Early Bird || Minho ff.||

18. Jena

Egy kerek hét telt el a buli óta, és Minho még mindig a bunkó stílusát felvéve viselkedett. Rá akartam kérdezni,hogy mi váltotta ki,viszont egész nap alig van lent vagy éppenséggel a kávézóban,vagy ha meg is jelenik,akkor a komor tekintetének köszönhetően hozzá se merek szólni. Bár a héten maximum háromszor ha ott volt,abban benne van az,amikor pénteken a bandával jöttek,ahogy szoktak de ő már nem rendelt semmit. Egész végig szótlan volt,a kalapját a fejébe húzva szemezett az asztallal vagy,ha valami vicces hangzott el,akkor elengedett egy mosolyt. Még a többiek se merték szekálni szótlansága miatt.

-Merre?-pillantok fel az asztalon lévő könyvek sokaságából,amiket tegnap vettem ki a könyvtárból,a szobából kijövő fáradt öcsémre,aki nemrég kelhetett fel a délutáni szundijából egy szál rövidnadrágban.

-Az edzőnk feladatot adott mára,kettes és hármas zónában kell futni egy órán át. A napokban kímélt minket,most pedig megint kezdi,azon csodálkozok nem kéri a négyes zónát-kezébe vette a kulacsát és egy nagyot ásítva öntötte tele vízzel,amit vinni fog magával-Le vagy törve,mint a bili füle-jegyezte meg arcom csipkedése közben mosolyogva,miután becsavarta a kulacsa tetejét. Irritált arckifejezéssel löktem el a kezét kimutatva nemtetszésemet,de őt nem érdekelte a reakcióm,továbbá a fülemet,majd a nyakamat kezdte csiklandozni.

-Hagyj már-egy nagyobbat ütöttem a karjára,de meg se érezte.

-Egész héten nem láttam mást,csak azt,hogy a könyvek felett gubbasztasz és búval baszott vagy,bökd már ki mi a baj-egy nagyot sóhajtottam szemforgatás közepette-Jó akkor nem kell elmond,kitalálom én-már azt hittem tényleg hanyagolja a témát,de rá kellett jöjjek,hogy ezt nem fogja csak úgy hagyni-Tuti nem az egyetemmel kapcsolatos,mert látszik,hogy tanulás közben az agyad nem ott jàr,akkor a munkahelyeden történt valami?-meglepődött tekintetemből kiolvasva rájött,hogy közel jár. Az egyik kezét csípőre téve mutatta ki agyalását-Tehát,a buliból van az a csóró,aki utánam jött-gondolkodott hangosan,mire a gyomrom jóleső görcsbe kezdett annak hatására,hogy épp kiről beszélt-A kettőnek van köze egymáshoz?-kérdő tekintettel nézett le rám álló helyzetéből.

Nem tudtam választ adni kérdésére,egyszerűen képtelen voltam róla beszélni attól függetlenül,hogy nulla huszonnégyben rajta jár az agyam és okozója a heti hangulatomnak.

Nem adtam választ,nem szólaltam meg,még egy hümmögést se adtam válaszul,csak lehajtottam a fejem,de ezzel ugyanúgy elárultam magam.

Leguggolt elém két kezét a térdeimre helyezve,komoly tekintettel nézett a szemembe. Remegő kezeimet észrevette,aminek következtében megfogta őket.

-Ennél jobban nem ismerem őt,bár jó fejnek tűnt a múltkor-tekintett vissza a buli reggelére,amikor nála aludtunk-De ha megbánt vagy ennél is rosszabb állapotban leszel,a férfiasságát a kezébe adom-megszeppenve,majd egy halván oldalmosollyal a kijelentésétől egyet bólintottam.

Komolyan mondom,sokszor úgy érzem magam mellette,mintha a húga lennék. Az előző kapcsolatom végén is felhúzta magát,de rendesen,amin meglehetősen meglepődtem,ugyanis azelőtt nem tapasztaltam nála olyasféle haragot miattam,főleg az egyik legjobb haverja felé nem. Legalább egy hónapig nem beszélt vele,amiért megcsalt engem és mindkettőnknek hazudott,hogy "fiú baráttal" volt kint.

Jól tudta,hogy mennyire megviselt és a Minhoval szembeni szigorúságát teljes mértékben megértettem,ráadásul nagyon jól esett a törődése,amit nem minden nap mutat ki.

-Az övemet láttad egyébként?-feltolta magát a lábamtól ésnézett körbe keresve az említett tárgyat,közben a kulacsát az asztalra helyezte ezzel a lecsorduló vízcseppek beáztatták a jegyzetfüzetem szélét.