segélykiáltások egy hangszigetelt helyiségből

ez is a te bűnöd

a dolgok nem maradnak szépek
megszokottá válnak az érintések
a szeretleket már rég nem mondjuk
vétkeinket mindig a másikra fogjuk

minden egyes kicsöngéssel elhalványul a remény
hogy megint olyan lesz minden, mint a legelején

nem tudjuk eldönteni, melyikünk a hibás
lehet, hogy nem is te, nem is én, hanem valaki más
a harmadik fél a beszélgetésben
az, akit egyikünk se vett észre

mert nem kavarta fel a port
pedig mind ez idáig jelen volt
megbújt az összes pillanatunkban
mai napig minket kísérő múltad

230508

𝕯𝔦𝔞𝔫𝔞