A tűz próféciája /Befejezett/

6. fejezet

Patty már a torony tetejénél járt, amikor Amelia utolérte. A szőke boszorkány szinte észre sem vette, hogy valaki lohol utána, annyira belemerült a nyamvadt varangy pátyolgatásába.

Amelia karon ragadta és szinte berángatta a szobájukba. Az ajtó hangos csattanással záródott be mögöttük, Amelia még a kulcsot is megbűvölte.

– Van némi fogalmad arról, mekkora kentaurszarban vagyunk? – járkált idegesen, de Patty csak meglepődve pislogott rá.

– Mire gondolsz? A drakon azt mondta, odakint találta Bertie-t, szerintem nem sejt semmit…

– Mindent tud, az ogre szerelmére! Amikor otthagytál vele kettesben, lebuktatott!

Végre Patty is felfogta a szavak súlyát, elsápadva szorította magához a varangyot. Bertie fájdalmas brekegése törte meg kettejük között a csendet.

– És mit mondott?

Amelia lerogyott az ágyára. Kicsit kezdte irigyeli Pattyt, ő is szívesen magához szorított volna valamit. Persze nem egy varangyot, inkább valami apróbb, szőrös állatot. Lehet, hogy be kell szereznie egy lógófülű patkányt. Óvatosan Patrickra pislogott, a macska a szokásos helyén, Patty ágya sarkában aludt összegömbölyödve. Nem tűnt túl veszélyesnek, de nem szeretne arra hazaérni, hogy a patkány darabokban, a macska pedig jóllakottan pihen.

– Azt, hogy ebéd után vele kell tartanom.
– Akkor nem dobott fel?

Amelia megvonta a vállát.
– Fogalmam sincs, ennyit mondott csak. Gondolom, majd közli, hogy mit kér a hallgatásáért cserébe.

Patty elgondolkodva tette le az őrvarangyot, Bertie pedig rögtön bemenekült az ágy alá. Szerencsétlen állat egész éjjel össze volt zárva egy drakonnal, nem csoda, ha egy csendes kis zugra vágyott.

– Akkor talán kikérdezhetnéd.
– A halott őrszemről és a szándékaikról? – kérdezte óvatosan Amelia. Nem volt benne biztos, hogy mennyire jó ötlet a drakonok uralkodóját ilyen kényes témákról faggatni, de Patty megrázta a fejét.

– Dehogyis! Az orgiáról.

Amelia felnyögött és inkább az ablakhoz lépett. A toronyból tökéletes kilátás nyílt a fűszerekkel és varázsnövényekkel teli kertre, távolabb pedig a mágikus lényekkel teli istállók is látszottak. Mégis mi a fenét fog megmutatni a drakonnak?

Nem tudta elképzelni, hogy érdekelni fogják a gyógynövények, a bájolófüvek, az agyartövis vagy a vérrózsa. Hogy az unikornisménest vagy a minotaurusz istállót már ne is említse.

Elgondolkodva fordult vissza a szobatársához.
– Ezek után még inkább azt mondom, hogy nem kellene belopóznunk az orgiára. Amúgy sincs semmi kedvem izzadt, vonagló, nyögdécselő pucér boszorkányokat nézegetni.

Patty szája sejtelmes mosolyra húzódott.

– És az ugyanezt csináló drakonokhoz lenne kedved? Ugyan már! Egy csomóan lesznek, és nem csak boszik meg drakonok. Jönnek vámpírok is, alakváltók, vérfarkasok. Jó buli lesz, és ekkora tömegben fel sem tűnik két újabb boszorkány. Különben is, megígérted.

Amelia csalódottan fújt egyet.
– Jó, de ha lebukunk, mindent rád fogok kenni.
Patty vigyorogva bólintott.
– Megdumáltuk! Szóval, mi a terv a drakonnal?

– Fogalmam sincs. Gyanítom, hogy hamar rá fog térni a lényegre, nem tűnik egy köntörfalazós típusnak.
Mindketten elhallgattak, amikor felhangzott a mély gong odakintről.

Morena összehívja a boszorkányokat, ilyenkor erősíti fel a harang hangját, hogy biztosan mindenkihez eljusson.

Patty kihalászta a varangyot az ágy alól, és lefelé menet visszatette a raktárba. Megígérte neki, hogy este újra meglátogatja, de a varangy kétségbeesett brekegése arról árulkodott, hogy a maga részéről szívesebben pihenne inkább. Amelia meg tudta érteni, ahogy próbálta elrejteni a vigyorát.

– Talán hozhatnál egy másik varangyot estére.
– Bertie belevaló pasi, majd túlteszi magát a megrázkódtatáson – zárta vissza az ajtót Patty, majd csatlakoztak a lépcsőn lesiető többi boszorkányhoz.

Amelia azonban hiába kérdezgette, hogy mi az összejövetel célja, a többiek sem tudtak semmit. Azt sejtette, hogy nem a halott őrszemről lesz szó, azt valószínűleg már a reggelinél közölték volna.

Valamilyen különös okból Morena úgy döntött, hogy nem avatja be a rendet az éjszakai eseményekbe.
Amelia arra gondolt, talán csak valamiféle különleges baleset történt a drakonnal és azért nem izgatja magát senki.

A csarnokba érve alig fértek el a rengeteg behordott bútor között, így Amelia és Patty is inkább megállt a lépcsőn és nem ment beljebb, innen is tökéletesen hallották Morena magasan csendülő hangját.

A rend vezetője már ünnepi tógában volt, a földig érő fekete pókselyemköpeny szépen követte karcsú alakját, a derekánál díszes, rubinokkal és gyöngyökkel teletűzdelt öv tartotta egy helyben. Fekete haját kivételesen a feje tetejére tornyozta, a kontyot aranytűkkel és hajcsatokkal rögzítette. Amelia képtelen volt kiverni a fejéből a gondolatot, hogy ma éjszaka valaki aprólékos gonddal fogja eltávolítani az összes ékszert a hajából.

A rend főboszorkánya varázslatosan szép volt, de ez a legtöbb rendbelire igaz volt. Ha ismered a fiatalság varázsigéjét, akkor nem akarsz aszott boszorkaként leélni több száz évet.

Amelia és Patty még változni fog, jelenleg mindketten külsőre a húszas éveik elején jártak emberi szemmel nézve, néhány száz év alatt azonban rajtuk is elkezd látszani a kor. A lányok már eldöntötték, hogy maximum a harmincas éveikig várnak, utána fogják megállítani az időt az öregedésükben. Senki sem akar örökké tizenéves lenni, de az sem hátrány, ha tökéletesen el tudnak vegyülni minden faj között, márpedig a legtöbben húsz és negyven év között rekednek meg.

Amelia kivételesen nem látta sehol a drakon küldöttséget, de nem hitte, hogy Morena csak úgy elengedi őket mindenféle kíséret nélkül.

– Bizonyára tudjátok, hogy ünnepi nap a mai! Vendégeink voltak olyan szívesek és beleegyeztek, hogy nálunk töltik a hetet, és részt vesznek az esti áldazatbemutatáson, és az utána következő… eseményeken.

Az izgatottság végig söpört a boszorkányokon, holott amióta a drakonok megérkeztek, tudni lehetett, hogy itt bizony orgia lesz. Mégis, így, hogy Morena egyértelműen kimondta…

Patty a lány karjába mélyesztette a körmeit, szinte hiperventillált mellette. Óvatosan lefejtette magáról a körmöket és fájón megdörzsölte a karját. Patty egy „bocsit” suttogott, de látszott rajta, hogy nincs is igazán tudatában a tetteinek.

– Mivel ez egyszeri és különleges este, a vendégeink kívánsága szerint a boszorkányok ezúttal nem rang és tudás, hanem meghívás alapján vehetnek részt rajta.

A körmök újra Amelia karjába mélyedtek, ő pedig fájdalmasan felszisszent.
– Képzeld el, ha meghívnának, be sem kellene lógni! Ó, Amelia, el kell intézned! Beszéld rá a drakont délután. Kérlek, kérlek, kéééérlek!
Amelia lepisszegte a szobatársát, a karja kezdett zsibbadni a szorítás alatt.

Morena azonban folytatta.
– Vitának helye nincs. A csarnok befogadóképessége korlátozott, mindössze ötven boszorkány fog helyet kapni. A döntésem pedig a következő: Lucinda az Erdővölgyi klánból, Pauline az Örökerdei klánból, Gloria a Láthatatlan Hold klánból, Clio az Egyensúly Nővérei klánból…

Morena csak folytatta a felsorolást, Patty pedig egyre csüggedtebb lett. Az izgatott susogásokat felváltották az örömittas kiáltások és a csalódott sóhajok, a boszorkányok úgy tűnt, hogy bármit megadtak volna, hogy elhangozzon a nevük.

Amelia, ha jól számolta, már csak alig öt hely maradt, amikor Morena folytatta a felsorolást.

– Candice a Láthatatlan Hold klánból, Iris az Éjféli Rózsa klánból, Amelia a Hollófészek klánból, Jasmine és Rosina az Ezüstfolyó klánból. Aki hallotta a nevét, a holdfény órájában legyen a csarnokban a megfelelő öltözetben. Kifogás nincs, a megjelenés kötelező. Most pedig menjetek a dolgotokra.

Morena ellépett az oltár elől, egyértelművé téve, hogy semmiféle tévedés nem történt, a könyörgés pedig felesleges.

A csarnok lassan kiürült, ahogy az ideges hangok és lázas készülődés zajai is egyre távolodtak.

Egyedül Amelia és Patty maradt a csarnokban, a távozó boszorkányok azonban úgy tűnt, hogy az összes oxigént is magukkal vitték.