A tűz próféciája /Befejezett/

22. fejezet

Egy darabig még csendben ültek a szőrmetakarók alatt, Amelia pedig hirtelen egészen biztos volt benne, hogy Morenának egy szót sem szabad elmondania. Sem azt, amit Bertie emlékeiben látott, sem azt, amit Kyro az imént elmesélt neki.
Ha valóban egy boszorkány felelős mindenért, ami a sárkányokkal történt, akkor egyelőre senkiben sem bízhat.

A drakonra sandított.
Vagyis úgy tűnik, hogy egyvalakiben mégis.

– Mihez kezdünk most? – kérdezte Kyro fáradtan. Arca még mindig elgyötört volt az iménti félváltás miatt, a lány el sem tudta képzelni, micsoda fájdalom lehet évezredek óta most először váltani. Az alakváltóknak rendszeresen kell váltaniuk, különben a kihagyott idővel egyre fájdalmasabb és fájdalmasabb lesz a folyamat.
De évezredek?

Amelia nagyot nyelt.
A férfi mégis szó nélkül tűrte.

– Megsérültél? – hajolt hozzá közelebb Kyro.

Amelia el is felejtkezett a karmolásról. Négy vékony vércsík folyt végig az alkarján, összekente a ruháját, apró tócsába gyűlt a padlón.

– Semmiség – legyintett a lány, de a drakon óvatosan maga felé húzta a sérült végtagot, lágyan vizsgálta a nyomokat.

– El kell mennünk a gyógyboszorkányokhoz – vágott aggodalmas arcot, mintha legalábbis a lány fél karja leszakadt volna.

– Semmiség – ismételte meg nyomatékosan Amelia. – Mellesleg mit mondanánk, hogy sérültem meg?

Kyro arcára szemtelen mosoly kúszott, de a lány nyomban lehűtötte.

– Ha esetleg kiderül, hogy egy drakon bizonyíthatóan bántott egy boszorkányt, Morena a tüzes poklot szabadítja rátok, és akkor elfelejtheted a könyvet.

Kyro megadóan emelte a fel a kezét.

– Én is így gondoltam – biccentett Amelia. – Majd bekötözöm és eltakarom, senki sem fogja észrevenni.

Amelia felkászálódott, de Kyro elkapta az ép karját. Ebből a szögből szinte könyörgő volt az arckifejezése, mégis volt benne valami, amitől Amelia nyugtalanul érezte magát.

– Elmondod Morenának?
Nem tért ki konkrétumra, de a lány sejtette, hogy a drakonokra vonatkozó részre értette.

Megrázta a fejét.

– Nem. Ez a ti ügyetek, az enyémet nem befolyásolja. De azt sem fogom egyelőre megosztani vele, amit Bertie emlékeiben láttam.

Amelia elmesélte, hogy mit tudott meg. Ahogy sejtette, Kyronak sem volt ismerős a férfi. Vagy a rejtőzködés nagymestere, vagy egy kivételesen erős másvilági, aki ki tudja kerülni Morena összes varázslatát.

Amelia a drakonokat sújtó átokra gondolt.

Ha valakinek ekkora hatalma van, képes lenne megakadályozni egy teljes faj alakváltását is?

Minél többet gondolkozott ezen, annál inkább megfájdult a feje.

– Mindenképpen el kell mennünk a Vízalatti Könyvtárba. Úgy érzem, sokkal több kérdésünk lett, mint amennyi válaszra felkészültünk egyáltalán.

Kyro biccentett, majd óvatosan felkászálódott. A törmelékek között utat tört magának az ajtóig, de mielőtt kilépett volna, visszafordult. Amelia feszülten figyelte minden mozdulatát.

– Számítottam némi bútortörésre, de ez felülmúlta a várakozásaimat – vigyorgott a férfi és egy kacsintás kíséretében végül becsukta maga után az ajtót.

Ameliából kiszakadt egy fáradt, megkönnyebbült nevetés. A szoba romokban, Morena tutira ki lesz akadva, ha megtudja, márpedig amekkora robajjal járt a kis akciójuk, már azon is csodálkozott, hogy miért nem dörömböl itt az egész rend.
Persze, ők biztos egészen másra gondoltak, hogy mit is keresett Kyro a szobájában éjnek évadján.
A lány alig tudta elhinni, amiket az este folyamán megtudott.

A sárkányok nem tudnak alakot váltani.

Egy boszorkány átkozta meg őket.

És Patty támadója egy különösen nagyhatalmú mágus.

Már csak arra kell rájönnie, hogy mi a kapcsolat a látszólag különálló szálak között. És hogy neki mégis mi a fene köze van hozzá?

Amelia családja viszonylag újnak számított, elhanyagolható erő birtokosai, még a Boszorkánycsaládok és rendek tankönyvben is alig fél bekezdést szenteltek a Hollófészek klánnak.
Ellenben Patty és az Ezüst Hold klán történelme oldalakon keresztül volt részletezve a könyvben. A professzorasszony még az egyik tesztkérdést is róluk tette fel!

A barátnője megtámadása logikus lépés volt, ha kapcsolat van a sárkányátok és a boszorkányok között, elvégre, ha valaki semlegesíteni tudja, az csakis a leghatalmasabb klán legerősebb leszármazottja.

Ez pedig Patty.

Úgy tűnik, valaki nagyon nem akarja, hogy a drakonok újra alakot tudjanak váltani.

Kyro viszont túlságosan elszánt volt, ami Amelia szerint valahol érthető.
Hiszen ha évezredek óta el van nyomva az erejük, természetes, hogy vissza akarják kapni.
Ugyanakkor, ha ennyi ideig tudtak létezni a sárkányforma nélkül, miért most kezdtek el keresgélni utána? Hiszen a saját királyuk is a sírba vitte volna a titkát, ha nem mutatkoznak rajta a végtelen létezés okozta elmebeli károsodások.

Amelia lassan összeszedegette a széttört szekrénydarabokat és egy kupacba hordta. Majd később megkeresi az eltüntető bűbáj igézetét, úgy sejtette, egy egyszerű takarítóbűbáj nem birkózna meg a forgáccsal.

Hanyatt feküdt az ágyán, épp kényelembe helyezte volna magát, amikor meghallotta a fojtott brekegést. Elmosolyodott, majd a takaró alól előhalászta Bertie-t.
Ennek a békának legalább tíz élete van, vagy ez a legszerencsésebb varangy, akit a hátán hordott a föld.

Egy karcolás nélkül vészelte át a drakon félváltását.

Amelia a párnájára fektette, majd ő is mellé feküdt. A béka hideg bőre először kellemetlen érzés volt, és némiképp undorító is, de vigyázni akart rá. Ez volt a legutolsó dolog, ami összekötötte Pattyvel, és tudta, hogy amikor a lány felébred, örülni fog, hogy a békának sem esett semmi baja.

Patty…

Amelia torka elszorult, amikor arra gondolt, mit mondott a lánynak az utolsó beszélgetésükkor. Jobban mondva a veszekedéskor. Igaz, Patty is csúnya dolgokat vágott a fejéhez, de Amelia nagyon bízott benne, hogy lesz még alkalmuk megbeszélni.
Ha tudta volna… kérdés nélkül átadja a helyét, sőt, el sem megy a hülye orgiára. Visszagondolva nem is értette, miért ragaszkodott hozzá.
Miért akart ott lenni? Hogy kitűnjön? Mert a drakon megkérte? Vagy a még több hatalomért, amit magába szívott azon az estén?
Sosem volt hataloméhes, épp annyira volt feltöltve, amennyivel még megbirkózott.

Amelia felült az ágyon.
Az őrvarangy csalódottan nyekkent egyet, majd eltűnt a párna alatt.

A lány közben már a kezét nézegette. Az ujjait kinyitotta, majd ökölbe zárta. Az előző éjszaka a szertartás alatt maximálisan feltöltötte magát mágiával, az igaz, a ma éjszakai varázslat azonban jócskán leszívta az erejét még úgy is, hogy a drakontól is kölcsönzött némi energiát.

Mégis úgy érezte, hogy majd kicsattan az erőtől.
Csettintett, mire könnyedén igézett egy lángocskát az ujjai végén. Tűzgolyóvá dagasztotta, majd újra lángnyira zsugorította. Máskor ez sokkal több koncentrációt igényelt volna, most azonban olyan természetesen jött, mintha mindig is ezt csinálta volna.

Amelia nem értette. Az őrvarangy varázslat mintha nem lemerítette volna, sokkal inkább feltöltötte.
A tekintete a széttört szekrényre siklott.

A drakon energiája kavargott benne, döbbent rá hirtelen. A tűzforró mágia, ami belülről feszítette, nem a sajátja volt.

Kyrótól szívta le.

Vajon attól kezdett átalakulni, mert elvette az erejét? Vagy a drakonokat megkötő átok kezdett gyengülni a varázslat határása? A boszorkány, aki az átkot kimondta, tett be vajon egy kiskaput, ami megtöri a varázslatot?

Amelia kérdései egyre szaporodtak, válaszokat azonban egyelőre úgysem fog kapni.
Nagyon bízott benne, hogy az Elsüllyedt Világban végre megszerzi őket.

Hiszen minden, ami egyszer elsüllyedt, a Vízkirálynő birodalmában kötött ki.

A lánynak tehát alá kell merülnie, ha meg akarja oldani a rejtélyt.

Csettintett az ujjaival, mire a lángocska semmivé lett.

Igen, készen áll rá.
Felkészült, bármi is vár rá a tengerek alatt.