segélykiáltások egy hangszigetelt helyiségből

egy éjszaka

elrepültünk együtt a Marsra
te és én kézen fogva
szeltük át a sztratoszférát
mit sem sejtve, mi vár még ránk

mert amint az utazás véget ért
rájöttél, hogy a valóság fontosabb mindennél
ott hagytál engem
egyedül kellett visszamennem

felvennem a ruháimat a földről
kiosonni a minket övező hazugságöbölből
míg te minket elfelejtve
zuhantál álmaid rengetegébe

230103

𝕯𝔦𝔞𝔫𝔞