A tűz próféciája /Befejezett/

31. fejezet

FIGYELMEZTETÉS! EROTIKUS TARTALOM!

Mire leszállt az este, Amelia idegesebb volt, mint Morena varázslóvizsgája előtt. Akkor Patty nyugtatta meg, persze némi törpbor és néhány mindenre kapható tündérpasi. A barátnője mindig is értett a szórakozáshoz. Egy pillanatra elképzelte, mi folyhat jelenleg a kastélyban és elmosolyodott. Összegyűrte a kezében tartott zöldbogárselyemből készült hálóinget, és a kupac tetejére dobta.

Mint kiderült, Patty nagyon is gondoskodott hálóruhákról, a holmija jelentős részét ezek tették ki. Mind passzolt rá, a zöld és vörös különféle árnyalataiban pompáztak, amik kiemelték a haját és a szemét. Meg persze az alakját és a dekoltázsát. Patty csupa átlátszó, vagy alig fedő fazonokat válogatott össze.

Azért Amelia titkoban kicsit hálás volt neki, viszont képtelen volt választani.

Egész délután keresgélt, amikor ráakadt két burgundivörös darab között a jóslat tekercsére. Egy darabig szorongatta a kezében, végül a kupac mellé dobta. Majd később elteszi biztos helyre.
Néhány óra ruhapróba, tükör előtti illegés és jó pár kétségbeesés után úgy tűnt, végül megtalálta a tökéletes darabot.

Mélyzöld pókselyem, a fényben viszont olyan, mintha ragyogna. Ameliát kicsit a maszkra emlékeztette, amit Kyro adott neki a szertartás előtt. Mintha ezer éve lett volna.

Akkor arra készült, hogy elkerüli a drakont, most pedig? Épp neki öltözik ki, pedig fogalma sincs, hogy a férfi miért jön. Lehet, hogy csak az állapota után akar érdeklődni. Vagy lehet, hogy végül kirúgja a szobájából, és egész Drakonföldről is.

Amelia az ablakhoz lépett, az esti szellő meglebegtette az aranyszálakkal futtatott függönyt, megcirógatta a lány haját. Kellemes illatokat sodort magával, Amelia különféle sült húsok, fűszerek és a már megszokott füstillatot érezte.

Nagyot szippantott a levegőből, megtöltötte a tüdejét az idegen föld aromájával. A bőre megborzongott, ismeretlen  érzés járta át. Mintha már járt volna itt. Ugyanebben a birodalomban, ugyanebben a kastélyban.

Ugyanebben a szobában.

A feje zsongott a rátörő emlékképekről. Nem mindent tudott kivenni, néhány felvillanó arc, elmosódott alak, tűz villanása, éles fogak csattanása.

Amelia megszédült, meg kellett kapaszkodnia az ablakpárkányban. A kopogást sem hallotta, csak a két érdes tenyeret, ami a vállára csusszant és megfordította.

– Amelia, jól érzed magad? – Kyro pillantása tele volt aggodalommal.
A lány válasz helyett felcsúsztatta a karját a férfi bicepszén. Ujjai végig táncoltak a széles vállon, elérték az érzékeny kulcscsontot, megsimították a bársonyos bőrt a fül mögött.

Kyro élesen szívta be a levegőt, szemében a lángok vad táncot jártak. A keze lehullott Amelia válláról, követte a teste vonalát egészen a csípőjéig. Ökölbe gyűrte a pókselyem hálóinget.

– A lehető legjobban – lehelte Amelia, mire a férfi felmordult.
Majd ugyanabban a pillanatban ellépett a lánytól, a hálóing újra eltakarta a combját.

– Öhm… akkor jó. Csak szerettem volna beszélni veled.

Amelia csalódottan fújt egyet. Ő meg ezért öltözött ki? A nagy halom ruha még mindig az ágyán hevert, a pillanatnyi emlékbetörés hatására elfelejtett elpakolni.

– Miről szeretnél beszélni? – törte meg a hosszúra nyúlt csendet.

– Holnap, apám temetésén, szeretném, ha mellettem állnál.

Amelia lábai remegni kezdtek. Hiszen, ha ott fog állni…

– Ezt… nem egészen értem.

Kyro elmosolyodott, szemfogán megcsillant a beáramló holdfény. Közelebb lépett Ameliához.

– Terveim vannak veled, Amelia a Hollófészek klánból. Hosszútávú terveim.

Amelia szíve kihagyott egy ütemet. Kyro újabb lépést tett felé. Amelia prédának érezte magát, amit éppen egy hatalmas ragadozó próbál becserkészni.

De Szent Hexia! Ő is akarja!

– Miért hoztál ide?

Kyro megtorpant.

Összezavarodottan megrázta a fejét, de egy pillanatra sem tévesztette szem elől Ameliát.

– Azt hittem, ezek után egyértelmű.

Nem, Amelia ennyivel nem érte be.

– Hallanom kell. Mondd ki!

Kyro bezárta a köztük lévő távolságot, ujjait a lány álla alá csúsztatta, majd megemelte a fejét.

– Hogy mindig itt legyél velem. Szükségem van rád. Abban a pillanatban tudtam, hogy magam mellett akarlak tudni, amikor Jeremiah képébe akartál vágni egy tűzgömböt. De amikor az Árnyék megsebzett… úgy éreztem, a lelkem szakad ki a helyéről, ha nem éled túl. Nem volt kérdés, hogy magammal hozlak, amikor megtudtam, mi történt az apámmal. Egyszerűen… képtelen lennék nélküled létezni.

Amelia csendben hallgatta a férfi vallomását, a szavai bársonyként simogatták a bőrét, lángot gyújtottak a bensőjében. A gyomra pedig hol bukfencet vetett, hol gombócba zsugorodott, nem tudta, mit is kellene felelnie. Legszívesebben a nyakába ugrott volna, hiszen ő is hasonlóképpen érzett, mégis volt benne valami, ami visszatartotta. Maga sem tudta megindokolni, micsoda, de egy apró hangocska óvatosságra intette.

Kyro azonban folytatta.

– Ezért akarom, hogy mellettem állj, hogy velem maradj nem csak most, nem csak a koronázás idején, hanem végleg. Talán együtt rájövünk az átok megtörésére is – vigyorodott el végül Kyro, amitől Amelia megborzongott.

Ez volt az az apró figyelmeztetés.