Early Bird || Minho ff.||

13. Jena

Nem volt kellemes reggel a csengőhangra ébredni. Nehezen fektápászkodva dörzsöltem szemeimet és próbáltam magamhoz térni,közben kezembe vettem a telefonomat,hogy meg tudjam nézni ki zavar ilyenkor. Pontosabban délkor. Nagyot néztem,ahogy megláttam az időt.

Közben meg még mindig szólt a telefonom,valaki nagyon türelmes. Anyukám volt az,meg se lepődtem egyébként. Hunyorítva nyomtam meg a zöld gombot és hangosítottam ki,ugyanis erőm az nem volt,hogy a fülemhez tudjam emelni a készüléket,mivel most az erőmhöz viszonyítva egy mázsa volt.

-Igen?-még én is megijedtem a rekedtes hangomtól.

-Szia drágám,mi történt a hangoddal? Jól vagy? Csak nem beteg lettél,mondtam vigyázz magadra-szerintem ehhez semmi hozzáfűzni való nincs,tipikus.

-Nem,ne aggódj,csak az éjjel az egyetemi bulin voltam és most ébredtem meg,de esküszöm jól vagyok-szerencsére nem látja,ahogy a szemeimre súly nehezedik és lassan csukódnak le.

-Na végre mozdulsz is ki a munkád mellett is. Eszel rendesen? Van elég pénzed?

-Van igen,ne aggódj és eszek is rendesen-a takarót magamra húzva bújtam vissza az ágyba a telefont a fejem mellet hagyva a kezemben és behunytam a szemem. Remélem nem alszok el.

-Gondolom. Szerintem jobban ismered a gyors ételek ízét,mint az otthon főttekét. Amúgy képzeld,Jake-nek lesz ott meccse,Szöulban,hogy mikor nem tudom pontosan,csak annyit tudok,hogy pár hét múlva. Remélem el tudsz jönni és akkor találkozni is fogunk tudni-nagy beleéléssel mesélt,közben szerintem főzött,mivel cserszegéseget hallottam és a gőzelszívót is bekapcsolta. Annál idegesítőbb hang szerintem nincs is,utálom,de amúgy hasznos,főleg ha odaég az étel.

-Ja igen,okés. Jake-el még beszélek erről aztán.

-Teszlek le,mert beszélni sincs erőd,ahogy hallom,na még aztán hívlak és te is hívhatsz azért-most tisztábban hallatszódott a beszéde,mint ezelőtt. Gondolom a válla és a füle közé volt beszorítva a telefon,szokásos.

-Oké oké,szia anyu,szeretlek.

-Szia kincsem,én is téged-azzal ki is nyomta.

Egy nagyot sóhajtottam,és pár perc után valahogy kikászálódtam az ágyból és mentem volna a konyhába,ha nem hirtelen álltam volna fel. A vérszegénységem miatt mikor hirtelen felállok elsötétül minden és kell egy kicsit várjak,hogy tűnjön el a feketeség.

A konyhában megittam egy pohár vizet,majd a fürdőbe csoszogtam,ahol a tükörbe néztem.

-Édes istenem-a szemeim alatt óriási fekete karikák voltak,a hajam úgy állt,mintha áram rázott volna meg,az ajkaim kiszáradva és a pizsamám pedig el volt csúszva,így az egyik vállam csupasz volt-Hát hogy nézek ki?-hajoltam közelebb a tükörhöz és jobban szemügyre vettem az arcom. Egy nagy pattanáson állt meg a tekintetem.

Mindenki azt mondja,hogy a pattanások nem arra vannak,hogy kinyomjuk őket meg hasonlók,viszont én azt nem állhatom,hogy egy óriási ott van az arcomon. Sose tudtam megállni,hogy ne nyúljak hozzuk. Most se történt másképp. Két perc múlva hűlt helye maradt a fehér fejének.

Amint végeztem a fürdőben és valahogy rendbe is szedtem magam,visszamentem a szobába,ahol újra szólni kezdett a telefonom. Hát ilyet ki látott? Az ágyamra esve vettem a kezembe és néztem meg,hogy ki hív. Meglepetésemre Jeongin volt az. Előre nem esett le,hogy miért hív,de aztán nagyot koppant.

-Oh,azt hittem nem fogod felvenni,mert alszol.
-Ja hát nyilván. Egyébként fél órája keltem,és most szedtem össze magam-egyet ásítottam,aminek következtében könnyek gyűltek a szemembe.
-Én tizenegykor keltem,mert az öcsém jött,hogy segítsek neki,na de akkor egykor ha indulunk az úgy jó neked?
-Persze. Hol találkozunk?
-Legyen az egyetem. Tehát az egyetemnél fél óra múlva.
-Tökéletes.
-Oké,akkor mentem öltözni,szia~~-azzal ki is nyomta a telefont meg se várva,hogy köszönjek el.