Early Bird || Minho ff.||

14. Jena

Megvan az az érzés,mikor annyi gondolat,kérdés cikázik a fejedben,hogy konkrétan még gondolkodni sincs erőd,nemhogy azokat megfejteni és választ találni rájuk,de még pihenni se hagynak rendesen?

Sose éreztem magam még így,rossz érzésem volt a tegnap esti történtekkel kapcsolatban. Örülnöm kéne,így igaz,hogy bevallotta,nem tagadom,repdesek a boldogságtól,amit azóta érzek leírhatatlan. Viszont legbelül mégis van egy megmagyarázhatatlanul nyomasztó érzés,hogy ez így nem helyes és valamin változtatni kéne annak érdekében,hogy ez a kapcsolat felhőtlen legyen,de nem tudom,hogy mi az oka ennek az érzésnek.

A bulira készen,felöltözve feküdtem hanyatt az ágyamon olyan pózban,mint akit felfeszíteni készülnek várva a hívást kedves Jeongintól,hogy húzhatom a cipőt és mehetek le. Nem akartam úgy öltözni,mint a hétköznapokkor,mivel ez egy szülinapi buli,ünneplünk,így egy fekete harisnyára esett a választás,rajta fekete kis szívekkel,amire egy fekete rövid bőrnadrágot húztam. Fölül pedig úgyszintén fekete body volt,gondolkodtam pólón is,de ebben sokkal komfortosabban érzem magam. A hajamat hátul egy masnival fogtam fel és a szemüveget se hagytam el most. Az éjjel mérhetetlenül kifáradtak a szemeim,nem volt jó választás hanyagolni.

Ezt mind egy sötétkék blézerrel társítottam. Sminknek csak rímelt és ajakápolót használtam,semmi mást,ugyanis nem éreztem,hogy szükségem lenne más sminktermékre annak ellenére,hogy eléggé karikásak a szemeim.

Gondolatmenetemet a telefonom csengőhangja szakította félbe,amit ki is nyomtam egy nagy sóhajtás után,mikor megláttam Jeongin nevét a kijelzőn. Táskámat a vállamra helyezve indultam meg az ajtóhoz,hogy húzzam fel imádott lakkcipőmet és indulhassak le.

Amint leértem a tömbház elé,egy mosolygós Jeongin sétált velem szembe jobb kezében a tortával. Nem tudom hogy bírta,de én még egy kiadós alvás után is olyan tespedt voltam,hogy szavak nincsenek rá. Erre mondják azt,hogy többre több kell. Én minél többet alszok,annál fáradtabb vagyok, ezt én a középiskolában tapasztaltam ki magamon.

Miközben sétáltunk Minho lakása fele,már a gondolattól is görcsbe rándul a gyomrom,azon gondolkodtam,hogy milyen hirtelen csöppentem bele a bandájukba. Értem én ezalatt azt,hogy az egyikkel kölcsönös érzelmeink vannak egymás felé,egy másikkal egy karra járunk az egyetemen,és konkrétan ennyi közöm van a bandáboz. Meglepődtem,amikor Minho értesített arról,hogy én is hívva vagyok a három szeptemberi bandatag meglepi bulijára,ami amúgy a lakásában lesz megtartva. Innen gondolom azt,hogy az ő ötlete volt,hogy hivatalos legyek én is,vagy lövésem sincs,de ettől függetlenül jól esett. Ráadásul az utolsó percekben szólt,amikor minden megvolt tervezve,szóval a szervezésben részt nem vettem. Ennek ellenére a fiúk biztosan jó meglepi bulit szerveztek,legalább így jobban meg tudom a többieket is ismerni.

-Nagyon elgondolkodtál-ébresztett fel a gondolatmenetemből a mellettem sétáló Jeongin a kezét az arcom előtt lóbálva. Megráztam a fejem és megemelt szemöldökökkel kérdőn néztem rá reakcióként. Kuncogva fordult el legyintve egyet,majd a fejét megcsóválva dugta zsebébe az üres kezét.

-Nincs semmi,csak kicsit kényelmetlenül érzem magam,amiért szervezkedés nélkül érkezek meg,meg tudod az ilyen ajándék meg hasonlók-vonallá préseltem az ajkaimat. Nem néztem rá,de tisztán láttam,hogy mosolyogva pillant felém három másodpercnyire.

-Ne izgasd magad emiatt,Jena. Megnyugodhatsz,hogy nem mindenki vette ki ugyanúgy a részét a tervezésben,valaki az ajándékokat intézték,mások a buli részét az egésznek.Például nekem csak a torta vevése volt a dolgom,ami valljuk be,nem nagy dolog,és látod? Jöttél velem,szóval nem mondhatod,hogy nem jártál közbe a meglepetésnek-nyugtató szavait hallva kiengedtem a bent tartott levegőt,ezen agyalva még egy kicsit békéltem meg a helyzettel.