Early Bird || Minho ff.||

19. Jena

Hazaérve öltöztem át egy tusolás után,közben mondanom se kell,hogy Hyunjin által elmondott dolgok sokasága kavargott a fejemben. Márcsak arra eszméltem fel,hogy a kanapén,egy pléddel az ölemben ültem,kezemben pedig az egyik könyv volt a sok közül,amit az egyetem könyvtárából vettem ki Jeongin társaságában.

Fél óra olvasás után az öcsém is visszaért lihegve a futásából és egy "Hello"-t motyogott. Az izzadságcseppek az arcán folytak végig,majd az állkapcsáról cseppentek izzadt pólójára vagy a padlóra. Az asztalra levette fülhallgatóját és kalapját,majd a fürdőben a szennyesek köze helyezte pólóját. Végig rajta volt tekintetem,ahogy az övet lekapcsolja mellkasáról ül le mély levegővételeket véve az asztal mellé arra felkönyökölve,miközben a telefonján ügyködött.

Gondolom a futás eredményeit és útját küldi el az edzőnek. Egyet szentségelve bokszolt az asztalba,amire megugrottam.

-Mi történt?-összehúzott szemöldökkel intéztem felé szavaim,viszont Jake rám se nézett. Ajkait összepréselve akadályozta meg a következő káromkodást.

-A pulzusom felment a kelleténél és elég sok ideig. Bassza meg-kezeit leeresztve ölébe dőlt hátra széttárva lábait. A fejét hátrahajtotta,miközben a száját tátva hagyta nagy levegővételek kíséretében.

-Ez akkora nagy baj?

-Hát csak az edző jól lecsesz és a jégen jól megkerget-egy szemforgatással újra a telefonnak szentelte a figyelmét.

-Ahhoz,hogy sportszerűen tudj futni és odafigyelni a zónán belüli pulzusra,nyugodt lelkiállapotban kell légy. Fogadni merek,hogy a feldúltságodat futottad ki. Magadban rendezned kell a dolgokat-komoly tekintettel magyaráztam neki a dolgokat,viszont figyelni nem figyelt de az izmai befeszülésén keresztül jelezte nemtetszését,viszont az arckifejezése elárulta,hogy egyetért velem.

-Most ezzel azt akarod mondani,hogy osszam meg veled amiért egy hete idejöttem?-telefonját kikapcsolta és lefektette. Az asztal fölött kezeit összekulcsolta,majd szemeimbe nézett.

-Pontosan.-adtam meg az egyszerű választ egy bólintással.

-Te akartad-vállrántva jött oda és süllyesztette be mellettem a kanapé üres részét-Azzal újat nem mondok,hogy apu mindennek elhordott,amiért a mezem be volt csípődve a gatyába és a mezszámnak csak a fele látszódott,persze a huszonkettőt attól függetlenül ki lehetett olvasni,csak az ő szemét szúrta. Nekem az a legkevesebb egy meccs alatt,hogy mi van a mezzel-egy ideig őt néztem,majd elfordítottam a fejem,így előre szegeztem tekintetem a padlóra,miközben rá figyeltem-A másik meg,hogy szerinte nincs fejlődés és akaraterő. Nem látja azt,hogy én mennyire szeretnék elérni a hokin belül célokat meg úgy az életben-sóhajtott egyet-És ezeket mondja úgy,hogy kurvára nem tudja,hogy mi történik a koliban egész héten és,hogy mit csinálok ott. Nem tudja mi zajlik le bennem. A változások nem egyik szezonról a másikra lesznek,hanem több év után jelentkeznek. Annyira szűklátású,hogy az már fáj-a hangja megremegett és a szája sírásra görnyedt le,de nem engedte meg magának,hogy sírjon-Szerinte egy semmirekellő szarházi vagyok,akiből nem lesz semmi,ezen anyuval nagyon össze is vesztek. Nem is értem hogy lehet valaki ilyen és bocsáss meg,hogy csak úgy ilyen állapotban anyuval ott hagytam,de már nem bírtam-hajtotta le a fejét. Egy ideig csendben dolgoztam fel a hallottakat,majd felé fordultam és szerettem volna megölelni,ha nem lök el magától. Felállt s a telefonját magához véve indult be a fürdőbe.

Tudta,hogy még apuval is képes vagyok szembeszállni anyuért. Kiskorom óta ott vagyok egy helyiségben velük,amikor veszekednek,mert tudom apu mire képes,már néhányszor megmutatta azt az oldalát,amibe a legnagyobbat csalódtam és soha az életben elfelejteni nem tudom.

Sose bírtam,amikor apu valamelyikünkkel kötekedik hülye kis dolgokon. Más szemében keresi,meglátja a szálkát de az övében a gerendát észre sem veszi. Ha egyet is szólunk már fel van veszve,ha nem tetszik az igazság neki,akkor veszekedik folyamat. Fáj neki az igazság,mindig,és hiába mondtam el neki százszor,ha százegyedikszer is mondom el,úgyis üvöltve állat módjára reagál.

A mai nap semmi se hagyta,hogy nyugodtan tanuljak. Mostmár nemcsak Minho,hanem a család,Jake is a gondolataim főszereplői lettek.

Magam elé meredtem és hagytam,hogy a gondolataim magukkal rántsanak,a szemeim megteltek könnyekkel. Nem tartottam vissza,kis idő után csendes zokogásban törtem ki,rázkódó vállakkal szorítottam össze ajkaimat és szemeimet,eszembe jutott minden olyan rossz emlék,ami a szüleim veszekedéséből származik,minden rossz szó,amit apu anyuhoz dobott. Sose bírtam,amikor anyut szidta. A fürdőből kijövő öcsém nem hagyott figyelem nélkül,odajött a haján törölközővel vállaimat átkarolva hajtotta rám fejét lágyan. A hátamat simogatva vigasztalt.

Körülbelül öt percig lehettünk úgy,amire kicsit megnyugodtam. Egy sóhajjal vált el tőlem,majd felállt.

-Holnap megyek iskolába,de a koliba még nem költözök vissza,írtam is a nevelőknek,szóval még egy kicsit nálad fogok lakni-száját összepréselte,miközben motyogott,amire halvány mosolyra húztam ajkaim kisírt szemekkel.

-Ameddig csak szeretnél-oldalra döntöttem fejemet,majd felállva megpaskoltam a vállát-A heti hiányzásaiddal mit kezdesz?-az arckifejezéséből ítélve ezen még nem gondolkodott. Alsó ajkát beharapva csóválta meg fejét elnézve-Így is összeszedtél néhányat az év elején,nem kéne még több.

-Beszélek anyuval,írjon szülői igazolást.

-Egy modulban csak három napra érvényes a szülői,a többi nappal mit kezdesz?-az asztalon kezdtem rendet tenni,mivel a könyvek és a jegyzetek egymás hegyén-hátán voltak.

-Megoldom,ne törődj-egy bíztató mosolyt küldött felém,ami nem az őszinteségről árulkodott. Összeszűkített szemekkel néztem rá egy ideig,majd egy sóhajjal rendbe tettem a kanapét,ugyanis már készült lefeküdni.

-Jó éjt,Jake! Mielőtt elmész,költs fel,ha alszok,föltétlen-mutattam fel mutatóujjamat jelezve,hogy komolyan gondolom azt,amit mondtam,amin csak egyet kuncogott.

-Persze persze,úgy lesz. Jó éjt,Jena!-egy puszit adott az arcomra,majd a sötétszürke kanapén elterülve helyezte magát kényelembe,annak ellenére,hogy még az esti lefekvéshez korán van,de a beborult ég miatt sötétebb volt odakint,ami passzolt a hangulatomhoz. Na meg korábban is kell keljen,ugyanis az otthonunk hatvan kilométer innen és busszal megy.

Egy pohár víz után én is az ágyamba feküdtem. Immár egy személy járt a fejemben. Minho most is dolgozik? Vajon,gondol rám?

Annyira szeretném,hogy igaz legyen,amit Hyunjin mondott,mármint,hogy Minho szeret. De szeretném tudni jól van-e,vagy ha nincs legalább megnyugtatni szeretném,hogy nincs egyedül,mivel itt vagyok én neki,na meg a srácok is. Nem tudom,mennyit segítene ez neki,de szeretném magamat mellette tudni. Csak a terhére sem akarok lenni.

Bő egy óra gondolkodás után arra jutottam,hogy várok. Várok,amíg újra ő,úgymond kezdeményez. Amikor a körülötte tomboló vihar kicsit lenyugszik,ha egy kis időre is,csak tudjuk megbeszélni a dolgokat. Ez az életét végig fogja kísérni,az üzlet. Nem szabadul alóla,az apja irányítása alatt áll.