Early Bird || Minho ff.||

26. Jena

Attól függetlenül,hogy csak egy-két óráról volt szó,amennyit maradunk a bárban,hajnali fél egyet ütött az óra,mikor Minho hazavitt. Két koktél után már a nyelvem úgy megeredt,hogy a többiek abba fáradtak bele,hogy hallgattak engem. Ezzel is alátámasztható a tény,miszerint az olyan italokat,amibe alkohol van,még kis mennyiségben is,nem bírom,egyáltalán. Persze eszemnél voltam,nem csináltam olyan dolgokat,amiket megbántam volna,viszont az elegendő volt,hogy a szájam be nem állt.

Vasárnap Jake is megérkezett hozzám az óriás bőröndjével,amivel utazni szokott havonta minimum kétszer,de ez az év még olyan lesz,hogy nem lesz turnéjuk,aztán januárban újra elkezdődik. De így nyugisabb időszakban úgy gondolta az olyan napjait,amit nem a kollégiumban tölt el,nálam tölti azzal az ürüggyel,hogy szeretne velem lenni és annyira vágyik a testvéri kapcsolat elmélyülésére,ugyanis az elmúlt pár évben a koliban volt iskolaidőszak alatt,csak júliusban volt otthon,legalábbis anyuéknak ezt mondta. Persze tényleg vágyott a társaságomra,de ott van az otthoni viták sokasága,amit annyira próbált elkerülni,hogy nálam húzta meg magát arra az egy hétre is. Szóval akkor tényleg baj van,hogyha hozzám jött. Egyrészt neki egy picit előnyös ebből a szempontból,hogy kollégiumban van hétköznap.

Csütörtök reggel nyolc volt,amikor neki kezdtem az aznapi tanulásnak. Az asztal nem is tudom mikor volt utoljára üres,mivel folyamat könyvekkel és a jegyzeteimmel volt tele. Az egyetemen a vizsga időszaka ritka gyatra volt,de úgy őszintén. Tudtam,hogy sokat kell majd tanulni,hiszen egyértelműen egyetemről van szó,de az ember mindig akkor tudja meg igazán,amikor megtapasztalja.

A sok stressz miatt az arcbőröm is kipattogott,a pattanások olyanok voltak rajtam,mint amilyen a csillagos ég,de úgy komolyan,így arcmaszkkal az arcomon a széken törökülésben tanultam. Jake már egy órája elment a suliba,szóval csendben itthon és nyugisan tanultam addig,amíg a szemeim elkezdtek káprázni. Jeongin sem volt jobb állapotban,viszont annyira nem stresszelte át az egészet,mint én,ami miatt rohadtul irigyeltem.

Minho megengedte,hogy legalább ezen a héten ne menjek dolgozni,hogy tudjak száz százalékig koncentrálni a tanulásra,hiszen tudja milyenek az olyan szülők,akik a maximumot várják el,mesélt az egyetemi éveiről és onnan tudom. Anyuval még nincs akkora baj,mint apuval. Például a gimiben anyu tudta,hogy mennyire harcolok a jó jegyért,például matekból,amivel párhuzamos voltam világéletemben,egy közepes osztályzatért vért izzadtam,és mikor otthon közöltem a kapott jegyet,anyu kimutatta büszkeségét,megölelt,megpuszilt. Apámmal ellentétben. Csak annyi? Azóta is keserűen vízhangzik fejemben ez a két szó,amit kiejtett a száján.

Nem volt meg vele az a szoros kapcsolat,nem tudott rólam olyan sokat,mint anyu és ezért is volt ez,de millió példa van erre egyébként.

Egy nagy sóhajtás közepette vettem kezembe a rózsaszín szövegkiemelőt és kihúztam az előbb leírt alcímet,majd az alatta lévő mondatok kulcsszavait, ezáltal is jobban rögzült az anyag a fejembe.

Három óra folyamat ülés és tanulás után felálltam megmozgatni a lemeredt porcikáimat,levettem a maszkot,megmostam az arcomat,közben egy pohár vizet töltöttem magamnak,mikor a telefonom jelezte,hogy értesítésem jött. Izgatottan kaptam fel a készüléket az asztalról,de amint megláttam ki követett be Instagramon, rögtön rám tört az azonnali sírhatnék. Ennek nem lesz soha vége.

Remegő kézzel ejtettem vissza a telefont az előbbi helyzetébe. Az orrom bizseregni kezdett és a fejembe erősen bele nyílalt a fájdalom. Ez nem lehet. Nem unta már meg? Én már olyan szinten beleuntam ebbe az egészbe,nem hagyott élni egy pillanatig se. Fél évet az életemből tönkretett,egy ideig alább hagyott,kezdtem megnyugodni,hogy befejezte és nem folytassa. Örültem,hogy a legnagyobb bajom a költözés és az érettségi lett,viszont akkor ott minden nyugvásom romba dőlt a név láttán. Mármint nem a neve volt,hanem össze-vissza betűkből álló felhasználónév. Ráadásul azt se tudtam ki az,halvány lilám nem volt,még sejtésem se,mivel senkivel nem voltam rosszba úgy,hogy olyat tegyen velem,megalázzon az emberek előtt,nyilvánosan.