1977. X. 15.
Meglepetten néztem Jamesre. Még sosem láttam olyan mérgesnek és furcsán jó érzéssel töltött el, hogy az én védelmemben haragszik. Persze azt nem mondhattam el, hogy kire.
- Akkor sem mondhatom el - mondtam szinte már suttogva és elnéztem.
- Ha nem akarod, nem kell - ült közelebb. Ennek következtében összeért a lábunk. Úgy éreztem ott helyben elolvadok és felrobbanok egyszerre. - De én itt vagyok, ha meggondolnád magad.
- Nem fogom - motyogtam. Nem mertem ránézni, mert féltem, hogy túl közel van az arca.
- Rendben. - Fél szemmel láttam, hogy biccentett. - Mivel nem vagy még olyan jó állapotban, hogy hopponálhassunk, talán itt kéne aludnod.
- Tessék? - kaptam oda a fejem. Hiba volt. Túl közel, túl közel, túl közel.
- Vagy van jobb ötleted? Mert ha ilyen állapotban hopponálsz, bele is halhatsz. Gyalog meg nyilván nem mehetünk Siriushoz - fejtette ki. Hála Merlinnek egy kicsit arrébb ült.
- De én tényleg nem...
- Nehogy azt mondd, hogy nem akarsz zavarni! Regulus, egyáltalán nem baj, hogy itt vagy. A szüleimnek sem lesz. Komolyan. Sirius évekig csövezett nálunk. Már megszokták.
- Hát persze - dőltem hátra a kanapén. - Áu! - Valamire ráültem. Kihúztam a hátam mögül a furcsa szerkezetet. Egy fekete kis dobozka színes gombokkal. Sejtelmem sem volt, mi lehet. - Ez meg mi?
- A távirányító - vette ki a kezemből James.
- A mi? - kérdeztem.
- A tévéhez kell. - Odanéztem, ahová mutatott. A tévének nevezett tárgy egy furcsa fém doboz volt, aminek az egyik oldala üvegből készült. - Várj, megmutatom - nyomta meg a távirányítót James. Ebben a pillanatban akkora zaj támadt, hogy az ijedtségtől összerezzentem. A tévé üveges oldalán kis emberkék látszódtak. Lovagoltak. - Megijedtél? - nevetett.
- Nem! - vágtam rá sértetten. - Csak nem értem, mi ez, mire jó és hogy férnek bele azok az emberek?
- Nincsenek benne - magyarázta. - Ki vannak vetítve rá. Nem tudom pontosan, hogy működik, de abban biztos vagyok, hogy nincs benne senki. Színészek eljátszák a film szereplőit, azt egy kamerával felveszik és valahogy kivetítik a tévére. Marha jó találmány. Gyakran szoktam nézni.
- Szóval nem kell csinálni semmit? - néztem rá értetlenül. - Egyszerűen bekapcsolod és nézed?
- Pontosan - bólintott James. - Jó, mi?
- Olyan picik - hajoltam előre, hogy jobb rálátást nyerjek a pici emberekre. - Ennyi erővel már olvashatnál is. Szerintem egy könyvet kevesebb idő megírni, mint egy ilyen filmet elkészíteni.
- Lehet, de itt nem kell annyira használnod a képzelőerőd. A tévé megmutat mindent.
- És így elsorvad az agyad. Mondjuk így neked biztonságos - vontam vállat.
- Tessék?
- Neked nincs minek elsorvadnia - magyaráztam. Úgy éreztem, muszáj valamit beszólnom. Még a végén gyanút fog.
- Haha rohadt vicces - forgatta a szemét James, de halványan elmosolyodott. - Most pedig - kapcsolta ki a tévét váratlanul - leragasztom a sebeidet.
- Mi? - ijedeztem. Nem csak attól féltem, hogy fájni fog. Inkább attól, hogy megint olyan gyengéden hozzám ér. És rettegtem tőle, hogy ennek következtében csinálok valami hülyeséget.
- Na gyere, Reggie! Nem lesz vészes.
- Ha még egyszer Reggie-nek hívsz, kikötözlek és a szádba öntöm az alkoholt, amivel bekentél - fenyegetőztem.
- Juj most nagyon megijedtem... Reggie - hajolt közelebb vigyorogva. Egyszerre akartam megcsókolni és pofán vágni. Igazából ez jellemezte az iránta való érzéseimet.
- Gyűlöllek - néztem kihívóan a szemébe.
- Tudom, hogy imádsz - sóhajtott és elment fásliért meg ragtapaszért. - Vedd le a pólód! - utasított amikor visszajött. Felültünk a kanapéra, hogy szemben legyünk egymással és szófogadóan levettem a pólóm. - Már sokkal jobban nézel ki. - Tudtam, hogy a sebekre utalt, mégis elpirultam kicsit. Szerencsére nem vette észre.
- Akkor több dolgot nem fogsz rám kenni, ugye?
- Nem - nevetett. Ez tényleg jobb volt, mint az alkoholozás. Pár perc alatt meg is voltunk vele. És azt hiszem, nem is haldokoltam feltűnően, amikor gyengéden végighúzta a kezét egy-egy seben. - Kész vagy.
- Kösz - motyogtam és gyorsan visszaöltöztem. Furcsa érzés volt, hogy James látott félmeztelenül. De ő láthatóan nem jött zavarba. - Egyébként hogyhogy nem a barátnőddel töltöd a szünetet?
Erre nem válaszolt rögtön. Mintha érzékeny pontra tapintottam volna.
- Már nincs barátnőm - mondta csendesen. Teljesen ledöbbentem. Őszintén sosem gondoltam volna, hogy valaha is szétmennek. Nagyon összeillőnek tűntek. Gyorsan elnyomtam a remény szikrákat, amik arról próbáltak meggyőzni, hogy most van esélyem nála. - Szakítottunk.
- Mi történt? - kérdeztem.
Most hosszabb ideig nem válaszolt. Egy kis darab fáslit csavargatott az ujja körül és azt bámulta, hogy ne kelljen a szemembe néznie. Az az igazság, hogy az évek alatt annyit figyeltem Jamest, hogy már a testbeszédéből simán ki tudtam olvasni az érzéseit. És ekkor egyértelműen zavarba jött.
- Egyszerűen csak nem illünk össze. Talán a személységünk miatt - vont vállat. Mintha már hallottam volna ezt valahol...
- És ez pontosan mit jelent? - húztam össze a szemöldököm.
- Mást akarunk. Ennyi. Miért érdekel? - nézett rám végre.
- Kíváncsi személyiség vagyok - vigyorogtam rá.
- Te inkább köcsög személyiség vagy - nevetett halkan.
- Ha úgy tetszik - vontam vállat. Büszke voltam magamra, hogy ilyen könnyen mutatok közömbösséget, miközben majd' meghalok, hogy megtudhassam, mi történt.
- De komolyan, miért izgat?
- Nem izgat - hazudtam. - Mindössze udvarias próbáltam lenni. Nem értem, mi olyan meglepő ebben.
- Jól van na. De tényleg csak ennyi. Nem illünk össze - motyogta.
- Mostmár értem, miért mondják, hogy a griffendélesek bénán hazudnak - sóhajtottam.
- Ezt meg ki mondja? - kérdezte értetlenül.
- Én.
- Ez nagyon gonosz - jelentette ki James. - Ezt a beszélgetést nem is folytatom. Inkább rendelek pizzát - állt fel.
- Mit? - húztam össze a szemem. - Ez már megint valami mugli cucc?
- Igen. A legjobb mugli cucc! - vett a kezébe egy műanyag, banán alakú eszközt. A banánhoz kötött dobozon megnyomott pár gombot, majd várt. Fogalmam sincs, mire. - Jónapot! - köszönt valakinek. Kihez beszél? - Egy sonkás-kukoricás pizzát kérek. Igen, vékony tésztásat. Willham street 13. Félóra? Szuper! Köszönöm, viszlát! - búcsúzott el valakitől és lerakta a dobozra a banánt.
- Ez mi a franc volt? - kérdeztem.
- Megrendeltem a pizzát telefonon - ült vissza mellém. - A telefon is egy mugli cucc, mielőtt megkérdeznéd. A pizza pedig az ebédünk lesz.
- Szóval az egy étel?
- Az - bólintott. - Most pedig meg kell néznem a tévében a kedvenc filmem, ami most megy - kapcsolta vissza. - Jó film, tényleg.
- Biztos - dőltem hátra. Amúgy tényleg nem volt rossz. De annyira kimerültem, hogy körülbelül három perc után bealudtam.
YOU ARE READING
Félsz, Black? /BEFEJEZETT/
FanfictionJames Potter bukásra áll bűbájtanból. Flitwick azt tanácsolja neki, hogy kérjen segítséget a legjobb diákjától, Regulus Blacktől. James bár vonakodva, de eleget tesz a kérésnek és felkéri legjobb barátja öccsét, hogy korrepetálja. Regulust végül a p...