amikor botrány botrányt szül
a börtönben rossz ember ül
a képeken hatalmas a mosoly
mert nem tudhatják, hogy otthon néma csend honolmert nem vár senki
mégis úgy kell tenni
mintha minden rendben lenne
mintha a világom nem romokban hevernemert te továbbléptél
de engem darabokra téptél
maradványaimat egyedül ragasztom össze
ahogyan a fa próbálja visszaszerezni a lehullott leveleit ősszelén sínylem meg bosszúdat
és remélem, örökre üldözni fog a bűntudat
amiért hamis tanú voltál
és életem emiatt összeáll egy nagy, fekete folttá230429
𝕯𝔦𝔞𝔫𝔞
YOU ARE READING
segélykiáltások egy hangszigetelt helyiségből
Poetryverseim gyűjtőhelye - gyászfeldolgozás, korkülönbségből fakadó fájdalom, szerelem, egy csepp erotikával megbolondítva frissítve minden szombaton © daianuh | 2024