Early Bird || Minho ff.||

5. Jena

A reggel szokásosnál is korábban keltem. Pontosítok, hatkor. Első gondolatom a Minhoval való találkozás volt, egyből görcsbe rándult a gyomrom az izgulástól. Még egy öt percet pislogtam a plafont bámulva, aztán kikeltem az ágyból és akartam volna lefőzni a kávét, de napom megmentője úgy gondolta, hogy most akar elfogyni, a legtöbb kávé meg otthon maradt, nagyszerű. Elhúztam a sötétítőt a szobámban, és láttam, hogy konkrétan szakad az eső.

Egy mély levegőt vettem és a szekrényemhez baggyogtam, új szettet kell előszereljek. Fogadni merek, hogy délutánra már minimum hét ágra fog sütni a Nap. Egy fekete öltöny nadrágot vettem elő a szekrényből, egy fehér kis toppal és egy laza kék-fehér csíkos inggel, amit félig begombolva csiptettem be a nadrágba. A cipőt és a kiegészítőket majd menetközben kiválasztom.

Egészen fél tizenegyig nem voltak bajok, énekeltem, táncikáltam egyedül magamban, míg a cipőt elkezdtem húzni. Egyébként egy fehér cipőt húzok fel, igen, esik az eső és a fehér cipő nem a legideálisabb, de ez talál az egész fitthez és egy fekete kis táskát, amibe belefér a telefon és pénztárca, meg az ilyen kisebb dolgok. Ezüst ékszereket választottam, amik találnak is.

A gyomorideg elkapott, mikor a táskát a vállamra vettem a kulccsal a kezemben, hogy zárjam be a lakásom ajtaját. Nem tudom mire van ez a nagy izgatottság.

Mentem volna a lift felé, mikor eszembe jutott, hogy elfelejtettem egy dolgot, ami nálam életbevágóan fontos.

-Basszus-a parfüm. Fontos nekem, hogy jó illatom legyen, ma reggel is letusoltam például.

Befutottam a fürdőszobába és a parfümöm után kutattam. Öt perc múlva meg is volt,nagyon siettem, mert kurvára késésben voltam. Tizenöt percem volt mindössze. A parfümből raktam a fülem hátához, a nyakamra vagy háromszor és a bal csuklómra, amit összedörzsöltem a jobbal.

Kirohantam az ajtón,amit magam után bezártam, aztán gyorsan futottam a lifthez, ami pont előttem csukódott volna be, viszont a benne lévő srác a kezével megakadályozta, így be tudtam menni. Ekkora mázli.

-Köszönöm-enyhén meghajoltam, válaszként egy mosolyt küldött felém. A közöttünk lévő kínos csend mindössze két percig tartott, ugyanis leértünk a földszintre.

Az óramra néztem, tíz perc van tizenegyig. Mi a fene?! Az előbb még tizenöt volt. Negyed óra kell, míg a kávézóhoz érek, tehát gyorsan kell vegyem a tempót, hogy ne késsek. Rühellek késni, a tudat, hogy rám kell várjanak, jön, hogy elássam magam.

Az eső már nem esett, így jól tudtam haladni. Csak az idő volt szomorkás és borult, a levegő meg kellemes. Hideg se volt de meleg se,szeretem az eső utáni érzést, nagyon nyugtató, legalábbis szerintem. Ilyenkor szeretek nagyon olvasni. Tényleg, ma veszek egy könyvet, legyen mit olvassak. Lassan már hiányzik.

Olyannyira siettem, hogy tizenegy előtt két perccel értem a megbeszélt helyre. Elővettem a telefonomat, és teljesen meglepett, amit megláttam.

Az egyetem hivatalos oldala tett közzé egy bejegyzést. Jesszus Úristen, el is felejtettem, hogy nekem hétfőtől, vagyis holnaputántól egyetemem van. Ez a bejegyzés számomra egy emlékeztető volt. A mellkasomra helyeztem a bal tenyerem és egy nagyot sóhajtottam megkönnyebbülésképpen.

-Csaknem történt valami-hallottam meg egy ismerős hangot felém jönni. Eltettem a telefonomat és ránéztem.

Egy fekete nadrágban volt, kék lenge inggel és fehér cipővel. Na álljon csak meg a menet. Ugyanúgy van öltözve, mint én. Basszus ezüst ékszereket hord.

Mindig azon a véleményen voltam, hogy semmi se véletlen, viszont ez az lenne? Literálisan úgy nézünk ki, mint egy pár, le se tudnám tagadni. Nem tudom mire véljem.

Miután jól megbámultam felém haladó alakját, elhúztam a szám és elmeséltem, hogy mi történt az imént.

-Az egyetem oldala bejegyzést közölt, most jutott eszembe, hogy holnapután kezdődik-vettem egy nagy levegőt és ránéztem. Egy féloldalas mosolyú Minho nézett vissza rám. Hirtelen megszédültem, de próbáltam nem kimutatni a kivált reakciót,amit ő okozott.

-Ennyire nem várod, vagy mi?-kuncogott zsebre dugott kezzel. Összeszükített szemekkel néztem rá.

-De igen, csak egyszerűen elfelejtettem-forgattam közben a szememet. Egy nagyon sóhajtam és felnéztem rá-Nem megyünk enni? Konkrétan éhen halok-a szervezetem jelezni szokta, hogy nem vittem be táplálékot azzal, hogy fáj a hasam és hányingerem van.

Minho válla megrászkódott, miszerint engem kacagott. Egy ideig gondolkodott, aztán újra rámnézett egy önelégült mosollyal.

-Szereted az olasz kajákat?-lassan elindult az út melletti járdán, én meg utána, mint egy kiskutya. Hátra nézett a reakciómra várva, mire egyet bólintottam-Szuper, mivel egy olasz kajáldába megyünk most. Ott készítik a város legfinomabb pizzáját, nyakamat teszem rá.

-És mivel másabb?-lassan sétáltunk, idő, mint a tenger. Nem tudom milyen messze lehet, ami egyébként nem is izgat, mivel imádok sétálni.

-Kisebb tészta, több rátét, és úristen, annyi sajt van rajta, hogy az nem igaz, egyszerűen imádom-beszéde mellett még a kezével mimikált.

Amikor először megláttam, nem ezt gondoltam róla, hogy ennyire életvidám. Bár az is lehet, hogy akkor pont rossz kedve volt. Szeretem ezeket a pozitív csalódásokat.

-Még embert pizzáról nem hallottam ennyire áradozni-a kezeimmel nem tudtam, hogy mit kezdjek, nem akartam, hogy csak lógjanak mellettem, így az ujjaimat tördelni kezdtem.

-Állatot talán igen?- furán néztem rá, hogy ez most hogyan jött-Nyelvtanilag egyébként helyes, csak úgy fogalmaztál, hogy embert nem hallottál, de tegyük fel állatot lehet, hogy igen.

-Szóval akkor, még pizzáról nem hallottam senkit így áradozni-egy óriásit bólintott, mire egy nagyot sóhajtottam-Szerintem találgatni sem kell ahhoz, hogy kitaláljam melyik volt a kedvenc tárgyad az iskolában-egy átjáróhoz értünk, ahol megálltunk és vártuk, hogy zöldre váltson a lámpa.

-Igazából csak a tanár miatt volt kedvencem. Csak sajnos tizenkettedikes voltam, mikor nyugdíjba ment, viszont nekem felajánlotta, hogy segít felkészíteni az érettségire. Minden hét péntekén mentem hozzá, értette a matekot is, így abban is segített. Szóval hála neki, sikerült az érettségi-mosolyogva lenézett rám, közben zöldre váltott a lámpa és átmentünk.