Early Bird || Minho ff.||

16. Jena

-Minho,most csalódtam benned-akadt ki Jisung az említettre. Egy emberként fordítottuk az asztalhoz a fejünket Changbinnal,akivel a hintán ültünk és nassoltunk. Chan szerint külön cikkek vagyunk,hogy ennyire türelmetlenek vagyunk és nem várunk a rendes étellel-Tudsz róla ugye,hogy elsóztad az egészet?-Jisung széttárt karokkal intézte szavait Minhohoz-Mondanám,hogy te fogod mind megenni,csak nagyon éhes vagyok,szóval valamit tenni kell-duzzogva sóhajtott egyet és csak a tálban lévő húsokat figyelte ajkait harapdálva.

Chan nevetve ment oda,hogy nézze meg mi történt. Jisung vállát átkarolta és csipőre tett kézzel nézett hol a húsokra,hol Minhora tanakodó,de mosolygós arccal.

-Így igaz,hogy a kelleténél kicsivel több sót hintett rá,de lehet orvosolni,nyugi Han,nem halsz étlen-megveregette az említett hátát,aki csak ejtett vállakkal állt az asztal mellett.

-Tudod kik szokták elsózni az ételt?-Seungmin is kíváncsian hajolt az asztal fölé,kérdő pillantással nézett rá Minho. A fiatalabb mindent tudó tekintettel nézett rá vigyorogva-Akik szerelmesek-a vér is megfagyott bennem kijelentésére.Hogy mi?? Ezt így mindenki előtt muszáj volt?

A kezem a levegőben megállt benne egy Pringles karikával. Még Changbin is rám nézett a reakcióm miatt nagy szemekkel.

Most nem tudom,hogy Seungmin tud erről az egészről és szándékosan cukkolta Minhot,vagy csak úgy szegezte felé szavait bármi jelentés nélkül. Bár nem hinném,biztosan tudja,mivel nem olyan szemmel néz rá,mint aki legalább nem sejtene valamit,de nem hogy sejt,még biztosan tudja is,ugyanis olyan hangerősséggel mondta,hogy én is tisztán halljam,ami azt jelenti,hogy mind hallották.

Gyorsan körbe néztem és egyikük se úgy nézett ki,mint akik nem tudnak semmiről. Lassan leengedtem a kezem és Minhora pillantottam lopva,akin csak egy oldalmosoly jelent meg lehajtott fejjel,ezzel elárulva magát.

-S még nem is tagadja-kuncogott Hyunjin,majd egy zöldséget elvéve azt a szájába helyezte,aztán egy másodperc erejéig rámnézett. Úgy-úgy,dugd be a szád és ne is mondjatok több semmit,mert ez így nem jó na. Most mit kéne csináljak? Ha nem éreznék iránta többet,mint barátság,tuti tagadnék mindent,de mivel kölcsönösen érzek ezért ez nem lenne helyes.

A helyes válasz,semmit. Annak ellenére,hogy szeptember van,még a napozó ágyak kint voltak,így az egyikre elterülve helyezte a két karját a feje alá és hunyta be a szemét.

Gyorsan,újból feltűnés mentesen átfutottam az összeset,de úgyszintén egyik arcán se tűnt fel a zavarodottság jele. Itt szerintem csak én voltam összezavarodva,amit ők nem kell,hogy tudjanak,szóval próbáltam nem kimutatni,viszont a pír az arcomon egy árulkodó jel volt számukra. Changbin hamar kiszúrta,mert csak vigyorgott magába,miután az arcomat fürkészte és úgy majszolta a kezemben tartott zacskóból a nasit.

Most akkor Minho mondta el mindegyiküknek,vagy tényleg annyira feltűnő,ahogy Jeongin mondta volt? Ezen agyalni nem szeretnék,egyik rosszabb,mint a másik komolyan mondom.

Chan,Minho segítségével helyrehozta az elsózott húsokat,majd a grillsütőre ráhelyezve elkezdték készíteni. A bőr az arcomról szakadt le,amiért oda se mentem segíteni,de nem volt bátorságom közéjük menni ezek után. Még Changbin is abbahagyta a nassolást és odament a többiekhez,ellentétben velem.

Na jó,ez így tovább nem mehet,egyszer úgyis át kell essek ezen a mai nap folyamán,szóval az összes bátorságomat összeszedve pattantam le a hintáról és sétáltam Chanhoz,aki épp grillezett.

Rám nézett,majd amint meglátta,hogy én vagyok az,elmosolyodott és ugyanúgy vissza is fordult a grillsütőhöz,hogy fordítgassa meg a rajta lévő finomságokat.