A tűz próféciája /Befejezett/

28. fejezet

A férfi, aki nemrég még macska volt, hanyagul végig nyúlt a szökőkút peremén, egyáltalán nem tartva Amelia esetleges támadásától.

Kyro még mindig eszméletlenül hevert, de a lány nem mert közelebb menni hozzá, hogy megnézze, él-e még. Nem akarta még jobban felhívni rá az Árnyék figyelmét.

Helyette inkább lassan távolabb húzódott, közelebb a kastély bejáratához, messzebb a kúttól.

- Ott pont jó helyen vagy - állította meg Patrick hangja, aki mosolyogva figyelte minden mozdulatát. Amelia tudta, hogy esélye sincs elmenekülni. A helyzete minden másodperccel egyre kilátástalanabbnak tűnt.

- Miért támadtad meg Pattyt? - bukott ki hirtelen a lányból az eddig elfojtott kérdés. Hiszen macska alakban együtt aludtak, Patty mindig vigyázott rá, etette, szerette.

Patrick pedig kis híján agyonverte.

A férfi arca elfelhősödött.

- Kezdem inkább én valami könnyebbel. Mit fogsz tenni a jóslattal?

Amelia szeme elkerekedett. Honnan tudja, hogy a lány tud a próféciáról?

Patrick széles mosolyra húzta a száját, apró agyara felvillant, épp csak nem nyalta meg az ajkait.

- Én mindent tudok, úgyhogy ne is pazaroljunk rá több szót. Szóval?

Amelia Kyro felé pislantott. Most igazán örült neki, hogy nincs magánál.

- Ezért történt minden? Ezért öltél meg annyi őrszemet? Hogy megakadályozd a prófécia beteljesülését?

Patrick a tenyerébe támasztotta az állát, kissé oldalra döntötte a fejét.

- Részben. Részben pedig, mert jó móka drakonokat ölni. - Zöldes tekintete Kyro felé villant, Amelia felkiáltott.

- Ne!

A drakon elé ugrott, mielőtt az Árnyék újabb támadást indított volna ellene. Féltőn átkarolta, megkönnyebbülve vette tudomásul, hogy életben van.

Patrick visszahuppant a szökőkútra, unottan piszkálgatott egy kavicsot.

- Rendben, akkor kérdezz te.

Amelia némi erőmozgást érzett maga mögött, de nem mert megfordulni. Csak bízott benne, hogy Morena unta el a várakozást, és indult a keresésükre. Abban reménykedett, hogy az Árnyékot túlságosan lefoglalja a kaviccsal való játszadozás.

Amelia nagyot nyelt. Hiszen jelenleg ő volt a kavics.

- Mióta... mióta vagy...

Patrick felnézett, elvigyorodott, amitől elővillant két tűhegyes szemfog.

- A kezdetektől. Úgy gondoltuk, hogy egy macska önmagában is épp elég feltűnést okoz, így egyszerűbb volt elrejtenem az erőmet.

Amelia nagyot nyelt. Nem ez a legfontosabb, de hirtelen eszébe jutott az a számtalan alkalom, amikor lengébb ruhában, vagy éppen semmiben libbent át a szobán, miközben a fekete macska látszólagos nyugalomban aludt Patty ágyán.

A szégyen hullámokban öntötte el, pír árasztotta el az arcát.

Patrick felnevetett.

- Ó, igen. Láttam mindent. Mindenkiről, mindenféle helyzetben. Egy másik életben nagyon sokat tudnék mesélni a te rendvezetődről.

Patrick a bejárat felé biccentett, Amelia odafordult. A sejtése beigazolódott, tényleg Morena jött vissza értük. Az arca viszont meglehetősen sápadt volt.