egyedül állok a küszöbön
a múlt szellemeivel küszködöm
másokkal próbálom megtölteni az űrt
ami eddig csak még több magányt szültkétségbeesetten dörömbölök az ajtón
nem hiszem el hogy a múlt is mulandó
engedj be hadd tegyem jóvá
az összes elvesztegetett óráthadd tömjem be a szakadékot mint egy fogat
amely a körkülönbség méhében fogant
ki kell másznom innen mielőtt
elvesztem minden hitem és erőmte voltál az aki szakított
és ez égető sebet szakít ott
ahol a leggyengébb vagyok
és nélküled az is maradok230526
𝕯𝔦𝔞𝔫𝔞
YOU ARE READING
segélykiáltások egy hangszigetelt helyiségből
Poetryverseim gyűjtőhelye - gyászfeldolgozás, korkülönbségből fakadó fájdalom, szerelem, egy csepp erotikával megbolondítva frissítve minden szombaton © daianuh | 2024