Reflektorfényben - Sztárszerelem

Megrázni magad és tovább menni

Olivér pontosan tudta, hogy mire volt szükségem ahhoz, hogy túltegyem magam az éjjel történteken. Egerbe mentünk ahol megnéztük a várat majd a plázába kötöttünk ki ahol órákon át vásároltam, ő pedig egy percig sem panaszkodott. Miután bevásároltunk beültünk kajálni egy étterembe és már sötétedett, amikor visszaértünk a villába. A hangulatom jelentősen javult, és amikor a csomagtartóból kiszedtem a rengeteg újonnan vásárolt termékekkel megpakolt táskákat csak még boldogabb voltam. Természetesen nem csak magamnak vásároltam, szerettem volna meglepni a srácokat is egy kis aprósággal. Igaz nem sokakat ismertem közelebbről, így mindenkinek nem tudtam személyes ajándékot venni, de valahogy szerettem volna meghálálni, hogy nem a valami miatt voltak itt. Brúnó és Berci ajándékán egy pillanatig se gondolkodtam csak megvettem a jegyeket a szombati focimeccsre, amire el akartak menni, Gábornak pedig egy élményfőzéssel kedveskedek majd, amit bármikor felhasználhat. A többiek pedig egyelőre kérdőjelek voltak a számomra, bár Igort jobban ismertem egyelőre semmi olyat nem tudtam meg róla, ami miatt az ő ajándéka is személyessé vált volna.
– Jézusom – meredt rám Zalán döbbenten, amikor becsörtettem a házba.
– Ne nézz így – ráztam meg a fejem és a szobám felé indultam miközben próbáltam kikerülni a rengeteg kábelt és kamerát. – Biztos, hogy azt akarod itt lakjak?
– Legalább egy hetet jó lenne – érkezett a felelet és kíváncsian figyelte, ahogy kirámoltam az ágyra mindent.
– Tehát mivel te vagy a tanácsadóm így előre szerettem volna szólni, hogy Brúnóval és Bercivel szombaton focimeccsre megyek, nézd vettem magamnak ruhákat meg piros fehér zöld szalagot, amit majd a hajamba fonok – nyomtam az arcába a szalagokat. – Gáborral pedig remélhetőleg élményfőzésre megyek majd, ha velem akarja felhasználni, a többiek pedig utalványt kaptak egy egri butikba, ahol teljeskörű kényeztetést kapnak. Mivel őket még nem ismerem annyira így nem tudtam személyes ajándékot venni.
– Tehát akkor Brúnó, Gábor és Berci a befutók eddig?
– Berci nagyon kérdéses, de nem csinálhattam meg, hogy Brúnót magammal viszem Bercit pedig nem.
– De igen megcsinálhattad volna – vágta rá. – Öltözz át, aztán gyere át a villába, a srácok már nagyon izgatottak – lökte el magát a faltól.
Csak bólogattam és magamra csuktam az ajtót. Végül nem vittem túlzásba a szerelésemet, felvettem egy fehér melegítőszettet, a hajamat felkontyoltam és már indultam is a villa felé. Zalán a nappaliban várt rám, amit a mai alkalomból teljesen átalakítottak. A foteleket és kanapékat a fal mellé tolták, hogy felszabaduljon egy hatalmas terület. Leültem a kihelyezett székre és kíváncsian várakoztam.
– Az mi? – kérdezte hirtelen Zalán.
– Ó, hogy ez – pillantottam a kezemben lévő papírpénzre. – A pasik is pénzt dugdosnak a lányok bugyijába nem? – vigyorodtam el.
– Nem kellek én ide, csinálod te magadtól a showt – sóhajtott fel. – Nos, a férfiaknak ma sem lesz könnyű dolguk. Egy délutánjuk volt arra, hogy átlagos civilből igazi szexi férfit faragjanak magukból. A felkészülésben Bagi Dániel segédkezett, aki a csapatával járja az országot, hogy forró táncukkal elvarázsolják a női szíveket. Lássuk mit sikerült kihozni a srácokból – mondta Zalán a kamerába, majd lekapcsolódtak a fények.
Mire megszoktam a félhomályt a reflektorok megvilágították előttem a területet és nem bírtam megállni nevetés nélkül, amikor megpillantottam a srácokat. V alakban álltak előttem, mindannyian fekete nadrágot és fekete mellényt viseltek, nyakukban nyakkendővel. A szám elé kaptam a kezem és próbáltam elfojtani a nevetőgörcsöt, ami rám tört. Őszintén megvallva mindig is túlságosan félénknek tartottam magam ahhoz, hogy élvezni tudjam azt, hogy egy csapat srác nekem táncolt. Magabiztos voltam ugyan, de mindannyiszor zavarba jöttem, amikor az intimitás ilyen irányba fordult. Mert bizony egy szexi tánc is lehetett nagyon intim és egy öltánc jobban zavarba hozott, mint maga a szex. Amikor felcsendült az I See Red című szám és Brúnó elindult felém Igorral, hogy hátra kötözzék, a kezem azt hittem menten felpattanok és elszaladok.
– Félsz, hogy letapizlak? – kérdeztem vigyorogva.
– Ne mocorogj – válaszolta Igor egy kacsintás kíséretében aztán visszasétáltak a többiekhez és táncolni kezdtek.
Voltak, akik nevetségesen festettek és voltak, akik láttán a vér felforrósodott az ereimben. Az élen egyértelműen Berci állt, mert ő tudta leginkább tekerni a csípőjét, amit be is bizonyított, amikor az ölembe mászott. Abban a pillanatban nyoma sem volt a játékos szépfiúnak, csak egy szexi srác volt, akiből csak úgy áradt a vonzerő. A legrosszabb az egészben az volt, hogy nem bírtam használni a kezemet, teljesen kiszolgáltatottak maguknak. Pedig örültem volna, ha én is tapizhattam volna őket. Aztán Gábor következett, az egyike azoknak, akik siralmasan táncoltak. Mikor megállt velem szemben csak nézett engem, én pedig kihívóan visszameredtem rá, de ő csak megrázta a fejét és röhögve elhátrált.
– Bocs, de ez nekem nem megy.
Gábor visszavonulása kicsit bántott, kíváncsi lettem volna, hogy mire képes és, hogy a tánca milyen érzelmeket vált ki belőlem, de a figyelmem gyorsan Brúnóra terelődött, aki megszabadult a mellénytől és eloldozta a kezemet. Utána az ölembe ült és a kezeimet a kockahasára húzta, miközben a csípője a zene ritmusára mozdult. Nevetve fúrtam a fejem a nyakába, de megragadta a hajam és hátra húzta a fejem, hogy a szemébe nézzek. Akkor már nem nevettem, csak kapkodtam a levegőt ugyanis leguggolt elém, lábamat a vállára tette, ujjai finoman végigsiklottak a vádlimon, majd felmászott hozzám és megharapta a fülcimpámat. Aki már volt ilyen műsorban az pontosan tudhatta milyen érzelmek játszódtak le bennem, de Brúnó teljesítményét Dorián produkálása messze túlszárnyalta. Berci után neki volt a legjobb csípőmozgása és mire letelt a része levegő után kapkodtam.
– Kegyetlenek vagytok – közöltem velük ingerülten, mire felnevettek. – Hamarosan jövök – álltam fel majd félúton visszafordultam és végignéztem rajtuk. – Köszönöm – biccentettem majd kimentem Zalánhoz.
– Na, kiélvezted a figyelmet? – kérdezte vigyorogva.
– Egészen színes társaság – válaszoltam és elgondolkodva a nappali felé pillantottam, ahol a srácok csoportokba verődve beszélgettek.
– Kinek az alakítása tetszett a legjobban?
Zalánra néztem majd a srácokra és beletúrtam a hajamba. A szívem valamiért Brúnó felé húzott, valamiért a srácok közül ő került hozzám a legközelebb, de muszáj voltam esélyt adni másoknak is. A fele társasággal még nem is randiztam, nem fókuszálhattam csak Brúnóra, Gáborra és Igorra, hiába éreztem úgy ők lesznek majd a top 3-ban.
– Dorián – mondtam ki végül.
– A vidéki paraszt legény? Ez igen – biccentett mire dühösen oldalba könyököltem.
– Tisztán és őszintén játszom végig a játékot, tehát igen Dorián – morogtam.
– Milyen programra akarod elvinni?
– A saját közegében szeretném megismerni, úgyhogy szerintem elmegyünk lovagolni egyet Szilvásváradra. Pár éve jártam ott és gyönyörű környék.
– Jó ötlet – mosolygott rám. – Na, akkor gyerünk, hirdessük ki a döntésedet.
Visszamentünk a villába mire a srácok elcsendesedtek és várakozásteljesen rám néztek.
– Igazán szórakoztató volt látni titeket és okoztatok egy két melegebb pillanatot. Bár sajnos akadtak olyanok, akiknek nem a tánc az asztaluk, de szeretném, ha tudnátok, ez nem befolyásol számomra semmit. Sokat gondolkodtam azon, hogy ki legyen a szerencsés választott, a szívem harcolt a valósággal szemben – ugrott a tekintetem Brúnóra. – de végül a valóság győzött és az a személy, aki a legnagyobb hatást gyakorolta rám. Ez pedig nem más, mint Dorián – mondtam ki.
– Királyság – szelte át a szobát Dorián majd vigyorogva felkapott és megpörgetett. – Alig várom, hogy jobban megismerjük egymást – szorította meg a kezemet.
– Hát még én. Holnap reggel kilenckor legyél a szökőkútnál – mosolyogtam rá. – Uraim további kellemes délutánt kívánok – néztem körbe, majd elhagytam a villát.
– Egy kis bejátszásra állj meg, mondd, el milyen érzéseid vannak, hogy mennyire várod a holnapot – suttogta oda Alexander.
Megtorpantam és engedelmesen meséltem neki a mai napomról és, hogy milyen izgatott vagyok a Doriánnal való randi miatt. Meséltem arról is, hogy korábban mennyire nem szerettem a vidéki létet és a vidéki embereket, de Dorián megfogott és bízok benne, hogy pozitív benyomást fog rám tenni holnap. Miután elkészült a felvétel Alexander magamra hagyott, hogy megvágja a videókat én pedig elindultam a tó felé kiszellőztetni a fejemet. Egy ideig csendben sétáltam a part mentén, elmerülve a gondolataimban majd megtorpantam, amikor észrevettem Petit egy kidőlt farönkön ülve. Úgy tűnt nem vett észre engem, elgondolkodva bámulta a tavat, én pedig rájöttem, hogy honnan volt ismerős ez a srác. Ő szerepelt az egyik történelmi magyar sorozatban, a főszereplőt alakította és én mondom soha nem láttam még olyan jó színészi alakítást.
– Csak nem aggódik valami miatt felséges királyom? – szólítottam meg, mire felpillantott és a ráncok a homlokán azonnal kisimultak.
– Tehát lebuktam? – kérdezte mosolyogva.
– Időbe telt, míg rájöttem honnan vagy ismerős, ez a homlokráncolás segített – válaszoltam és leültem mellé. – Nem követtél vissza, de megnézted a sztorimat – sóhajtottam fel.
– Mikor volt ez?
– 5 éve. 20 éves voltam, amikor kijött a sorozat, bekövettelek, megnézted az Insta sztorimat és ennyi – panaszkodtam.
– Ezer bocsánat, biztosan vakságban szenvedtem, amiért nem vettem észre kegyed szépségét – hajtott fejet, mire elnevettem magam.
– Vagy elvesztem a sok újdonsült rajongó között.
– Annyira nem. A sorozat nem lett olyan népszerű, valahogy az emberek nem szeretik a történelmet.
– Addig a pillanatig én se szerettem. Komolyan mondom, hogy ha nem tudtam volna, hogy magyar sorozat, simán elhittem volna, hogy nem az. A látványvilága, a színészek alakítása, varázslatos volt – lelkesedtem be teljesen majd az ajkamba haraptam, mert Peti csak nézett engem és mosolygott.
– Tudod, honnan tudom, hogy komolyan beszélsz?
– Honnan?
– Csillog a szemed – nézett mélyen a szemembe.
– Miért jelentkeztél a műsorba?
– Hogy bocsánatot kérjek, mert nem követtelek vissza?
Nevetve csóváltam meg a fejem és várakozásteljesen ránéztem, ő pedig felsóhajtott majd beleszántott a fül alá erő hajába és rám emelte a tekintetét.
– Bármennyire is hihetetlen, de szerettelek volna megismerni téged. Mindketten ugyan azokban a körökben mozgunk és a legtöbb esetben a menedzserünk oldalán jelenünk meg hivatalos eseményeken. Itt lenne, az ideje őket magunk mögött hagyni nem gondolod?
– Olivér felmondana, ha többé nem jöhetne el velem a premier előtti vetítésekre – biggyesztettem le a szám, de az ötlet igazából nagyon is tetszett.
Simán el tudtam volna képzelni Peti mellett az életemet, mert ő pontosan tudta milyen forgatásról forgatásra járni és a Tv-ben szerepelni. Elgondolkodva fürkésztem őt majd csendben figyeltem, ahogy lehajolt egy virágért, letépte és a fülem mögé tűzte. Az ujjai egy pillanatra elidőztek az arcomon, majd a keze visszahullott az ölébe.
– Mellettem mindig üresen áll a hely – mondta csendesen.
– Valamiért nehéz elhinni, hogy nincs barátnőd.
– Nem olyan könnyű olyan lányt találni, aki nem a hírnévre vágyik.
A szomorú mosolyától majdnem megszakadt a szívem, mert láttam rajta, hogy valóban vágyott a szerelemre. De vajon én voltam számára a megfelelő lány? A válaszra nem jöttem rá, de készen álltam kideríteni.
Sötétedésig ott ültünk a farönkön és beszélgettünk, majd amikor már elkezdtek csípni a szúnyogok, visszaindultunk a házba. Ő a villába ment én pedig az új otthonomba. Séta közben többször is hátrapillantottam Petire, aki az ajtónak támaszkodva a tekintetével kísérte végig az utamat, majd amikor megálltam az ajtóban mosolyogva intett. Visszaintettem és becsuktam magam mögött az ajtót majd a konyhába mentem és fáradtan leültem a stábtagok közé.
– Mi a helyzet? – kérdezte Zalán.
– Nem fogok tudni dönteni – fakadtam ki és az asztalra hajtva a fejem panaszosan felsóhajtottam.
Négy irányból repült hozzám szilárd tárgy, hogy azonnal emeljem fel a fejemet és ne hajazzam össze a kajájukat, mert ez undorító és amúgy is az asztal nem arra való, hogy fetrengjenek rajta. Szabadkozva egyenesedtem ki és jókislányként megvacsoráztam majd elköszöntem és a szobámba mentem, hogy felkészüljek a holnapi randimra.