segélykiáltások egy hangszigetelt helyiségből

futok az életemért

amikor mindenki más balra nézett
én voltam, ki egyedül jobbra
és ekkor pillantottalak meg téged
kezedben szívem másik felét fogva

fejvesztve futottam utánad
tudva, hogy ezért a többiek megutálnak
de kit érdekelnek ők
ha veled együtt boldogság jött?

és mikor egyedül maradtam
pusztán néma félszavakkal
mosolyt csaltál arcomra
minden egyes kételyemet elnyomva

mivé váltak az érzések?
mi lett belőlünk?
válaszok helyett újabb kérdések -
nem futhatunk el előlük?

230411

𝕯𝔦𝔞𝔫𝔞