A tűz próféciája /Befejezett/

27. fejezet

Az ajtó még azelőtt kivágódott, hogy Morena hozzáért volna, a rendvezető ereje szinte kézzelfoghatóan kavargott körülöttük. Amelia megborzongott, amikor az apró mágianyalábok a bőréhez értek. Épp csak nem füstölgött a nő feje, ami a helyzethez egyáltalán nem illő mosolygásra késztette Ameliát.

Kyro feléje pillantott, de ő csak megrázta a fejét. Nem most fogja elmagyarázni, hogy épp egy komikus rajzfilmbe képzelte magukat.

Morena szavai azonban megnyugtatták, a csomó, ami eddig a gyomrában ült, lassan kiengedett. Patty fel fog ébredni, meg fog gyógyulni! Morenának minden latbavethető boszorkányra szüksége van, és hajlandó megkockáztatni Patty erejének feloldását is. Amelia legszívesebben ujjongott volna, ehelyett némán követte a fekete hajú rendvezetőt, aki elszántan masírozott az üres folyosókon.

Hirtelen beugrott neki, miért olyan furcsa minden.
– Morena, hol vannak a vendégek?

Eddig a folyosókon mindig nyüzsögtek a másvilágiak, legalábbis a szertartás óta, amikor Morena lezárta a kastélyt. Nélkülük a vár… egészen kihalt lett.

A rendvezető egy pillanatra megtorpant, a válla felett szólt vissza.

– Elmentek.
– El… mégis hogy mehettek el? – rökönyödött meg Amelia, jó néhány lépéssel lemaradva. – Azt hittem, a kastély zárva marad…
– Feloldottam a védőkört. Muszáj volt.

Amelia gyorsított, és elkapta Morena kezét.
– Mégis mi oka volt rá?

A rendvezető ingerülten fújt egyet, tintafekete tincsei megrebbentek az arca körül.

– Mivel nem lett kihirdetve, mi történt, nem maradt okom arra, hogy továbbra is fent tartsam a zárlatot. A frakciók már így is zúgolódtak, túsznak érezték magukat és ellentámadást fontolgattak. Nem engedhettem meg, hogy a kastély falain belül háború dúljon.

– De hiszen már dúl egy háború! – toppantott dühösen Amelia. Kyro nyugtatóan a vállára tette a kezét, a férfi bőréből áradó hő végig zubogott a lányon, némileg lehűtve az ingerültségét. – Egy Árnyék támadt a vendégeinkre, ezt csak nem hagyhatjuk szó nélkül.

– Senki nem tud a támadásokról! Csak a drakonok, de mivel az uralkodójuk épp ezügyben nyomozott, ők nem akadékoskodtak. A többiek azonban… El kellett engednem őket.

– Hát ez remek! Akkor valószínűleg az orgyilkos is kereket oldott. – Amelia elcsüggedt. Most vette csak észre, mennyire meg akarja bosszulni Pattyt, amikor minden lehetősége elszállt rá. Hiszen ki lenne olyan idióta, hogy továbbra is a kastélyban maradjon, amikor mindenki rá vadászik?

Ennyire csak nem lehet öntelt.

A másik lehetőség, miszerint a támadó nem öntelt, csak ennyire profi, Amelia gondolni sem akart. Hiszen ez azt jelentené, hogy semmi esélyük elkapni.

– Most más dolgunk van – zárta rövidre Morena a beszélgetést, és újból elindult a gyógyítók részlege felé.

Kyro továbbra is Amelia vállát fogta, amíg a lány kénytelen volt ránézni.

– El fogjuk kapni. Minden rendbejön.

Majd hatalmas karjait a lány köré vonta, Amelia szinte elveszett az ölelésben. A férfi mellkasára hajtotta a fejét, a szívverése minden egyes dobbanással elmosta a nyugtalanságát. Igen, neki elhitte, hogy minden rendbe fog jönni.

Amelia lassan visszaölelte a drakont, ujjai először a széles hátát simogatták, majd feljebb csúsztak az izmos, kidolgozott vállakra. Jóleső borzongás futott végig a lányon, ahogy a férfi izmai finoman rezdültek az érintése nyomán.

Közben Kyro végig megnyugtató szavakat mormolt a fülébe, a lány szinte nem is értette őket, a hangsúly, és maga az érintés azonban megtette a hatását.

Amelia visszapislogta a könnyeket. A férfi lágyan dörmögő hangja visszarántotta a valóságba, ahol épp meg akarják gyógyítani a legjobb barátnőjét, nem pedig láthatatlan ellenséggel küzdenek.
Végül csak bólintott, majd minden józanész ellenére kibontakozott az ölelésből.

Épp indult volna, amikor a drakon visszahúzta magához és finom, lágy csókot lehelt az ajkára. A bőrük épp csak összeért, aztán vége is lett.

Ameliának meghökkenni sem maradt ideje, Kyro már követte is Morenát és eltűntek a következő sarkon.

Amelia az ajkára szorította az ujjait, a bőre még bizsergett a férfi érintésétől, a forróság megvadult kígyóként tekergett a bensőjében. Mégis mire vélje most ezt? Kyro eddig csak akkor érintette meg, ha érdeke fűződött hozzá, most azonban…

Ameliának igyekeznie kellett, ha utol akarta érni őket. Elhaladt a főétkező előtt, át a nagy csarnokon. Menet közben kinézett a kertbe vezető folyosóra, mintegy megszokásból, amikor mozgást vett észre. Egy pillanatra megtorpant, nem is biztos, hogy jól látta. Talán csak egy felhő suhant át a hold előtt és attól mozdult egy árnyék. Talán egy késő esti mágiagyakorlás az egyik fiatal boszorkánytól, aki nem akarta, hogy meglássák.

Talán…

Amelia karja libabőrös lett, az apró pihék felálltak a tarkóján. Rossz érzés kerítette hatalmába, észre sem vette, mikor lépett közelebb a kertbe vezető ajtóhoz.

Az árnyak sűrűsödtek, hideg szél süvített végig a kertben. Amelia kidugta a fejét az ajtón, lassan körbenézett. Semmi gyanúsan nem látott, az érzékei mégis kiélesedtek.

A vére a fülében dobolt, levegőt is alig vett, ahogy újabb lépést tett kifelé. Saját maga sem értette a reakcióját, mindössze annyit érzett, hogy valami nagyon nincs rendben.

Már a szökőkútnál járt, amikor lépéseket hallott maga mögött. A szíve a torkában dobogott, tűzgolyót idézett a tenyerébe, majd villámgyorsan megpördült.

A másodperc törtrésze alatt oltotta el a lángot, amikor megpillantotta Kyrot. A drakon felemelt kézzel állt előtte, a tekintetében némi félelem vegyült a csodálattal.

– Lemaradtál és azt hittük…

A drakon nem fejezte be a mondatot, annyira lekötötte valami a figyelmét. Amelián úrrá lett a rettegés, amikor ráeszmélt, hogy Kyro éppen a háta mögött látott valamit.

Ezúttal lassan fordult meg.

A szökőkút mögül egy ismerős árnyék vált ki. Amelia csodálkozva nézett a fekete macskára, ami puha léptekkel közelített feléjük.

– Patrick! Hexia nevére, a frászt hoztad ránk! Hogy kerülsz te ide?

– Amelia! – Kyro hangjába olyan él vegyült, amit még nem hallott tőle.

Rettegés.

Amelia meg akarta neki mondani, hogy semmi gond, hiszen ez csak a macskájuk, hiszen ismeri, amikor a szellő újból feltámadt a kertben.
A hőmérséklet néhány fokot csökkent, egyetlen pontból áradt csak hő.

Patrick felől.

A levegő fodrozódni és sűrűsödni kezdett a macska körül. Amelia jól ismerte, hogy mit jelent mindez.

Patrick épp alakot váltott.

A macska helyébe pedig az a világító zöld szemű fickó lépett, akit Amelia Patty emlékeiben látott az őrvarangy varázslat során.

– Te…?

A férfi, Patrick mélyen meghajolt.

– Szolgálatára, Amelia a Hollófészek klánból. Örülök, hogy végre tisztességesen is bemutatkozhatunk.

Kyro közben Amelia háta mögött támadásba lendült, de Patrick felemelte a kezét, a drakon pedig úgy tűnt, minta sziklafalba csapódott volna. Ájultan hevert a földön, Amelia pedig rettegve nézett az alakváltóra.

Patrick elmosolyodott, a mosolya egészen… macskaszerű volt.

– Helyes, most pedig beszélgessünk egy kicsit. Bizonyára rengeteg kérdésed van.

Amelia a férfit figyelte, aki közben a kút kévéjére telepedett és egy dologban egészen biztos volt.

Nem fogja élve elhagyni ezt a kertet.