Early Bird || Minho ff.||

27. Jena

-Ilyet még nem csináltam,úgyhogy csak reménykedjünk,hogy jó lesz-a sütő előtt leguggolva figyeltük a tepsiben lévő barna masszát,hátha így gyorsabban fog megkészülni,de én hamar meguntam,szóval a kanapéra leültem és a TV csatornái közt keresgéltem valami jó műsort-Remélem ugyanolyan finom lesz,mint a Felix által készített,mert ahh az tényleg olyan nagyon finom,kár,hogy még nem ettél az övéből-áradozott egy sort és ledobta magát mellém.

-A receptje szerint készítettük,csak kell sikerüljön-fordultam felé-Egyébként én régebb sok browniet sütöttem,de annak a receptje másabb volt ennél,úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz-egy sóhajtással csalódottan helyeztem le magam mellé a távirányítót,mivel nem kaptam semmi izgit.

-Hogy-hogy másabb? Mivel?-egy díszpárnát elvett a kanapé széléről és ölébe helyezte.

-Nem kell abba se kávés se kakaópor-felfele nézve hoztam vissza az emléket,amikor még browniet sütöttem-De az is eszméletlen finom,majd kipróbáljuk azt a receptet is. Csak abból a fajtából ettem eddig,szóval izgatott vagyok-halvány mosollyal az arcomon néztem le kézfejemre,majd a körmeimet kezdtem el piszkálni szokásos módon.

-Itt várj-Minho felpattant ülő helyzetéből és a hálószobájába sietett,amit összeráncolt homlokkal követtem végig, és még azt is,ahogy egy dobozzal érkezik ki vigyorogva-Ez egy ezer darabos puzzle-ült le a parkettára,miközben a doboz tetejét óvatosan levette. A doboz tetején egy naplementének a színében úszó tenger tájképe díszelgett. Amíg ezt kirakjuk,eljön az évvége is,ami amúgy nem is volt olyan messze. Három hét mindössze. És jövő héten a vizsgáim az egyetemen,nagyszerű.

-Mire egymás mellé tudok illeszteni öt puzzle darabot,addigra meg is sül brownie-pléddel együtt foglaltam helyet Minhoval szemben,a doboz másik felén. A puha szőnyeget arrább tolva bontotta ki Minho a zacskót,amiben puzzle darabkáka voltak.

-Szerinted megvan az ezer darab vagy csak a név kedvéért írták fel a dobozra?-oldalra döntött fejjel figyeltem,ahogy kicsidenként a parkettára önti ki a zacskó tartalmát.

-Nem tudom,nincs annyi szabadidőm,hogy ilyeneken gondolkodjak-oldalmosollyal válaszolt rám se nézve. Kezével szétszórta a mozaik darabkákat,hogy átláthatóbbak legyenek én meg elkezdtem felfordítani azokat,amik lefele voltak fordulva-Ha gondolod megszámolhatod,miután kiraktuk-huncut mosoly kíséretében átváltott törökülésbe és teljes koncentrációval helyezte egymásba a puzzle részeit.

-Nekem is van otthon egy ezres,de sose raktam ki,pedig egy gyönyörű festményt ábrázol-összepréseltem ajkaimat. Nénikémtől kaptam még a tízedik szülinapomra,azóta meg eltelt nyolc év és nem voltam képes még kirakni,pedig szeretem az ilyesfajta tevékenységeket. Ilyenkor szarul érzem magam,hiszen nem azért kaptam,hogy porosodjon a polc tetején,biztos remélte nagy élvezettel rakom majd ki. Miért kell minden kis dolog miatt szarul éreznem magam?

-Kiskoromban rengeteget kirakósoztam. Egyke vagyok,úgyhogy valamivel el kellett foglaljam magam,mikor a szüleim nem engedtek ki a többiekkel játszani-rám se nézve mesélt keresve a megfelelő darabkákat egymás mellé helyezve érzelemmentes arccal.

-Nekünk is rengeteg van otthon,de meg tudom számolni egy kezemen,hogy hányszor foglalkoztam velük-Minhoval még a kirakósozás is érdekes volt. Sose voltam annyira oda a puzzle darabkák összerakásáért,de ha vele kellett együtt csináljam,rögtön szerettem.

-Ne tegyük fel az asztalra? Könnyebb lenne ott.

Egészen fél négyig élveztük egymás társaságát a kirakós és a brownie felett vicces kiskori történeteket mesélve egymásnak. Teljesen megfeledkeztem a zaklatásról,ami egy óriási dolog volt számomra. Otthon senki nem tudta elfeledtetni velem az engem ért üzenetek sokaságát és azoknak súlyát. Azon is meglepődtem,hogy milyen hamar ki tudtam önteni a lelkem ezzel kapcsolatban,hiszen ez nekem egy olyan dolog,amiről nem szívesen beszélek. Még a családom előtt is tereltem a témát,hogy többet ne kelljen rágondoljak.