segélykiáltások egy hangszigetelt helyiségből

kérek még

édes álmomból lábadozom
mikor derekamat átkarolod
majd szorosan magadhoz húzol
a távolság mindenféle kétség nélkül
egyre csak csökken közöttünk
mint haldokló ember tüdejében az oxigén
bársonypuha ajkaiddal
csókok millióit hullajtod csupasz vállaimra
de nekem már e tetted is elég
hogy pehelykönnyű félálmomban
megadjam magamat
és füledbe súgjam: kérek még

210210

𝕯𝔦𝔞𝔫𝔞