Félsz, Black? /BEFEJEZETT/

Huszonnyolc | Az álom randi | James

Miután egész nap nem találkoztam Reggie-vel, elindultam megkeresni őt. Láttam edzés után, de tudtam, hogy Siriussal akar beszélni, ezért nem mentem oda hozzá. Délután viszont elmentem a szobájába. Miután nem találtam ott, a könyvtárba mentem. Meghallottam a hangját az egyik polc mögül, így odasiettem. De a látványra, ami ott fogadott, egyáltalán nem számítottam. A földön ült Lilyvel és beszélgettek. Annyira meglepődtem, hogy ha lett volna a kezemben valami, akkor azt biztosan elejtem akkor.

- Kösz, hogy meghallgattál - állt fel Lily. Csak akkor vettem észre, hogy ki van sírva a szeme. - Sziasztok! - intett, majd elment. Én a döbbentettől meg se tudtam szólalni. Mi a jó életet beszélgettek ezek ketten?! Őszintén féltem, hogy rólam. Vártam, hogy Regulus szolgáljon valami magyarázattal, de nem mondott ő semmit. Felállt, levett egy könyvet és a polcnak dőlve olvasni kezdett.

- Nem akarsz megmagyarázni egyet s mást?! - akadtam ki és kivettem a kezéből a könyvet.

- Mégis mit? - szerezte vissza könyvét.

- Mondjuk hogy miért beszélgetsz az exemmel?!

- Azzal beszélgetek, akivel akarok - felelt higgadtan.

- És mégis mi a jó életről akarsz beszélgetni Lilyvel?! - akadtam ki egyre jobban.

- Szerintem nem akarná, hogy elmondjam - sóhajtott. Teljesen elképedtem és ötletem se volt, hogy miről beszélhettek.

- Regulus Black, jobban teszed ha most azonnal válaszolsz - néztem rá vészjóslóan. Egy pillanatra mintha elakadt volna a lelégzete, szóval vagy nagyon ijesztően, vagy nagyon szexin néztem. Inkább az utóbbira gondolok, mert azért Regulust nem olyan könnyű megijeszteni.

- Megláttam, hogy sír és odamentem hozzá - felelt kis idő után. - Szomorú, mert nem tud kiszeretni belőled. És mesélt valami nagyon érdekeset - vigyorodott el.

- Igen? - próbáltam nem ijedtnek tűnni. - Mit?

- Minden étkezésnél többször is látta, hogy a Mardekár asztalánál bámulsz valakit - lépett közelebb hozzám, mire elöntött a forróság.

- Esküszöm, téged néztelek. Regulus, komolyan nem mást... - kezdtem a mentegetőzést.

- James, én nem is gondoltam - nevetett. - Tudom, hogy engem néztél.

- Ja jó - mosolyodtam el megkönnyebbülten. Tagadhatatlan, hogy viszonylag sokszor pillantgatok felé a Nagyteremben. - Hát nem az én hibám, hogy ilyen jól nézel ki - vontam vállat.

- Ja mert olyan jól nézek ki? Persze! - legyintett.

- Hát azért vagyok itt, hogy ezt elmondjam, nem? - támasztottam meg a karom a feje mellett. Elmosolyodott és annyi boldogságot talán még sosem láttam a szemében.

~*~*~*~*~*~

Amikor beléptem a klubhelyiségbe, kínos csend fogadt. Négyen ültünk a szokásos helyünkön, de semmi nem volt a szokásos.

- Sirius, én...

- Gondolom tudod, hogy beszéltem Regulussal - mondta rám se nézve. Éppen Peterrel sakkozott.

- Igen, de azt...

- Huszár az E5-re! - vágott a szavamba Sirius. Annyira belemerültem abba, hogy mit akarok mondani, hogy egy pillanatig nem is értettem, miről beszél. - Mondj el őszintén mindent, ami köztetek történt és akkor talán megbocsátok. - Ahogy hátradőlt a kanapén végre rám nézett. Remus és Peter feszülten figyeltek.

- Rendben - sóhajtottam. - Amikor azt mondtam neked, hogy nincs köztünk semmi, még nem is volt. De akkor már éreztem iránta valamit. Aznap este kezdődött. Mindketten eléggé berúgtunk és hát... - nyeltem egy nagyot.