segélykiáltások egy hangszigetelt helyiségből

meg akartam bújni a sarokban

mindvégig csendet akartam
mégis bennem kiabáltak a leghangosabban
meg akartam bújni a sarokban
és most megnyugvást találtam e sorokban

már nem üvölti senki
hogy mit kellene tenni
nem súgja senki hogy "neked könnyű lehet"
de nem is törli le a könnyeimet

hagyom hogy végigfolyjanak
szememből fülemen át a szívemig
hagyom hogy mindent végigmarjanak
hiszen csak a halált sürgetik

üres a csend
üres a magány
üres test
csak üres lelket talál

230516

𝕯𝔦𝔞𝔫𝔞