Reflektorfényben - Sztárszerelem

Lakat

Nem gondoltam volna, hogy a délelőttöm ilyen fordulatot vesz, de nem bántam. Úgy érkeztem vissza a villába, mintha teljesen kicseréltek volna. Motivált voltam és energiával teli. A stylist már a kisházban várt rám három ruhával, amik közül ki kellett egyet választanom a legelső medálceremóniára. Egy hete egy fekete darabot választottam éppen ezért most egy rózsaszín ruha mellett tettem le a voksom, aminek rakott szoknyájába azonnal beleszerettem. Mikor magamra öltöttem a ruhát magam is meglepődtem, hogy mennyire nem festettem nevetségesen. A ruha felsőrésze tökéletesen simult, a belehímzett arany rózsák pedig még jobban feldobták a ruhát. A tükörképemre mosolyogtam, majd lehuppantam a székre és hagytam, hogy a sminkemet is elkészítse. Miközben készülődtem Zalán a kanapén ücsörgött és folyamatosan szóval tartott, rangsorokat készíttetett velem. Arra kért, hogy tegyem őket kinézet szerint sorrendbe, majd a vonzalom szerint és végül a szívem alapján. Mindhárom lista ugyanazt mutatta, bár kelletlenül bevallottam, hogy még mindig Doriánt tartottam a leghelyesebbnek.
– Hányat is küldhetek haza? – érdeklődtem.
– Kilencen vannak Betti és ez még csak az első hétnek a vége.
– Arról én nem tehetek, hogy nem voltak őszinték – ráztam meg a fejem komoran. – Volt, hogy Krisztián egyszerre három nőt küldött haza. Akkor én miért ne küldhetnék?
– Hányat akarsz?
– Kettőt.
– Dorián és…
– Berci. Nagyon aranyos srác tényleg, de nem akarom húzni az időt. Nem passzolunk – sóhajtottam fel. – Nincs meg a kémia, egyszerűen nem mozgat meg.
– Rendben. De innentől kezdve szorosabbra kell húznunk a gyeplőt. Még hátra van három hét.
– Oké – mentem bele.
Zalán is biccentett egyet aztán rám meredt, ahogy körbefordultam előtte és kirobbant belőle a nevetés.
– Ne haragudj, de úgy nézel ki, mint, aki beleesett egy vödör vattacukorba.
– Hé – dörrentem rá dühösen. – Ne rontsd el a hangulatomat – fenyegettem meg mire kuncogva feltartotta a kezét.
– Megyek, ránézek a srácokra, hogy állnak – állt fel. – Maradj itt, amíg nem szólok. A ceremónia a kertben lesz.
Maradtam a fenekemen és az asztalnál ülve, mosolyogva néztem a videókat, amikben megjelöltek. A délelőtti fellépésem miatt az Instagramm szó szerint felrobbant, sorra jöttek az üzenetek és a megjelölések. A negatívak felett csak átsiklott a tekintetem ám a pozitívokat mind megköszöntem és tovább osztottam a rólam készült felvételeket. Jól esett kicsit foglalkozni a rajongóimmal. Éppen egy üzenetre válaszoltam, amikor Olivér neve megjelent a telefonom képernyőjén.
– Ne egyél meg. Hirtelen ötlet volt – kezdtem köszönés nélkül behúzott nyakkal.
– Megenni? Én? Én, nem eszlek meg, inkább jó szorosan megölellek – kiáltotta Olivér boldogan. – Teljesen felrobbantottad a netet, az újságok azt fejtegetik, hogy vajon ez lesz a nagy visszatérésed? Már senki nem is foglalkozik a tegnapi tanáros cikkel – újságolta boldogan.
– Ez nagyszerű – mosolyogtam. – A követőim száma is egyre emelkedik.
– Domonkos beszéde hatásos volt meg kell hagyni.
– Ha ő kiáll valaki mellett, akkor komolyan veszik! Domonkost mindenki szereti.
– Na, igen kapaszkodj meg! Felkértek, hogy zsűrizz a szeptemberben induló tehetségkutatóban!
– Zsűritag legyek? – kerekedett el a szemem. – Na, de hogyan? Nem vagyok én még ehhez túl fiatal?
– Egyáltalán nem! Betti ez egy nagyon nagy lehetőség, szóval elfogadtam!
– Nem találod gyanúsnak? – húztam össze a szemem.  – Hogy hirtelen minden jóra fordult?
– Jó a történethez hozzá tartozik, hogy a stáb nagyon akarja magának Domonkost, de ő csak úgy volt hajlandó elvállalni, ha te is zsűrizel mellette.
– Szuper – motyogtam, majd még váltottam pár szót Olivérrel aztán elköszöntünk egymástól.
– Indulás – pattant fel Alexander és felkapta a kameráját. – Jól vagy? – nézett le rám aggódva.
– Persze – mosolyogtam rá és felálltam.
Ideje volt kiosztanom hét lakatot.

A srácok mind öltönyben feszítettek, de egyiknek sem volt ugyanolyan színe. Igor természetesen tetőtől talpig feketében feszített, szívdöglesztő mosollyal az arcán, vele ellentétben Brúnó fehér öltönyt húzott. Úgy álltak egymás mellett, mint a fény és a sötétség és a legrosszabb az egészeben az volt, hogy mindkét oldal ugyanannyira vonzott. Gábor halványkék öltönye kiemelte gyönyörű szemeit, amik mint mindig most is titokzatosan szegődtek rám. Peti bordó öltönyében folyton magára vonzotta a tekintetem, ahogy Zalán felé sétáltam, majd szembe fordultam a srácokkal.
– Hűha – nyugtáztam. – Igazán jól néztek ki mindannyian.
– Hi Barbie – intett Brúnó vigyorogva.
– Talán nem tetszik? – vágtam csípőre a kezemet.
– Betti ruhájának kielemzését hagyjuk meg későbbre – szakított félbe Zalán. – Azért vagytok ti most itt, hogy megtudjátok ki számára ér véget a műsor, ki az, akinek nem lesz tovább lehetősége küzdeni Betti szívéért. Betti arra kérlek, add át az első lakatot, kifejtve, hogy miért ő az első.
– Az első lakatot annak a férfinak szánom, aki valamiért elkerülte a figyelmemet a beköltözés napján. De rögtön magára is vonta másnap, amikor elment nekem fánkért. Tehát Nagy Brúnó kérlek, vedd át a lakatot – jelentettem be ünnepélyesen.
És így ment tovább mindegyikükhöz szóltam pár szót és elmagyaráztam, hogy miért őket választottam, majd Doriánra és Bercire néztem. Dorián arcán bele törődöttséget láttam, Berci pedig egyszerűen csak szomorú volt.
– Már csak ketten álltok ott és a dobozban nincs több medál. Köszönöm nektek, hogy itt voltatok, de senkit sem akarok hitegetni. Az nem lenne fer sem magammal, sem veletek szemben – mosolyogtam szomorúan.
– Számotokra tehát Berci és Dorián véget ért ez a küzdelem. Kérlek, csomagoljatok össze és távozzatok a villából – vette át a szót Zalán. – Ti pedig készüljetek fel az előttetek álló hétre. Mindenkinek gratulálok – nézett végig a srácokon.
Maradnom kellett volna, hogy elbúcsúzzak tőlük, de elnézést kértem és elindultam a villa felé. A házba lépve a bárpulthoz léptem és kevertem magamnak egy whiskey kólát. Az italt kortyolgatva bámultam kifelé a kertbe, gondolataim a zsűrizés felé terelődtek. Biztos, hogy engem akartak és nem csak a még nagyobb nézettséget?
– Csatlakozhatok? – kérdezte Peti és hozzám lépve töltött magának is. – Ismerem ezt a nézést. Új munka? – pillantott rám kíváncsian.
– Felkértek, hogy zsűrizzek egy tehetségkutatóban – sóhajtottam fel.
– Csak?
– Csak nem tudom, hogy ez a felkérés mennyire őszinte. Olivér azt mondta, hogy Domonkos nélkülem nem hajlandó elvállalni, tehát fixen csak kényszerből kértek fel.
– Szerintem ne kutasd a lehetséges okokat, hanem vállald el a felkérést.
Rápillantottam a szemem sarkából és csendben figyeltem, ahogy belekortyolt az italba, majd rám szegezte a tekintetét.
– Vállald el és mutasd meg nekik, hogy a lehető legjobb döntést hozták. Ha Domonkos miatt, akkor miatta, de adott a lehetőség. Rajtad áll, hogy élsz-e vele vagy elszalasztod.
Sóhajtva hunytam be a szemem, majd Peti vállának döntöttem a homlokomat, aki finoman megsimogatta a hajamat. Így maradtam pár pillanatig, elmerülve a gondolataimban majd elhúzódtam tőle és az arcára néztem.
– Elmondhatok valamit? – kérdeztem hirtelen.
– Persze!
– Mikor láttam a sorozat első részét azt hittem 16 éves vagy és panaszkodtam a barátnőmnek, hogy túl fiatal vagy hozzám. Aztán kiderült, hogy hoppá mégsem – haraptam az ajkamba.
– Miért tetszettem neked?
– Minden fiatal életében van egy színész szerelme – adtam kitérő választ.
– Szerelem? – mosolyodott el és közelebb lépett hozzám. – Tudod mi a vicces?
– Micsoda?
– Hogy nekem is volt egy korszakom, amikor volt egy énekes szerelmem. Aztán adott a lehetőség, hogy ringbe szálljak a szívéért – suttogta és a pillantása az ajkamra esett.
Soha nem kaptam még olyan édes csókot. Behunytam a szemem és az ajkam elnyílt a gyengéd nyomás alatt, amit Peti az ajkamra gyakorolt. Csókjának kóla és whiskey íze volt, illata teljesen elkábított. Mikor hangokat hallottam sietve elhúzódtam tőle, mert nem szerettem volna, ha bárki tanúja lenne a csókunknak. Petin állt, hogy elmondja-e a többieknek vagy sem.
– Köszönöm, amit mondtál – néztem a szemébe.
– Én köszönöm, hogy adtál egy újabb hetet nekem – szorította meg a kezemet. – És, ahogy a ceremónia alatt mondtad, a művész lelkek mindig összetartoznak.
– Nem pontosan ezt mondtam – szóltam rá mosolyogva.
– Lefordítottam az üzenetet – villant meg a tekintete mire elnevettem magam.
– Srácok. Medence parti? – kurjantotta Brúnó.
– Jössz? – kérdezte Peti.
– Nem, de ti érezzétek jól magatokat. Holnap újabb feladat.

A kisházba mentem majd egyet gondolva összerámoltam a ruháimat azzal a szándékkal, hogy újra elfoglalom a tornyomat. Zalán a döntésemet jóváhagyta így a bőröndjeimmel együtt elindultam a villa felé. Éppen a lépcsőn szenvedtem fel a bőröndöket, amikor Gábor megjelent a lépcső tetején. A látványa teljesen megbabonázott, de igazából nem is értettem, hogy miért. Nem volt kidolgozott kocka hasa, mellkasát szőr borította, ami sose tartozott a kedvenceim közé, de olyan kisugárzása volt, hogy tátott szájjal néztem rá.
– Mi az? – torpant meg zavartan majd észrevette a bőröndöket. – Várj, segítek – kapta fel mindkettőt.
Követtem őt a könyvespolcig és csak pislogtam, hogy mennyire megváltozott az ízlésem.
– Oké, mi ez a nézés? – kérdezte Gábor széttárva a kezét.
– Ne haragudj én csak… - kezdtem a megfelelő szavakat keresve. – Szóval én csak – makogtam majd az ajkamba haraptam és elvörösödtem. – Szerintem én most megyek és kipakolok, nektek pedig jó szórakozást – hadartam és elvettem tőle a bőröndöket.
– Felviszem szívesen – ajánlotta.
– Nem, menj csak vár a víz – hárítottam el.
– Betti minden rendben? – kérdezte csodálkozva.
– Persze csak rájöttem valamire magammal kapcsolatban, amit fel kell dolgoznom.
– És erre akkor jöttél rá, amikor megláttál fürdőgatyában? – nézett végig magán.
– Igen – csúszott ki a számon, amikor én is végignéztem rajta. – Vagyis nem, dehogy – nézetm a szemébe. – Jó éjszakát – nyögtem ki és sietve kinyitottam a rejtett ajtót.
Nagy nehezen felcipeltem a bőröndjeimet majd Alexanderre meredtem, aki sokat sejtő vigyorral nézett vissza rám. Nagyot nyögve elterültem az ágyon és próbáltam feldolgozni a tényt, hogy nagyon is bejött Gábor apuka teste.