A tűz próféciája /Befejezett/

11. fejezet

FIGYELMEZTETÉS!
A FEJEZET 🔞 RÉSZEKET TARTALMAZ, TOVÁBBI OLVASÁS CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!

Amelia lassan lehajolt, mintha csak a köpenyén akarna valamit megigazítani, és felkapta Bertie-t. A varangy halkan brekegett, de a lány rászólt.
– Csitt, vagy mindkettőnket lebuktatsz!

A lány az oltár felé nézett, a kezében tartott békát is arra fordította. Kyro és Morena már helyet cserélt, a rend vezetője erőteljes mozdulatokkal körözött a csípőjével, fekete haja a hátát súrolta. A drakon ujjai a combjába martak, a maszk alatt a tekintetét a nő melleire szegezte. Morena a feje fölé nyújtotta a karját, majd a fejét is a kupola felé fordította, a tempója egyre gyorsult, végül egy apró sikoly hagyta el a száját. Lihegve borult a drakon mellkasára, aki viszont folytatta a csípőmozgásokat.

Amelia nagyot nyelt, miközben figyelte őket, szabályos kukkolónak érezte magát, de hiába nézett volna másfelé. Az oltáron szeretkező páros annyira magával ragadó látvány volt, hogy képtelen volt másra figyelni. És, ha nagyon őszinte akart lenni magához, valójában látni akarta.

Morena felemelte a fejét, tenyerével Kyro mellkasán támaszkodott, ahogy fogadta a heves lökéseket. A melle ruganyosan ugrált fel-le, fekete tincsei előrecsusszantak, mígnem újabb halk sikkantás hagyta el az ajkait. A drakon arcán elégedett mosoly suhant át, de annyira rövid volt, hogy Amelia nem is volt biztos benne, hogy jól látta. Morena felegyenesedett, a lábát átlendítette a drakon csípőjén, mire Amelia felsóhajtott. Nem volt benne biztos, hogy kibírt volna még többet, bár nem úgy tűnt, hogy a férfi is elélvezett volna.

Nem tudott tovább töprengeni, egy különös illat csapta meg.
Vér.

Oldalra fordult, ahol egy boszorkány támaszkodott a falnak, előtte egy fekete hajú férfi állt és a nyakára tapadt. A vámpír fogai átszúrták a lágy bőrt, a boszorkány meglepett sikolyt hallatott, de a hang lassan nyögésbe fordult, ahogy a vámpír ujjai eltűntek a lába között. A feje egyszerre mozdult a kezével, a boszorkány csípője hullámzott, miközben a férfi fejét magához szorította.

A béka brekegett a kezében, Amelia majdnem ugrott egyet ijedtében. Odafordította az őrvarangyot, ahol a vámpír felemelte a fejét, ajkait a boszorkányéra nyomta, aki élvezettel nyalta le a saját vérét a férfi szájáról. Újabb vámpír csatlakozott hozzájuk, a nő őt is megcsókolta, a férfi viszont a fal felé fordította, enyhén lejjebb tolta a felsőtestét és hátulról hatolt a nőbe. Újra magához rántotta a mellkasánál fogva és lecsapott a nyaka másik oldalára. Még szerencse, hogy a nő előrelátó módon magasan kontyba tornyozta gesztenyebarna haját. Az első vámpír is hozzájuk lépett, felemelte a boszorkány lábát, a dereka köré csavarta, a fogait pedig újra a bőrébe mélyesztette, miközben a csípője is előrelendült.

– Ezt akartad annyira látni? – suttogta Amelia a varangynak, aki halkan kuruttyolt. – Azt hittem, nem kezdesz vámpírokkal.
Bertie krákogó hangot hallatott, a lány nagy szemekkel nézett rá. Sosem hallott még varangyot kuncogni, pedig meg mert volna esküdni, hogy azt hallotta.

Amelia újra az oltár felé fordult, szerencsére Morena már köpenyben állt és a csarnokot szemlélte. A lány hátrébb húzódott. Bár nem volt kötelező aktívan részt venni az orgián, valamiért úgy gondolta, a rend vezetője nem nézné jó szemmel, ha egész éjszaka a fal mellett álldogálna.
A vámpír-boszorkány hármas szerencsére befejezte az aktust, a nő lihegve rogyott le az egyik párnára a földön, a két vámpír pedig újabb partner után nézett. Amelia megállta, hogy ne kérdezze meg a nőtől, hogy van, az arcán az extázis keveredett a színtiszta elégedettséggel. Amelia abban sem volt biztos, hogy jelenlegi állapotában tudna egyáltalán válaszolni.

Hangos morgás vonta magára a figyelmét, Bertie-vel a kezében fordult a csarnok belseje felé. Az alakváltók egészen belejöttek, de leginkább egymással voltak elfogalva. Agyarak csillantak a gyertyák fényében, a vér fémes szaga Amelia orráig hatolt. A szex náluk egyet jelentett a durvasággal és az erőszakkal, a többi másvilági bőven hagyott nekik helyet. A vérfarkasok viszont tovább tudták fenntartani az emberi formájukat, így ők inkább a boszorkányok felé hajlottak, akik készséggel szolgálták ki a vágyaikat.

A mágikus energia szinte tapinthatóvá vált az éjszaka előrehaladtával, Amelia ujjai bizseregtek, ahogy a kósza energianyalábok elérték és feltöltötték az erejét. Már most úgy érezte, hogy roskadásig van mágiával, pedig szexuális aktus közelében sem volt még. Nos, legalábbis nem személyesen. Körülötte azonban nyögések, cuppogások, morgások és sóhajok zaja szállt, Amelia azonban igyekezett kizárni őket a gondolataiból.

– Eleget bámészkodtál már? – kérdezte a békától, de az határozottan nemet intett. Fogalma sem volt, hogy Patty merre lehet, de nem úgy tűnt, hogy be akarna lopózni. Úgy látszik, megelégedett a kukkolással.
Pont, mint Amelia.

Amikor azonban egy különösen jóképű vámpír, szoborszerűen kidolgozott mellkassal és csábító mosollyal nézett rá, beharapta a száját. Végülis, miért ne próbálná ki teljesen az élményt? A vámpír lassan közelített felé, esélyt adva neki, hogy visszautasítsa, mert abban Amelia biztos volt, hogy ha odaér hozzá, akkor semmi sem fogja megállítani.
Már csak azt kellene kitalálnia, hova tegye az őrvarangyot közben. Azt mégsem akarta, hogy Patty végignézze, amint egy vámpírral hempereg.

Épp azon volt, hogy a békát biztos helyre rakja, amikor a vámpír hirtelen irányt változtatott. Amelia csalódottan fújt egyet. Hát persze, biztos talált magának egy csinosabb, közelebb lévő boszorkányt.

– Jól látom, hogy az egy őrvarangy a kezében?

A mélyen csendülő hangtól összerezzent, majdnem elejtve Bertie-t. A varangy ijedten brekegett, de Amelia gyorsan zsebre vágta. Csak remélni merte, hogy Patty értette a célzást, és csendben marad.
– Nem – fordult a drakon felé, aki már köpenyt viselt.

Természetesen nem fogta össze övvel a derekánál, így Amelia tekintete végigszaladt az izmos mellkason, a hason kidomborodó kockákon, egészen a büszkén meredező…

Nagyot nyelt, ahogy felkapta a fejét. Ezek szerint vagy igaza volt, és Morena nem végzett jó munkát, vagy a férfi hamarabb kész újra teljesíteni, mint várható volt.
Amelia egyik lehetőségtől sem volt boldog. Ez a rengeteg energia, a nyers vágy, ami a levegőben keringett, veszélyes vizekre kalauzolta a gondolatait.

– Akkor jó. Úgy tudom, tilos a meghívottakon kívül bárkinek a részvétel. Bármilyen formában.
Amelia nem szólalt meg. Attól félt, pusztán a hangja remegése elárulja Pattyt, viszont az, hogy egy őrvarangyot rejteget, őt is gyanúba keverte.

Óvatosan lehámozta magáról a köpenyt, és egy közeli párnára dobta. A béka halkan nyikkant, de Kyro tekintete nem változott. Talán szerencséjük lesz, és nem hallotta meg az apró hangot a nyögések közepette.

Amelia magában elmondott egy köszönetet, amiért úgy döntött, felvesz egy ruhát a köpeny alá, most nem kell teljesen meztelenül szembenéznie a drakonnal. Nem mintha a selyemruha sokat bízna a képzeletre, az anyag úgy simult a testére, mint egy második bőr.
Kyro felvonta a szemöldökét a ruha láttán, de végül nem kommentálta.

Amelia arrébb lépett a köpenytől, és remélte, hogy a drakon követi. Kyro azonban átszelte a köztük lévő távolságot és falhoz kényszerítette a lányt. Nem volt fenyegető, sem erőszakos, Amelia mellkasa mégis elnehezült a férfi közelségétől. A füst illata a torkát kaparta, minél többször kellett nyelnie, annál inkább magában érezte a férfit.

– Beszélnünk kell – suttogta Kyro a fülébe. A lehelete csiklandozta a bőrét, önkéntelenül is megborzongott a cirógatástól. A mellbimbója ágaskodott a ruhában, a selyem hideg érintésével ingerelte a bőrét.
A drakon a feje fölött támaszkodott a falnak, távolról úgy tűnt, hogy jóval többet csinálnak a puszta beszédnél. Morenának egy szava sem lehet Ameliára.

– Mit akar tőlem? – Tényleg ennyire rekedt a hangja? Megköszörülte a torkát, de újabb füstnyalábok tapadtak a szájpadlására, a gyomrában kavarogtak, egészen kitöltötték.

– A segítségét. Meg kell találnom egy könyvet.
Amelia oldalra fordította a fejét, hogy a drakon szemébe tudjon nézni. A lángnyelvek vad táncot jártak benne, agyara csillogott a halvány félhomályban.

– Milyen könyvet? Azt hittem, mindent tud a Drakon legendákról.
– Arról igen, de nekem a Drakon Jóslatokra van szükségem. És kell valaki, aki feltűnés nélkül tudna körbe nézni.

Amelia igyekezett arrébb lépni, hogy némi levegőhöz jusson, de Kyro a másik kezét a lány arca mellé támasztotta.
– Kérje meg Morenát.

A lány átbújt a drakon keze alatt, de Kyro megállította.

– Én magát kérem meg, Amelia.

– Nem is ismer – meredt rá a lány, a karját forrón égették a férfi ujjai.
Kyro közelebb hajolt, ajkát végighúzta a lány arcán, hőség maradt az érintése nyomán. A vér lázasan száguldott az ereiben, tűzzel és vággyal töltve el. Szaggatottan fújta ki a levegőt, reszketegen szívta tele a tüdejét.

– De szeretném. Megengedi? – A kérdést az ajkai közé lehelte, a lélegzetük összekeveredett. A drakon ujjai lassú, kínzó köröket rajzoltak a bőrére, másik kezét az arcára csúsztatta, lágyan felemelte az állát.

– Megengedi? – tette fel újra a kérdést, de választ már nem várt.
Ajkait a lányéra szorította, a feszes bőr lágyan siklott a lány puhaságán. Amelia sóhaja beleveszett a tűzforró ajkak közé, az ellenállása egy pillanat alatt szertefoszlott.

Ó, Hexia, most segíts meg!