küszöbön átlép
maszatos árnyék
takarja arcát
elfedve harcátvéres volt a csata
csak ő jutott haza
hazajutott hozzám
enyém vagy most márde mi vár most rám
kiabálni fogsz tán
szívembe mélyesztve körmödet
tömegsírba hurcolva minden örömömetvagy félmosollyal karolsz át
csókra nyílik éhező szád
így próbálod elfeledni a háború zaját
mely álmodban újra meg újra megtalálkihűl a vacsorád
szíved lángja is halovány
mint mielőtt célba vesz a halál
együtt lebegünk a fuldoklók tavánkezed fogom
úgy suttogom
soha ne add fel
soha ne hagyj el
szívünket ásó, kapa, nagyharang válassza majd el230320
𝕯𝔦𝔞𝔫𝔞
YOU ARE READING
segélykiáltások egy hangszigetelt helyiségből
Poetryverseim gyűjtőhelye - gyászfeldolgozás, korkülönbségből fakadó fájdalom, szerelem, egy csepp erotikával megbolondítva frissítve minden szombaton © daianuh | 2024