oly' sokáig fogva tartott az illúzió
azt hittem, örökké körülöttem marad
akár egy profin berendezett filmstúdió
elhitette velem, hogy igaziak a falak
ám a forgatásnak vége szakadt
elillant a rózsaszín köd
a mulandó ábránd hamar elszaladt
helyére a jelen fanyar valósága jött
pálmafák helyett a haldokló tuja néz vissza rám
és a kávézóban a barista sem mosolyog már
itthon vagyok és remegek, annyira fázom
alig várom, hogy ismét beköszöntsön a kaliforniai álom
230830
𝕯𝔦𝔞𝔫𝔞
YOU ARE READING
segélykiáltások egy hangszigetelt helyiségből
Poetryverseim gyűjtőhelye - gyászfeldolgozás, korkülönbségből fakadó fájdalom, szerelem, egy csepp erotikával megbolondítva frissítve minden szombaton © daianuh | 2024
