Early Bird || Minho ff.||

23. Jena

-Hogy-hogy Jake nem jött a bulira?-kérdezte Minho a képernyőn keresztül,bár nem tudom hogy jutott eszébe így több,mint egy hónap után. Néha olyan random tud lenni.

A videó hívás el nem maradhatott,ha találkozni nem tudtunk. Ő épp ebédelt én meg takarítottam a lakásomban,ugyanis nagyon is ráfért,mivel a tanulás és a munka mellett eléggé el lett hanyagolva,így a rendetlenség felvett. Vasárnap nevében neki keseredtem,hagytam most a tanulást egy-két órát és rászántam magam a takarításra.

Másfél hónap telt el Minho szülinapja óta,és akármikor eszembe jutott az első csókunk,a szívem mindig hevesebben vert olyankor. Azt az érzést sose fogom elfelejteni,egyszerűen csodálatos és felejthetetlen. Három pohár bor után nem volt nehéz kezdeményezni,de
józanon biztos nem tudtam volna megtenni,viszont nem is bántam meg,egyáltalán.

-Aznap ment el a csapattal kiutazásra-biggyesztettem le az ajkam. Tudtam,hogy mennyire jól kijöttek és mindketten szerették volna,hogy az öcsém ott legyen a buliján-És rá két héttel ért haza-helyeztem az utolsó tányért is a borogatóba,majd a víztől megtöröltem a kezem és  sóhajtva leültem az egyik székre. A telefont a könyv stócnak támasztottam és felkönyököltem az asztalra.

-Aha,értem. És mikor fog még jönni?-egy újabb falatot harapott a hamburgeréből,amit nemrég rendelt. Nem volt kedve főzni,így egy telefonhívásába került a mai ebédje.

-Fogalmam sincs,de mostanában nem-a képernyőre kapta a fejét nagy szemekkel. A szája tele volt étellel,úgy nézett ki,mint egy mókus-Az iskola miatt,ő még csak tizenegyedikes. A korához képest idén kéne érettségizzen,de anyuék egy évet visszahagyták az iskolában,mivel ugye év végi-magyaráztam el,mielőtt megkérdezné,hogy ha egy év van köztünk hogy még csak tizenegyedikes. Meglepett arckifejezéssel nyelte le a falatját. Csak a születésnapjáró tudott,a visszahagyásról nem.

-Wow,ezt nem gondoltam volna-intett egyet a fejével,majd újra beleharapott a hamburgerébe,én meg ugyanabban a pózban,elfolyva ültem a telefon előtt és néztem,ahogy Minho jóízűen eszik. Rám nézett,majd összeráncolta szemöldökeit-Mi bánt,Kiscsillag?-a becenév hallatán,mintha minden problémám elillant volna,mosolyt is csalt az arcomra. Még akkor kezdett így hívni,mikor a szülinapján másodjára is kimentünk csillagokat  nézni és keresni a hullócsillagokat.

-Semmi,csak ez a nap nem adta ki-súroltam meg a szemem,de miután elvettem a kezem onnan,káprázott a szemem és pár másodperc erejéig fekete lett minden.

Egy ideig valamin gondolkodott,de aztán mintha egy lámpa gyúlt volna fel a feje fölött,egy olyan mosollyal nézett rám,miközben megállt a rágásban.

Azon gondolkodtam,hogy én mit ehetnék,hiszen nem sok minden volt otthon,vagy amik voltak,azokat nem kívántam,így elterveztem,hogy aztán rendelek én is valamit vacsorára.

-Ma este hétkor ott vagyok legyél addigra készen és öltözz jól fel-hangsúlyozta ki az utolsó három szavát felmutatott mutatóujjal.

-Miért lennél itt?-tettem fel a kérdést,közben a kanapéhoz mentem és ott elhelyezkedtem kényelmesen kezemben a telefonnal.

-Meglátod,mindenesetre hétre legyél készen. Vigyázz magadra,Kiscsillag-integetett,majd lerakta a hívást. Ajkamat beharapva mosolyodtam el,miközben azon ötleteltem,hogy mit tervez estére,hogy még jól fel is legyek öltözve.

Világéletemben kíváncsi személyiség voltam,mindig is szerettem a meglepetéseket,izgalommal töltöttek el,bármiről is legyen szó. Nekiálltam hát tanulni,attól függetlenül,hogy nem ezt terveztem mára,lusta voltam takarítani, koncentrálni se tudtam az izgatottságtól. Többet járt az agyam azon,hogy mit vegyek fel,mint a polgári jog alapjain.