A tűz próféciája /Befejezett/

26. fejezet

Amelia mozdulatlanul nézte a gyorsan hulló homokszemeket. Az ajtónál állt, alig néhány perce maradt dönteni. Tényleg képes lenne megtenni ezt Kyroval?

Hiszen a férfi csak vissza akarja kapni a lényét! Az, hogy nem változhat sárkánnyá, olyan lehet, mintha megfosztanák Ameliát a mágiájától.

Vagyis, ha jobban belegondolt, meg is fosztották. De amiről nem tud, az nem is hiányzik, nem igaz?

Elvette a kezét az ajtótól, és megvárta, amíg az utolsó homokszem is leért az óra aljára.

Ekkor lépett csak ki a szobából. A már jól ismert nimfa várt rá. Arcán csupa rosszallás látszott, Amelia nem tudta megfejteni, hogy neki szól, vagy a döntésének. A Vízkirálynő határozottan a fulladás mellett volt, hiszen eleve ő ajánlotta fel a lehetőséget.

Ameliának azonban más tervei voltak. Egész egyszerűen nem mondja el Kyronak, hogy mit tudott meg. Legalábbis nem az egészet osztja meg vele, csak annyit, amitől felhagy a tervével. Hiszen már több ezer évet leéltek a sárkány nélkül, igazán nem fog nekik hiányozni. Amelia sem hiányolja az erejét, amitől megfosztották, úgyhogy ez el is döntötte a dolgot.

Kyro majd felhagy a kereséssel, szépen megnyugszik és boldogan fog uralkodni a drakonok felett. Lehet, hogy Amelia néha meg is látogatja.
Az ötlet, hogy bejárja Drakonföldet, egészen csábítóan hangzott. Jobban, mint ahogy beismerte volna magának.

Kyro valahogy jobban vonzotta, mint az eddigi férfiak, akikkel dolga volt. Nem tudta, hogy a jóslat miatti kapocs, vagy a drakon természetes vonzereje volt a ludas, mindenesetre lassan kezdett egyre fontosabb lenni neki a férfi. Amikor látta fulladozni a palota nagycsarnokában, hirtelen elöntötte az érzés, hogy bármit megadna érte, hogy ne essen baja.

Nem tudná feláldozni a világ érdekében, nem tudna együtt élni a gondolattal, hogy Kyro nincs többé. És ahogy a férfi vele viselkedett, remélte, hogy az érzés kölcsönös.
Ezért nem fogja beavatni a jóslatba.

Éppen elég, hogy Amelia vállát nyomja a prófécia súlya, nem akarta Kyrora is rátenni a terhet.
A nimfa visszavezette a csarnokba, ahol a királynővel találkoztak. Kyro már várt rá, boldog mosolyt villantott rá, amikor észrevette.

Amelia szíve kalitkába szorult madárként kezdett verdesni.

– Mondd, hogy találtál valamit – suttogta a drakon, amikor közelebb ért. Amelia megingatta a fejét. Most nem akart róla beszélni, főleg nem a Vízkirálynő vizslató tekintete előtt.

– Mindenki elégedett a kapott eredménnyel? – kérdezte szórakozottan a királynő, különös figyelmet szentelve Ameliának. A lánynak arcizma sem rezzent. Épp eleget gyakorolta Morena előtt a „nincs itt semmi látnivaló” arcot Pattyvel karöltve.

Patty!

– Felséges királynő, rendkívül hasznos időtöltés volt, viszont egy dolgot nem találtam meg. A rendtársam súlyosan megsebesült, és a mi könyvtárainkban nem találtunk gyógymódot. Esetleg…

– Az örökös felébred, amint Morena kihúzza a karót a mágiával karbantartott fenekéből.

Eddig tartott Amelia rendezett arcberendezése, a királynő válaszára kirobbant belőle a nevetés. Kétrét görnyedt, miközben igyekezett szabadkozni, mindhiába. Mellette Kyro is az arcába harapott belülről, igyekezett elfojtani a vigyorát.

– El… elnézést – köszörülte meg végül a torkát a lány.

– Oldja fel a lány erejét, hadd gyógyítsa meg saját magát.

Amelia levegőért kapkodott.

– De… de Morena azt mondta, az elpusztítana mindent maga körül.

A Vízkirálynő unottan legyintett.

– Ezt Morena gondolja, de sosem tesztelte. Szereti a legrosszabb verziót igazságként kikiáltani. Oldja fel az erejét.

Amelia hálásan bólintott.

– Köszönöm, igazán hálás vagyok! Mindenért.

A Vízkirálynő mindentudóan biccentett.

– Sokat kockáztatok veled, tűz leánya. Ne akard, hogy megbánjam a bizalmamat.
– Megteszem, ami tőlem telik.
A királynő felkelt a trónjáról, majd méltóságteljesen átvonult a csarnokon. Mielőtt kilépett volna az ajtón, visszanézett Ameliára.

– Az nem lesz elég. Közel sem lesz elég.