segélykiáltások egy hangszigetelt helyiségből

karácsony

én még a szeretet ünnepén is bántalak
oda sem figyelve összezúzom mázadat
nem tudtad, hogy fát díszíteni fáj
de hó nélkül sem lesz igazán szép a táj

tüskéim sebet karcolnak szíveden
és nem mondom azt, hogy véletlen
de hidd el, ha választhatnék, lennék más
tuja, fűz, vagy akár farakás
a kandallóban gyulladnék meg
és onnan gyógyítanálak téged
girlandot aggatnék magamra
és csak összetört díszek sora maradna

ám én fenyőnek születtem
ágaim ölnek szüntelen
mindenkiben csak egy kis sérülést ejtek
elég ahhoz, hogy boldogságom sose leljem
mások életét is megkeserítem
inkább lennék akasztó egy díszen

így te lehetnél
a csillag a fa tetején
és az összes angyal irigykedve nézné
ahogy visszatükrözöd a Nap fényét

221224.2

𝕯𝔦𝔞𝔫𝔞