segélykiáltások egy hangszigetelt helyiségből

Amit magad mögött hagytál

fájó csend és üres harag
látod, nekem csak ez marad
hetvennégyet kong a harang
visszhangzanak mihaszna szavak

szememben hullámzó tenger
arcomra kiülő fájdalom
testem gondolatodra megremeg
szívemet folyton fájlalom
de amíg magamat hibáztatom
lelkemet nem leli nyugalom

mosolyom sosem lesz már felhőtlen
hiányod az összes boldogságot megölte

emléked megtölti a szobát
de az élet nem vacakol, megy tovább
ruháimat illatod járja át
bárcsak ízlelhetnéd a jelen zamatát

sírod rideg márvány
mint a bögre, amit nekem szántál

gondolatod elmém járván
megbénít, mint aljas ármány

ma is rád gondolok
és érted egy gyertyát meggyújtok
Mennyország kapuján kopogok
miközben suttogom: boldog születésnapot

221124

𝕯𝔦𝔞𝔫𝔞