segélykiáltások egy hangszigetelt helyiségből

Én is, te is, és még sokan mások

Remélem, hogy amikor egy általad felejthetetlennek hitt éjszaka után a tükörben farkasszemet nézel saját magaddal, és a nagy elmélkedések közepette tekinteted akarva-akaratlanul az általa bőrödön hagyott nyomokra vándorol, a nem kívánt gondolatra, miszerint engem is pontosan ugyanígy jelölt meg, megforgatod a szemed. Mert nagyon is tisztában leszel vele, hogy rajtam is ugyanazokat a bűvésztrükknek aligha nevezhető álszentségeket hajtotta végre, amiket utánam mindenkin; nekem is ugyanazt a jellegzetes, mustársárga, elnyűtt pólóját adta oda egy teraszon töltött fagyos éjszakán, én is zuhanyoztam az ő fürdőszobájában és bizony-bizony én is aludtam vele egy paplan alatt. Én is, te is, és még sokan mások. Csak tudod mi a különbség köztem és a többiek, így te közötted is? Hogy én voltam neki az első, akit szeretett. Nem az anyját, nem a kishúgát. Engem szeretett először. Engem. És tudom, hogy mindenki, aki utánam jön, ócska utánzata lesz nekem és annak, ami köztünk volt. Nem moziba akar majd menni és elkölteni egy vagyont egy zs kategóriás film megnézésére — a színház sokkal jobban vonzza, de úgysem fogja erőltetni, és annyiban hagyja, mint oly' sok mindent ebben az életben. Bele fog törődni a veszteségbe, ahogyan azt az én elvesztésemmel is tette. A következő alanya lehet majd szőke vagy vörös, lehet alacsony, magas, szeplős, bájos arcú vagy éppen egy magamutogató, kiéhezett ribanc. Teljesen mindegy, hogy néz ki, a lényeg ugyanaz: mindenkiben engem fog keresni. Az én vicceimen akar majd nevetni, az én derekamat akarja átölelni és az én főztömet szeretné majd vacsorára. De előbb-utóbb rá fog jönni, hogy belőlem csak egy volt; hogy a többiek poénjai fel sem érnek az enyémekhez, hogy nincs két egyforma derék, és hogy a receptem családi, nem pedig az első találat a neten. Az egyediséget fogja keresni, de minden, amit találni fog, nem lesz több puszta hamisítványnál — mert az eredeti pótolhatatlan és megismételhetetlen.

220221

𝕯𝔦𝔞𝔫𝔞