált, csak a csókjával borított be a bőrömet, forróságot teremtve minden porcikámban. Igor még közelebb nyomult, derekamat simító keze egyszer csak már a lábaim között volt a gyengéd simogatástól pedig a testem meg-megremegett, míg a gyönyör felrobbant bennem. Ezt a robbanást szó szerint értettem, olyan intenzitással áradt szét a testemben az a földöntúli gyönyör, mint még soha ezelőtt.
– Mit művelsz velem? – nyögtem ki, mire Igor felkuncogott.
– Meghódítom a szívedet – válaszolt az ajkamnak suttogva a szavakat, de nem csókolt meg.
Kábultan néztem rá, ő pedig finoman megharapta az alsó ajkamat és egyedül hagyott a kavargó gondolataimmal.

A kábulatom egészen addig kitartott, míg meg nem érkeztünk a Puskás Arénához. Szerencsére Brúnónak és Bercinek ebből nem tűnt fel semmi, ugyanis az egész kocsi utat végig beszélgették, én pedig az ablakon kibámulva merengtem. Ha nem tudtam volna, hogy ez a valóság és természetfeletti lények nem léteznek, simán rávágtam volna, hogy Igor nem ember, hanem valami sokkal több. Volt már dolgom férfiakkal, de ilyen erejű vonzalmat még egyikőjük iránt sem éreztem.
– Akkor Vamos – kurjantotta Brúnó és csillogó szemeivel az én tekintetemet kereste.
– Vamos – mosolyogtam vissza rá.
A magyar válogatott a spanyolok ellen játszott ma így kicsit furcsa volt, hogy spanyol szavakat mondva, de magyar díszben szálltunk ki a kocsiból távol a tömegtől. Zalánnak köszönhetően sikerült a VIP páholyba jegyet szereznünk így nem kellett sorba állnunk, hanem egyből mehettünk. Brúnó és Berci előttem haladtak, majd észbe kaptak, hogy ez valójában egy randi és bevártak engem.
– Srácok! Most csak élvezzétek az estét. Nem azért hoztalak el titeket, hogy engem ismerjetek meg, hanem, hogy élvezzétek a meccset – mosolyogtam rájuk.
– Az úgy nem lesz jó – rázta meg a fejét Brúnó azonnal.
– De igen jó lesz – erősködtem.
Brúnó kétkedve meredt rám, de aztán megvonta a vállát és vidáman lekezelt a biztonsági őrrel, aki a VIP páholy előtt állt. Felmutattam a jegyeinket majd Bercivel elindultunk, befelé míg Brúnó lemaradt. Látszott rajta, hogy otthonosan mozgott és nem egyszer megfordult már-e falak között. Ezúttal ő érkezett haza, az arca ragyogott, és ahogy őt figyeltem, ahogy szót vált nevesebb emberekkel megindult a szívemben valami. Elkaptam róla a tekintetem és a büféhez lépve kértem három kólát. Miután fizettem és megfordultam pillantottam meg Botondot és szerencsétlenségemre pont mellé szólt a jegyem. Berci már a helyén ült, kihagyva egy helyet Brúnónak, akit körbevettek a rajongók, Botond is Brúnót figyelte, majd a pillantása megakadt rajtam. Döbbenet suhant át az arcán, nyilván nem gondolta volna, hogy valaha egy focimeccsen találkozunk újra. Vörös arccal meredtem rá, majd Bercire pillantottam, de őt lekötötte, hogy fényképeket készítsen.
– Köszi, hogy megvártál cica – karolta át a vállamat hirtelen Brúnó és egy csókot nyomott a számra. – De most már csak a tiéd vagyok – kacsintott rám.
– Esküszöm, nem tudtam, hogy itt lesz – sziszegtem és mélyen a nyakába fúrtam a fejem.
– Nyugalom van! Csak összejött a tripla B, de ennyi.
– Mi?
– Brúnó, Berci, Botond. A szombati napokon a B betűs pasik vannak terítéken? – vigyorgott rám.
A szememet forgatva löktem meg a karját, ő pedig megfogta a kezem és maga után húzott a helyünkre. Kérés nélkül ült le az én helyemre, így elválasztott egykori baklövésemtől, akinek a tekintetét végig magamon éreztem, ahogy leültem.
– Annyira ciki – motyogtam a vállának döntve a fejemet.
– Szerintem vicces – bontotta ki a kólát és belekortyolt. – Most gondolj bele, nem akárkivel randizol, ráadásul sokat változtál általános óta. Ha igazi férfi, ezt ő is észreveszi – suttogta a fülembe.
A szavaitól kellemes melegség járta át a testemet és onnantól kezdve képes voltam teljesen kizárni Botondot.
Bár azt mondtam a srácoknak, hogy élvezzék az estét és velem ne törődjenek végül úgy alakult, hogy Berci eleget tett a kérésemnek, Brúnó viszont félig rám figyelt és hallkan kommentálta a történteket. Tetszett, hogy folyamatosan átkarolta a vállamat, vagy pedig a kezemet fogta nyilvánvalóvá téve, hogy több volt köztünk, mint barátság. Mert igen vele már átléptük azt a láthatatlan határt, ami elválasztotta a barátságot és a szerelmet. Egy váratlan pillanatban az a gondolatom támadt bár ketten lennénk, és Berci ne lenne velünk, de aztán gyorsan meg is bántam.
Mikor Brúnó a félidőben elment, hogy felkeresse a magyar csapatot, Berci pedig mosdóba ment hirtelen nagyon is fojtogatóvá vált a levegő. A szemem sarkából Botondra pillantottam, aki a telefonját nyomkodta, arcán azzal a közömbös kifejezéssel, amivel a dalomat is fogadta. Bántott a közönye, pedig régen mondhatni jóban voltunk. Ha nem így lett volna, akkor nem szeretek bele. Mikor Botond felpillantott urrá lett rajtam az idegesség, sietve felpattantam, de akkor volt a lendületem, hogy a kólámmal fejbe vertem az előttem ülőt.
– Jaj, bocsánat – szabadkoztam és sietősen megpróbáltam szabadulni, de megbotlottam és egyenesen Botond ölébe zuhantam. – Ezt nem hiszem el – nyögtem fel a sírás szélén állva.
– Ugyanolyan kétballábas vagy, mint voltál – közölte velem bájosan.
Próbáltam valamit válaszolni, de teljesen megnémultam. Csak bámultam bele azokba a gyönyörű szemekbe és az idegesség váltakozott bennem, valami régi érzelemmel, amit azt hittem már rég elfelejtettem. De nem felejtettem el, ott volt és a sötétben várt a megfelelő pillanatra, hogy újra felszínre törjön.
– Sajnálom – suttogtam, majd vettem egy mély levegőt és kimondtam azokat a szavakat, amiket már régen meg kellett tennem. – Sajnálom, hogy a saját érzéseimmel törődtem és meggondolatlanul cselekedtem bele se gondolva a következményekbe. Nem foglalkoztam azzal, hogy a vallomásommal mit okozhatok neked, a karrierednek. Tudom, hogy gyűlölsz engem és teljes mértékben megértem. Rád zúdítottam a fejemben kavargó gondolatokat és a szívemben dúló érzelmeket, mert azt hittem az én életem is lehet tündérmese. Tévedtem. Azt hittem könnyebb lesz, a szívemnek miután megtudod az igazat, de nem így lett. Fájt, hogy te nem érezted ugyanezt és talán jobb lett volna megmaradni a hamis álomban, mint szembesülni a fájó igazsággal. De már nem vagyok beléd szerelmes, ha látlak, nem érzek mást csak idegességet és zűrzavart.
A monológom végén döbbenten a szám elé kaptam a kezem és rémülten meredtem Botondra. Ezeket most komolyan hangosan kimondtam? 11 év után? Egy focimeccsen? – villant át az agyamon és sietősen felpattantam az öléből. Botond pislogás nélkül meredt rám, úgy tűnik erre ő sem számított, mert a tökéletes álcája megrepedt és igazi érzelmek váltakoztak az arcán.
– Nem igazán tudom, mit mondjak – rázta meg a fejét végül.
– Semmit – suttogtam majd a fejemet rázva elfordultam és Alexandernél kerestem menedéket. – Kérlek, töröld ezt a részt.
– Leállítottam a kamerát, ahogy felpattantál.
– Köszönöm – néztem rá hálásan majd fáradtan lecsúsztam a földre és a fehér falat bámulva próbáltam összeszedni magamat.
Brúnó gyorsan rám talált, tiltakozásom ellenére felrántott a földről és visszaterelt a helyünkre, mondván ne nyalogassam a sebeimet, hanem tartsam tiszteletben, hogy a magyarok mennyire küzdenek. Hamar sikerült átragasztania rám a lelkesedését én pedig ismételten hálás voltam, amiért ennyire értett ahhoz, hogy visszahozza belém az életkedvet. A meccs után, amit a magyarok 2 gól előnnyel megnyertek vacsorázni mentünk, de mivel nem voltunk étteremhez öltözve a KFC-ben kötöttünk ki. A beszélgetést ezúttal is a srácok uralták, én pedig mosolyogva hallgattam őket, majd az asztal alatt megérintettem Brúnó térdét, aki a kezemre csúsztatta a kezét és megszorította. Így ültünk egy darabig majd mikor jelzett a telefonom gyorsan érte kaptam és fogadtam Olivér hívását.
– Szia!
– Te mióta jársz focimeccsekre? – vágott azonnal a közepébe. – És mit kerestél a volt tanárod ölében? Veletek van tele az internet – füstölgött.
– Tessék? – esett ki a kezemből a csirkeszárny. – Mégis miről beszélsz?
– Most mondom. Itt van fekete-fehéren. A botrányhősnő Németh Beatrix úgy tűnik, nem aprózza el. Ezúttal egykori tornatanárára Pető Botondra vetette ki hálóját. De vajon mit szólnak ehhez azok a férfiak, akik a szívéért küzdenek?
– Jézusom – nyögtem fel mire Brúnó és Berci abba hagyták a beszélgetést és kérdőn rám néztek. – Ez mennyire vet ránk rossz fényt?
– Szerintem gyorsan lecseng – sóhajtott fel. – De azért a jövőben próbálj kicsit körültekintőbb lenni. Például ne menj valami főzőversenyre, nem hiányzik, hogy Joci is képbe kerüljön.
Az ajkamba harapva bólintottam, elköszöntem tőle, majd sóhajtva a srácokra néztem.
– Velem van tele a címlap – világosítottam fel.
– Már látom – ráncolta össze a homlokát Brúnó miközben a telefonján olvasott. – Gyorsan lecseng – mosolygott rám.
– Engem ki fog nyírni – hunytam be szorosan a szemem, és mint egy végszóra csörögni kezdett a telefonom.
Álmomból felverve is tudtam volna a telefonszámát, így azonnal tudtam, hogy ő keresett. Mielőtt fel vehettem volna Brúnó elhúzta előlem a készüléket és lenémította.
– Tudod miért a szélvédő a nagyobb és nem a visszapillantó?
– Miért?
– Mert előre mész és nem hátrafelé. Ha most felveszed a telefont azzal visszaengeded az életedbe a múltat. Márpedig neked a jelenben kell élned – nézett mélyen a szemembe.
– De, ha nem veszem fel, akkor az olyan, mintha nem vállalnám a felelősséget.
– Oké, tegyük fel, hogy felveszed a telefont. Mi lesz utána? Jobbhíján követeli, hogy hozd helyre és elküld melegebb éghajlatra. Vagy B opció azt akarja, hogy a hirtelen jött figyelmet meglovagolva jöjjetek össze, de a kapcsolat nem lenne hosszú életű és mindkét esetben töröttként jönnél ki belőle. Újra azt akarod, hogy össze törjön, vagy inkább esélyt adsz azoknak, akik meg akarnak ismerni?
– Hol voltál eddig? – kérdeztem csendesen mire elmosolyodott.