Early Bird || Minho ff.||

17. Jena

Miután visszaértünk Minho lakásához,még egy keveset ettem,amire a mellettem a telefonját nyomkodó öcsémet is rá akartam venni,de sehogyse tudtam. Pedig szeret enni,a nap huszonnégy órájából húszat biztosan eszik, nem is látszik rajta a kidolgozott teste miatt. Nem tudom,hogy az apuval való vita miatt van ez vagy szégyenlős a többiek előtt. Vagy csak egyszerűen nem éhes,de ez nem rá vall.

-Szálkásítasz,mi?-döftem enyhén oldalba viccelődve,mire csak szúrós pillantást kaptam válaszul jelezve,hogy idegesítem és hagyjam abba,amire egy nagyot sóhajtottam. Tovább ügyködött a készülékén,nem zavartatva magát. Körülötte szórakoztak,buliztak a többiek a hangos zenére. Most ő volt az,aki csendes volt a társaságban,ugyanis nekem a nyelvem megeredt,ami lehetséges,hogy az előbb megivott pohár bor hatása volt.

A tortából is ettünk ezután,ami mennyei volt. Egy szeletet sikerült Jake-el is megetetnem,látszódott rajta a fáradtság,ami szerintem az edzések miatt volt,már augusztus elsejétől a bentlakásban vannak és a jeges edzések is elkezdődtek akkor. Ivott kicsit kólát,hogy teremtsen embert belőle,mert el tudott volna aludni simán.

A buli éjjel három és kettő között ért véget. Addig megkapták a várva várt ajándékukat az ünnepeltek,tartottunk karaoke versenyt,ahol mindenki meg tudta villogtatni az énektudását. Különféle ivós játékokat is játszódtunk,olyan opció nem volt,hogy valaki nincs benne,szóval ha buktál,ittál. Nem vagyok ehhez hozzászokva és rá kellett jöjjek,hogy én amúgy nem bírom az alkoholt, már a második pohárnál történt az,hogy az egyik percben röhögtem, a másikban pedig néztem ki a fejemből a külvilágot kizárva. Viszont ettől függetlenül nem bolondultam meg,csak kicsit a fejembe ment,tudtam magamról és kontrollálni is. Szóval nem volt baj,majd úgyis kiment a szervezetemből.

Jake a formájával ellentétben,ha nem volt muszáj nem ivott,pedig a baráti körében ő az egyik,aki támogatja a bulikat,ahol inni lehet. Mindenben ő a főkolompos,ha valami csínytevést csinálnak,például csapaton belül a koliban,de ha azt mondanák,hogy egyet tanuljunk,tuti az első hozzászólása az lenne,hogy fáradt. Jövőben érettségizik,az iskolában egy évet vissza van hagyva,mivel év végén született,így még egy éve,ezen kívül van,hogy felkészüljön. Ahogy ismerem biztos az utolsó percen pánikol be és kezd el nekiszökni a tételeknek.

Másnap reggel,pontosabban délelőtt riadtam fel,ugyanis nekem és Jeonginnak egyetemen kellene lennünk. Jake meg nem tudom hogyan gondolta ezt az egészet,mert neki iskolában kellene legyen a sport koliba beköltözve.

És nem tagadom,eléggé szokatlan úgy aludni,hogy tudom Minho lakásában tartózkodtam. Sokáig nem jött álom a szememre,csak kavarogtak a gondolataim,természetesen a drágalátos házigazdával kapcsolatosan. Még egy percig se jutott eszembe,hogy amúgy nekem reggel egyetem van,az nem.

Kikászálódtam az ágyból,és komótosan indultam felfedezőútra a házban. A kilincsre helyezve kezemet vettem észre,hogy ismeretlen pulcsi van rajtam ismerős illattal. Nagyot néztem,amint kattant nekem,hogy kié valójában. A szívem heves kalapálásba kezdett,amit a pír követett.

Kilépve a szobából pillantottam meg Minhot,Chant és Jaket az asztalnál, beszélgettek,de amint meghallották az ajtó nyitódását és a lépteimet,mind a hárman egyszerre fordultak felém fáradtan. Minho tetőtől talpig végigmért,és amikor megállapodott a pulcsin,egy oldalmosollyal nézett vissza az asztal felé.

Fogalmam se volt egyébként,hogy hogyan került rám és egyáltalán ki öltöztetett fel. Ezeket a gondolatokat elterelve szememet megdörzsöltem,majd leültem az öcsém és Chan közti üres székre.

-A mai egyetemnek lőttek-szólalt meg a legidősebb,akire fáradtan pillogtattam, elkezdett kuncogni a reakciómon megmutatva gödröcskéit.

-Az biztos-préseltem össze ajkaim-A többiek?-kíváncsian néztem körbe,hátha meglátok még valakit,de sehol senki.