Early Bird || Minho ff.||

10. Minho

Tegnap apámmal megint volt egy orbitális nagy veszekedésem annak ellenére,hogy nincs itthon. Egy jó ideig nem is lesz,amit nem is bánok,hogy őszinte legyek. Így is vannak veszekedések,de ilyenkor szembe tudom nyomni a telefont vagy fel se veszem a hívását. De mikor itthon van,akkor már nem így működik. Igazából már hozzászoktam ehhez,ami nem a legjobb így igaz,de nem tudok mit tenni.

A papírmunkák után fáradtan estem bele az ágyba. A szememet behunyva próbáltam álomba merülni,de egyszerűen nem ment. Elértem arra a pontra,mikor olyan szinten fáradt voltam,hogy aludni se tudtam. És igen,létezik ilyen,élő példa vagyok és mostanság elég gyakori. Ilyenkor egy,maximum két órát alszok,másnap meg egy elő halott vagyok. Ennek oka gondolom a stressz lehet meg az apámmal való viták.

Múlthéten is emiatt voltam olyan,amilyen Jenaval. Mikor hazajöttem olyan szinten lelkiismeret furdalásom volt,hogy nem voltam képes semmire se. Nem ezt érdemelte egyáltalán,próbálkozott kiszedni belőlem a szótlanságom okát,de még akkor is ignoráltam. Féltem,ha megszólalok valami olyat mondok,amit bánni fogok,mert olyankor szokásom és őt nem szeretném megbántani semmiféle képpen.

Még két hete,szóltam annak a két lánynak,hogy nincs szükségük rájuk. Én akarok Jenaval lenni,én akarok neki segíteni. Szeretnék minél több időt vele tölteni. És a múltkor hiába nem szóltam semmit,legalább vele voltam és láttam,hogy jól van és nincs semmi baja.

Jeongin említette,hogy buli lesz az egyetemen és ők ketten is mennek. Mivel én is ott jártam ki az egyetemi éveimet,gondoltam ellátogatok oda. Egyébként már tavaly is terveztem,hogy egyre elmegyek de mindig valami közbejött a céggel kapcsolatban,így egyre se jutottam el,szóval itt a lehetőség.

Még egy ideig forgolódtam az ágyban,hátha valami csoda folytán el tudok aludni,de sehogyse jött össze. Az órára pillantottam és nagyot néztem az idő láttán. Hajnali négy óra van és még egy percet se aludtam. Ez így nem egyáltalán nem jó,valamit tennem kell ez ellen.

Pozíciót váltottam,felpúposítottam a párnát és lehunytam a szemem,hogy immár tudjak egy kicsit aludni, Jenának ma délelőtt nem lesz előadása,így reggel jön be,szóval én is akkor kell.

A telefonom ébresztőjére ébredtem meg fogalmam sincs mennyi idő után. Nem is emlékszek arra,hogy hogyan aludtam el és mikor. Mintha egyet pillantottam volna és már ébrednék fel az utálatos csengőhangra.

Komótosan a fürdőszobába lépdeltem a szememet súrolva és ásítva. Nem igazán vagyok a korán kelő típus,nehezen is kelek de mikor van motivációm az adott napra,akkor könnyebben megy,mint például ma. A tudat,hogy a ma délelőttömet vele töltöm,feldobja a reggelemet.

A hajamat a törölközővel törölve jöttem ki fürdőből egy mosollyal és a gardróbom felé vettem az irányt,ahol a szekrény elé állva gondolkodtam mit is vegyek fel.

Kis idő után fekete farmert választottam egy fehér pólóval és egy szürkés-kék ing formájú kabáttal. Az órára pillantottam és az állam súrolta a padlót újból,mikor megláttam,hogy hány óra van. Negyed óra múlva kell nyitni,én meg ott se vagyok,ráadásul még nem is reggeliztem,na majd később.

Gyorsan felhúztam a cipőt,magamhoz vettem a pénztárcámat,a telefonomat és a kocsikulcsot,majd az ajtót magam után zárva rohantam a garázs fele és nyitottam ki a járműt.

A távirányitóval kinyitottam a kaput és miután kimentem ugyanazzal visszazártam. Mikor a visszapillantót állítottam be,akkor vettem észre,hogy a hajam még nedves. Egy nagy sóhajjal indultam a kávézó fele.

Persze gyalog is odaértem volna,de fél előtt mindenképp ott szerettem volna lenni,időben. Útközben egész végig azon gondolkodtam,hogy hogyan is kérjek bocsánatot a múltkori viselkedésem miatt,hiszen egy hét alatt nem volt bátorságom. Persze beszélgettünk rendesen,csak kerültem ezt a témát.