A tűz próféciája /Befejezett/

5. fejezet

Másnap reggel Amelia kimerülten ébredt. A Nap már régóta beragyogta a szobát, ő inkább mégis a fejére húzott takaróval feküdt tovább az ágyában. Akkor nézett fel, amikor az ajtó hangos csattanással kivágódott, és Patty mellé szökdécselt. Amelia nagyot nyögött a gondolatra, hogy milyen híreket kell elmondania neki.

Miután a lány elaludt, Amelia visszaosont a lépcsőn. Addigra már mindenki odakint volt és a halott őrszemet vizsgálták, a holttestet pedig végül az egyik hátsó, lezárt részlegbe vitték. A főétkező üres volt, amikor Amelia belopakodott, de a hülye varangynak nyoma veszett. Amennyire Patty a szívére vette, valószínűleg összetörik a hírre, holott lehet, hogy a kétéltű simán meglépett.

Egy kéz rántotta le róla a takarót, és a szobatársa széles mosolya fogadta. Oké, talán mégsem fog annyira összetörni, tekintve, hogy milyen jókedve van.

– Nézd, mondanom kell valamit – kezdte, mire Patty szó szerint beléfojtotta a szót.

– Sosem találod ki, mit tudtam meg!

Elnevették magukat, majd Patty leült az ágya szélére, továbbra is vigyorogva.

– Jó, mondd te, az enyém úgyis sokkal jobb hír – mondta Patty, Amelia örömmel bólintott. Egy rossz hír után mindig jobb egy örömtelit hallani.

– Tegnap meg akartam keresni neked Bertie-t, de sehol sem találtam. Valószínűleg megszökött.

Patty azonban egy cseppet sem rendült meg, mindössze egyet bólintott. Az ereje szabályosan kavargott körülötte, ahogy próbálta visszafogni magát.

– Így lesz a legjobb. Nem érezte jól magát itt, most már szabadon ugrálhat a mocsarakban. De ezt figyeld, én mit hallottam! Így is megtartják az orgiát!

Amelia el sem tudta képzelni, hogy nem fáj a szája a lánynak attól a széles mosolytól, ami szinte a füléig ér, rögtön utána viszont megkönnyebbülés árasztotta el. Ezek szerint az Egyezség nem sérült, a drakonok pedig nem fognak hadat üzenni. Hacsak nem az orgia közben akarnak mindenkit lemészárolni.

– Ez… valahol jó hír, elismerem. De nem egészen értem, nekünk mi közünk hozzá.

– Hát nem emlékszel? Megígérted, hogy belógunk!

Ameliába hasított a felismerés, valóban tett ilyesmi ígéretet.

– Nem gondolod, hogy a tegnapi után nem kéne túl közel kerülnünk a drakonokhoz? – Amelia felkelt, a hálóingjét a szokásos ingre és bőrnadrágra cserélte, miközben Patty elnyújtózott az ágyon. Szőke haja legyezőként terült szét a lepedőn, kivételesen leengedve viselte.

Amelia párszor átfuttatta a csontfésűt kócos haján, majd megvonta a vállát és kendővel összekötötte inkább. Legalább nem vonja magára a figyelmet.
Erről jutott eszébe.

– Nem gondolod, hogy túlságosan feltűnőek leszünk? A te aranyfürtjeid és az én lángvörös fejem túlságosan kirívóak.

Patty azonban csak legyintett.
– Ugyan már! Majd akkor megyünk, amikor úgysem figyel senki, hogy ki kivel van. Az a legjobb rész.

Amelia a szemét forgatta a mindenttudó válasz hallatán.
– Mesélj csak, hány orgián is vettél már részt?

Amikor a lány elpirult, Amelia élesen szívta be a levegőt.
– Ugye nem azt akarod mondani, hogy már többször belógtál?

– Nem, dehogyis – rázta meg a fejét Patty és felült az ágyon. Némi bűntudattal a hangjában folytatta: – De Bertie…

– Ó, Hexia verje meg azt a békát! Hányszor használtad már?

– Csak egyszer – felelte Patty, aztán felderült az arca. – De Mel, ha láttad volna… Te is lelkesebb lennél! Az a rengeteg erő, ami összegyűlik, és csak gyűlik, és csak gyűlik, amíg ki nem robban…

A színtiszta vágyakozás hangja volt ez, Amelia nem tudta tagadni, egészen… érdekesen hangzott. Talán tényleg adnia kellene egy esélyt a dolognak.

Másrészről viszont ott volt a halott őrszem és a drakonok furcsa kérése, ami nem hagyta nyugodni.

Amikor úgy vélte, elkészült, karon fogta a szobatársát, hogy együtt induljanak reggelizni.

Igyekeztek meglepett arcot vágni a nagycsarnok berendezése láttán, és a többi izgatott boszorkány között besiettek a főétkezőbe.
Teljes rangú boszorkányként kiérdemelték a jogot, hogy a főétkezőben egyenek, tanoncként az egyik hátsó étkezőben kaptak csak helyet. Amelia annak idején alig várta már, hogy végre hallja, miről beszélnek a boszorkányok, most azonban legszívesebben a tanoncokkal tartott volna.

A drakon küldöttség is velük reggelizett, élükön a könyvtáras férfival.
Aki szintén észrevette, és ugyanazt a félmosolyt küldte felé, mint a tegnapi találkozásuk alkalmával. Amelia azt sem tudta, merre kapja a tekintetét, Patty azonban nem volt ilyen szégyenlős. Szemtelenül visszaintett a drakonnak, aki felderült a merészségén.

Amelia látta, hogy a többi boszorkány is megtartja a két lépés távolságot a drakonoktól. Nagyon helyes. Talán még az orgiát is lefújják, megelégednek a szertartással.

– Idejön! – bökte meg Patty hirtelen a karját, amitől Amelia összerezzent.

Épp csak arrébb tudta rakni a fenekét a hosszú padon, egy hatalmas test huppant le mellé. A belőle áradó forróság megcsapta a lányt, szinte érezte a füstöt az orrában. Mégsem volt kellemetlen, valahogy buja, telt érzést hagyott maga után.
Tuti felkészült az orgiára.

– Jó reggelt a hölgyeknek – köszöntötte őket a drakon, mire Patty felé emelte a kávés bögréjét. Amelia mélyen a sajátjába temetkezett, addig sem kellett a férfire néznie.

– Hogy tetszik a rendünk? – kérdezte Patty, és az épületről meg a gyülekezetről kezdett fecsegni.
Amelia egyrészről hálás volt neki, mert szóval tartja a drakont, másrészről viszont ha nem szóltak volna hozzá, talán hamarabb ott hagyja őket.

A bögréje sajnálatos módon kezdett kiürülni, az ételt viszont még nem szolgálták fel, úgyhogy Amelia kénytelen volt a drakonra pillantani.

Aki érdeklődve figyelte minden mozdulatát.

– Csak elnézést szeretnék kérni, ha megriasztottam a könyvtárban.
Amikor Amelia nem válaszolt, egy rúgást érzett a bokáján. Patty ártatlan arccal nézett rájuk.

– Én nem is… – Amelia nagyot nyelt, mielőtt újra megszólalt. – Nem ijesztett meg. Csak meglepődtem. Nem tudtam, mire kell a könyv, és nem számítottam…

– Egy drakonra? – fejezte be a férfi a mondatot mosolyogva. Amelia a maga részéről más jelzőt használt volna, de ráhagyta és biccentett.

– Úgy van. Sajnálom, hogy nem találtuk meg a könyvet.

– Én viszont… – kezdte a drakon és előhúzott valamit az oldalára erősített apró tarisznyából. A zsebkendővel letakart csomag elkezdett brekegni. – Ezt találtam.

Patty felugrott és kikapta a drakon kezéből a varangyot, nem törődve Amelia figyelmeztetésével.
Amikor a szobatársa magához ölelte a kétéltűt, Amelia látta magukat tüzes máglyán elégni, amit a drakonok raktak alattuk és Morena gyújtotta meg. A kezébe temette az arcát, az ujjai között pislogott fel a drakonra.

A férfi azonban csak vigyorgott, a szemében apró lángok táncoltak, aranybarna hullámai megrezzentek, amikor a lány felé fordult.

– Odakint kaptam el, és éreztem rajta némi varázslatot. Sejtettem, hogy innen lépett meg.

– Köszönöm, köszönöm! – ragadta meg a drakon kezét Patty, Amelia egy pillanatig azt hitte, kezet is csókol neki, de helyette Bertie nyálkás hátára nyomott egy cuppanós puszit. Amelia elnyomta a borzongását. – Mivel hálálhatnám meg?

A drakon szólásra nyitotta a száját, Amelia pedig szinte tudta előre, mit fog mondani.

– Mi lenne, ha körbe vezetnének? Lefogadom, hogy többet tudnak az itteni életről, mint amennyibe Morena beavatott minket.

Amelia érezte, hogy ez mennyire nem jó ötlet, előtte mindenképpen egyeztetniük kell a vezetőjükkel, hogy mennyit árulhatnak el. Nem, mintha akkora titkok lennének a falak között, de még emlékezett a tegnap esti beszélgetésre, és Morena természetellenes viselkedésére. Patty viszont nem volt ennyire előrelátó, boldogan bólintott.

– Hát persze, Amelia megmutat mindent, amire csak kíváncsi.

Ennek a lánynak tényleg halálvágya van!

Amelia összeszorította a száját, nehogy véletlenül valami borzalmas átok csússzon ki rajta, de az ujjait összedörzsölte a háta mögött. Egy pillanattal később Patty felszisszent, ajkai közül villás nyelv csusszant elő.

Amelia beharapta az ajkát, amikor Patty dühösen sziszegve megragadta a varangyot és otthagyta őket. Páran felnevettek, ahogy elhaladt mellettük, Morena azonban szigorú arccal csóválta meg a fejét.

A drakon mellette azonban remekül szórakozott. A beszűrődő napfény megcsillant a bőrén áttörő pikkelyeken, Amelia meg sem tudta határozni a színüket, ahogy mozdult a drakon, úgy váltották egymást a kék, zöld, arany, vörös árnyalatai.
Amelia elképzelte, ahogy este a gyertyák gyér fényénél milyen színűek lehetnek. Vajon a teste többi részén is pikkelyes?

Észre sem vette, hogy mennyivel lejjebb kalandozott a tekintete, csak amikor a drakon megköszörülte a torkát, akkor kapta el a fejét.

– Akkor ebéd után ráér? Lesz még néhány megbeszélésem, de utána szívesen veszem a felajánlást.

– Azt a felajánlást Patty tette, majd megkérdezem tőle, hogy jó-e neki – közölte mereven Amelia, mire a drakon jókedvűen elmosolyodott.

– Kár, pedig szívesen meséltem volna a drakon legendákról.
Amelia szeme elkerekedett.
– Azt hittem, ezt a könyvet keresik – mondta némi zavarral a hangjában.

A drakon vigyora még szélesebbé vált, Amelia pedig tudta, hogy szörnyű hibát vétett. Az arca felforrósodott, a szíve pedig a torkában dobogott. Most, most fogja a drakon feldobni, hogy hallgatóztak utánuk.

A férfi azonban nem reagált, szó nélkül felállt, de mielőtt visszaült volna a helyére Morena mellé, még visszafordult.
– Egy órakor várom a csarnokban.