Early Bird || Minho ff.||

28. Minho

-Biztos vagy te ebben?-vagy ötödjére tette fel ezt a kérdést Chan miután elmeséltem neki a kigondolt tervemet az a senkiházi ellen.

Nem kicsit lepődött meg a történet elmesélése után,adnom is kellett neki pár perc időt,hogy felfogja mit is mondtam neki. Miközben meséltem,a szőr is a hátamon felállt és kirázott a hideg. Még kimondani ezt az egészet is durva,nemhogy átélni,ráadásul egy olyan lánynak,aki még egy légynek se ártana. És még ki tudja hány ember életét keseríti meg a terrorban tartásával,a különféle fenyegetéseivel és tetteivel a gépe mögött álnévvel,hiszen felvállalni magát már túl gyáva. Név nélkül könnyű ilyeneket és ezekhez hasonlókat művelni,de csak pár percig tart neki ez a bujdosása.

-Igen,más módszer nem jutott eszembe,de ez tényleg biztosra megy,tehát megkapjuk az információit,viszont van benne kockázat-magyaráztam-A virtuális magánhálózattal anonim leszek,úgyhogy nem fog tudni engem megkeresni semmiképp-néhány kattintás és beállítás után az Instagramon megkerestem annak a szemétnek azt az oldalát,amelyiken Jenának írt a múlthéten.

-S mit fogsz írni? Hogy fogod elérni,hogy aztán rálépjen a linkre?-ajakharapdálás közben forgattam a szemem,mikor hirtelen ledermedtek az ujjaim a billentyűzeten. Már a fogaskerekek hangja is hallatszódott,olyannyira tanakodtam egy frappáns kis csalogatós témán.

Chan a hátam mögötti fekete bőrfotelról felpattanva egy széket hozott az enyém mellé és leült. Az arcára volt írva,hogy eszébe jutott valami,ami talán egy jó ötletnek bizonyult.

-Mi lenne,ha pénzzel csalogatnád? Mármint felhozol egy olyan témát,amiből simán a pénz fele tudod terelni azt és gyanús se lesz,hogy egyből az anyagiakat hozod fel-a nagyra tágult szemeiből és szélsebes beszédéből izgatottságát következtettem le. Elmosolyodtam két másodpercre ötletétől,ugyanis ez tényleg egy jónak hangzott,márcsak sikerülnie kellett.

-Gondolkodtam a petíción is,de ez őszintén,szerintem ez nem rossz,sőt,ha még a pénzt is szereti akkor sima ügy,csak egyszer a bizalmába kell férkőznöm,hogy ilyesmiket hozzak fel neki,de meglesz-összepréselt ajkakkal vettem egy igen mély levegőt. Éreztem a homlokomon a verejtéket és a halántékomban lüktető eret.

Nem volt amitől tartsak,hiszen biztonságos eljárással folyamodtam ehhez az ügyhöz,de mégis egy fura közérzet vett birtokába. Lehetséges azért,mert korábban ilyennel nem foglalkoztam egyáltalán,mivel abszolút nem volt szükség és így első alkalomként eléggé felemésztett,ez nem játék,akárhogy is nézzük,ki tudja hány ember életet mentem meg ezzel.

Órák teltek el,mire ki tudtam szedni belőle néhány olyan információt,amihez a kieszelt tárgyat fel tudom hozni. Természetesen az elején kurva nehéz volt vele,azt hittem ezt lehet a kukába dobni,hiszen egy csomó zagyvaságot összehordott,de a türelem meghozta gyümölcsét.

Szép lassacskán belemerültünk a pénzes témába,ami már fél sikert aratott. A szívem egyre jobban és egyre nagyobbakat dobogott,amint közelebb kerültünk a terv legfontosabb részéhez,a linkhez,amit elküldtem mondván,hogy egy támogatás részünkről.

-Ez akkora egy mocskosság-vett egy nagy levegőt Chan a mai nap már második kávéjával a kezében,amiből kiitta az utolsó kortyot is,miközben a gépen lévő beszélgetést bámulta.

-Legalább nem mondjuk magunkról,hogy orvosi rezidensek vagyunk-húztam félmosolyra az ajkamat,Chan felnevetett-Esküszöm kíváncsi lettem kivel van dolgunk-harapdáltam ajkaimat, és az asztalon kopogtatta ujjaimat-És ha ismerjük őt?-nagy szemekkel kaptam a fejem Chanra,aki a homlokát csak összeráncolta reakcióként feltevésemre.

-Nem hiszem,de ha mégis akkor az nagyon megszívta-a monitorra nézve láttam,hogy megnyitotta az illető a linket,mire mindketten kiegyenesedtünk.

A programba belépve kattintgattam párat,majd a szarházi információi egymás alá sorakozva tárultak elénk,aminek hatására a légzésem hirtelen felgyorsult és a víz is elvágott.