Early Bird || Minho ff.||

30. Jena

-Hogy mi van?!

Őszinte leszek,nem vártam egyáltalán más reakciót azután,hogy mindent elmeséltem. Nagymértékű izgatottság volt bennem,hogy vajon mit fognak szólni a barátnőim a történetemhez,mivel tőlem egészen távolálló dolgok sokasága történt meg az elmúlt négy hónapban. Arcomat pír öntötte el reakciójukat hallva és látva.

-Te most szórakozol velünk,igaz?-mutatott magukra Rami nagy szemekkel,mire csak egy fejrázással válaszoltam-Uram atyám-homlokára helyezve a tenyerét dőlt hátra a kanapén dramatikusan-Ehhez nekem még idő kell,bocsánat-egy nagy levegőt vett,majd miután kifújta felült és kihúzta magát.

-Ja hát gondoltam-kacagtam,majd kortyoltam egy keveset a borból. Kellett a lelkemnek ez a fajta feltöltődés,hogy a rég nem látott barátnőimmel összeüljünk egy-egy pohár bor társaságában és mindent is át- meg kibeszéljünk. Ez számomra egyfajta terápia.

A bor miatt annyira felszabadultam és olyan szinten megindult a nyelvem,hogy mindent elmeséltem,ami velem történt az elmúlt négy hónapban. Semmi részletet nem hagytam ki,előttem meg tátott szájjal és óriási szempárral reagáló barátnőim ültek,mint három szobor.

Még ezután is jókat beszélgettünk. Rami szülei nem voltak otthon,így tudtunk tartani egy csajos estét,amiben a főzés mindig főszerepet élvezett,hiszen szeretünk főzni,együtt meg pláne. Viszont ma hirtelen ötlet volt a főzés,de mi mindenben is benne vagyunk. Hangos zenét ehhez társítva a legjobb dolog,amit a kikapcsolódás szóhoz fűzni tudok.

-Szerinted ez kész van?-jött oda Rami egy csík spagettivel,ami kanálon feküdt. Megfújtam,majd leettem arról és a hüvelykujjamat felmutatva jeleztem,hogy készen van,csak mivel forró volt még,így nem tudtam megszólalni. Rami egyet kuncogva kikapcsolta a főzőlapot,majd előszerelte a szűrőt és együtt elkezdtük leszűrni-Egyébként örülök neked-mosolygott rám tartva a szűrőt a kagyló felett,miközben öntöttem ki a lábas tartalmát a szűrőbe-Mármint,ki gondolta volna,hogy ez fog rád várni Szöulban? Mert én egyáltalán,főleg,hogy te a tanulás megszállottja vagy,még itthon se volt ezekre időd.

-Áh,nem. Engem a tanulásban a megfelelési kényszer vezérel,és az,hogy mire adok időt,azt meg a prioritás dönti el,na meg,hogy mennyire fontos az,amire akarok időt szorítani a tanulás mellett. Egyszóval,nem volt szükségem párkapcsolatra,főleg a tavalyi után-sóhajtottam,miközben eleresztettem a vállaim-Az is nem tudok mi volt,úgy őszintén. Ha nem történt volna meg se lett volna semmi,sőt. És ez,ami most van,nem kell a medve bőrére inni. Az lesz aminek lennie kell.

-De legalább tapasztaltál-vízzel még lemosta a spagettit,majd kiemelve a lábasra helyezte a szűrőt.

-Pontosan.

Semmi különös nem történt az éjszaka folyamán azon kívül,hogy borból többet is megittunk,mint kellett volna,de ritka jól esett,hogy őszinte legyek. Az együtt készített Carbonaranak meg isteni lett,ahhoz képest,hogy az egészet végig buliztuk és alkohol mellett főztük ráadásul. Az otthoni kamerarendszerünk is későn jutott eszembe,de az alkohol hatása miatt nem tudott annyira érdekelni,mint hogyha józan lennék. A fejemben csak az volt,hogy érezzem jól magam és a többi nem számított már annyira.

Csakhogy az,ami otthon fogadott,teljesen kijózanított. Úgy éreztem magam,mintha nem is ittam volna egy kortyot se,viszont azért a szédülés nem kímélt egy percre se.

Amint beértem az ajtón,egy bőröndbe botlottam és kis híján elestem,de gyorsan felpattantam és körülnéztem,miközben a szívem hihetetlen gyorsasággal kalapált. Egy bőrönd és egy üres ház. Ez fogadott engem itthon éjjel fél egykor. Ez semmi jót nem sejtetett. Bennem mentem,majd a konyhában anyut pillantottam meg,ahogy az asztalon egy halom papírt rendezett. Összehúzott szemöldökkel sétáltam hozzá.

Amikor rám emelte tekintetét,mintha kiment volna az erő belőlem,émelyegni kezdtem,viszont ez már nemcsak az alkohol váltotta. Kisírt,piros szemek,lefojt szempillaspirál,ez mind szúrós tekintettel karöltve.

Lenéztem az asztalra,ahol anyakönyvi kivonatok feküdtek egymás hegyén-hátán. A szemem nagyra nőtt a felismerést illetően,ugyanis ez nem jelenthetett mást. A szédülés hatalmasodott felettem,miközben a Carbonara feltörni készült a gyomromból.

-Amíg ezeket még elrendezem,menj és pakolj össze magadnak pár cuccot. Az előbb foglaltam egy hotelben szobát. Egy ideig ott leszünk-a hangja és az,amit mondott,éles késként hasított belém. Csak remélni tudtam,hogy ez mind csak a bor szüleménye és reggel úgy fogok felébredni,hogy ez csak egy rossz álom volt,semmi más.

Egyet bólintva indultam meg fel a szobámba,miután összeszedtem magam. Szüleim szobája előtt elhaladva bepillantottam,viszont senki nem volt bent,üres volt. A reggel elterített paplan ugyanúgy,mozdulatlanul feküdt az ágyon. Egyet sóhajtva immár Jake szobája fele indultam,hátha itthon találom,de ő sem volt sehol. Csak a földön hányódó ruháit,bőröndjét és a súlyzóit láttam a rendetlen ágya mellett.

Tűnődve azon,hogy hol lehetnek pakoltam be a Converse táskámba néhány cuccot,anyu szavára hallgatva. Fogalmam nem volt mennyit maradunk,lehet egy hét,egy hónap,vagy ki tudja mennyit. Maximum ha nem lesz elég,elmegyek vásárolni,mert haza biztos nem jövök,ha nagyon szükséges csak akkor,ha apu dolgozik. Nincs kedvem szembe állni vele egy percig se. Töltőmet és a fülhallgatómat pulcsim zsebébe vágva néztem vissza a szobámba,majd oltottam le a villanyt és egy könnycseppet elhullatva sétáltam le a konyhába hátamon a táskámmal.

Ki tudja mikor látom legközelebb a kis kuckómat,az otthonomat.

Egyetlen egy személyre volt szükségem,de ő messze volt tőlem. Ő az egyetlen,aki meg tudna nyugtatni,meg tudna vigasztalni és fel tudna vidítani. Karjaiban szeretném érezni magam,csillagokat akarok nézni vele,miközben Kiscsillagnak hív a szabad ég alatt.

Abban a percben mindent megtettem volna,hogy az megvalósuljon,de be kellett ismerjem magamnak,hogy az nem lehetséges.

A hotelhez tartó út síri csendben telt,csak a zene morajlása és a mellettünk ritkán elhaladó autókat hangja hallatszódott. Mintha valaki jött volna utánunk,olyan érzésem volt,és hallottam is azt a bizonyos autó hangot. Folyamatosan néztem hátra,hogy ki lehet az,de senki nem jött utánunk. Mintha a bor hatása lett volna,a beképzeltségem,de eszembe jutott aztán,hogy tíz évvel is ugyanez történt,csak annyi különbséggel,hogy akkor a nagyszüleimhez mentünk és én hátul ültem.

-Miért nézel mindig hátra?-tette fel a kérdést,ahogy ezelőtt tíz évvel is tette. Az a nap maga volt a rémálom. Azt sose fogom apunak megbocsátani,hogy a gyereke előtt emelt kezet a feleségére. Az a nap,amit Jakenek nem mondtam el,amiről nem tud. Amivel azt hittem csak megvédhetem,de csak ártottam.

Nem válaszoltam,nem is néztem többször hátra. Behunytam a szemem és az eddig összegyűlt, tartogatott könnyeimet útnak eresztettem. Az orrom csiklandozva jelezte,hogy utat törtek maguknak a könnyek és néhány másodperc múlva már az arcomon folytak lefelé és a számba befolyva éreztem sós ízüket.

Hotelhez érve összeszedtem magam,mielőtt bementünk volna az óriási épület recepciójához kikérni a kulcsot a lefoglalt szobához,majd felmentük miután elmagyarázták hol is található.

A következő kép,ami megmaradt az az,mikor a fürdőbe bezárkózva sírok a csempének támaszkodva a földön ülve. Mint megtudtam,Jake az egyik barátjánál aludt,szóval ha én el nem mondom nem fogja tudni és megint titkolózni,azt a hibát elkövetni nem fogom. Szóval amint hazamegy és nem fog otthon találni minket,tuti írni fog,hogy mi történt.

Apu elment,anyu elmondása szerint a veszekedést követően elment otthonról becsapva maga után az ajtót. Konkrétan fogalmunk sincs merre ment,de a haragom dominált a kíváncsiság és az aggodalom felett. Attól függetlenül,hogy azon tanakodtam hol lehet,egyáltalán nem izgatott a holléte. És most lehet mondani,hogy végülis az apám meg minden de nem. Ezeket sose fogom neki megbocsátani,ha reálisan nézzük meg se lehet.

Anyuval se beszéltünk olyan sokat,hiszen ilyen állapotban is sincs amiről beszélgetni,és ezt a témát pedig áttárgyalni így nem kellemes,úgyhogy amit akart elmondott,és ami rám tartozik. Arra egyáltalán nem vagyok kíváncsi,hogy mi volt az oka ennek az egésznek,mivel tuti,hogy valami kis szar dolog és még jobban idegbe jönnék.

Ritka rossz érzés volt így látni őt,megviselten. Minden megadnék,hogy boldog legyen. Idő kell és távollét apámtól.