Félsz, Black? /BEFEJEZETT/

Huszonkilenc | Motorozás a csillagos égben | Sirius

Már késő este volt. A hold haloványan sütött be az ablakon. Erről eszembe jutott, hogy még két hét van teliholdig. Ettől a gondolattól pedig Remusra asszociáltam. A bűntudat kegyetlenül mardosott amiért olyan durvákat mondtam. Nem állt szándékomban megbántani őt, de valahogy mégis sikerült.

- Remus? Ébren vagy? - fordultam arra, amerre a szomszéd ágyon fekvő vérfarkast sejtettem.

- Nem.

- Akkor hogy beszélsz hozzám?

- Sehogy.

- Remus, nagyon sajnálom amiket mondtam. Tudom, hogy kicsit messzire mentem. - Nem válaszolt. Reménykedtem benne, hogy csak nem hallom a válaszát, de az egész szobában síri csend honolt. Így nem volt mit tennem, felálltam és odabotorkáltam az ágyához. Kitapogattam Remust és éreztem, hogy nekem háttal fekszik. Nem lökte el a kezem, de mást se csinált. Lefeküdtem és óvatosan átkaroltam hátulról. Féltem, hogy ellök magától, de ehelyett közelebb jött és megfogta a kezem.

- Utálok titkolózni - szólalt meg.

- Tudom - nyomtam egy csókot a nyakára. Az előbbi tetteimen a legtöbb kedves olvasó elgondolkozhatott, ezért most megmagyarázom: Cintiával nem szakítottam hivatalosan, de szép lassan eltávolodtunk egymástól, miközben Remussal meg közelebb kerültünk egymáshoz. Őszintén fogalmam sincs, hogyan vagy miért, de pár nappal azelőtt valahogy megcsókoltuk egymást. És úristen de jó volt. Azóta pedig egyre jobb lett minden köztünk. Valahogy le tudtam rendezni magamban a tényt, hogy egy fiúval járok és minden tökéletes volt.

Remus átfordult a másik oldalára és a nyakamba fúrta az arcát. Szorosan öleltem magamhoz, mert tudtam, hogy rossz kedve van és emiatt nekem is az lett.

- Majd vége lesz - simítottam végig a hátán.

- De mi van ha - húzodott el egy kicsit - az hogy felvállaljuk tönkre tesz köztünk mindent?

- Mi? Ez meg honnan jött? Remus, hidd el, hogy minden rendben lesz köztünk és a barátainkkal is. Lebukni meg nem fogunk, mert Peter sose vesz észre ilyeneket, Lily meg James pedig most a saját szerelmi háromszögükkel van elfoglalva.

- Jó, de...

- Tudom már, mitől fogsz felvidulni - pattantam fel hirtelen.

- Sirius, mit csinálsz? - ült fel álmosan, miközben öltözni kezdtem.

- Öltözz, kisfarkas! - dobtam oda neki a kötött pulcsiját (fogalmam sincs, hogy nem sűl meg benne).

- De miért? Hova megyünk? - állt fel ásítozva.

- Majd meglátod - vettem fel izgatottan a bőrdzsekim és kipakoltam Remus ruháit, hogy legyen már gyorsabb. Amikor ő is elkészült, kézen ragadtam és a kastély folyosóin végigrángatva vezettem el őt a rejtekhelyemhez, ahol életem szerelme rejtőzött. Jó, a második, mert még a motorom se tudja űberelni az én kisfarkasomat.

- Hova a jó életbe vezetsz? - kérdezte türelmetlenül.

- Már majdnem ott vagyunk! - Igazam is volt. Fél perc múlva már ott is álltunk azon az erkélyen, ahova Leah-t rejtettem. Igen, elneveztem, teljesen normális, mindenki pofa be!

- Én erre fel nem szállok! - rázta a fejét Remus, amikor meglátta Leah-t. Egyébként az első barátnőm előtt azt hittem, motorszexuális vagyok.

- Akkor ne szállj, csak emberien ülj rá! - mutogattam az ülésre. Hála Merlinnek Leah kétszemélyes.

- A-a, felejtsd el!

- Ugyanmár, drágám! Nem olyan rossz ez.

- Talán neked. Én nem akarom - húzta össze magát, mintha attól félne, hogy a motor megtámadja.

- Szeretlek, szóval kedvesen mondom: szállj fel arra a kurva motorra, vagy én teszlek rá!

- Mit mondtál? - A nagy döbbenetében, mintha elfelejtette volna a félelmét. Csak másodpercekkel később esett le, hogy mit mondtam.

- Tudod, olyan régóta vagyunk barátok, hogy elfelejtettem, hogy ez most mást jelent - nevettem zavartan. - De nem barátilag értettem... Vagyis nem csak barátilag. Mert ugye elvileg ha két ember jár, akkor barátok is, de igazából mi meg se beszéltük hogy járunk, de szerintem...

- Sirius! - vágott közbe nevetve. - Én is szeretlek.

- Az jó hír - mondtam, miközben a padlón döglődő poloskát néztem. Remus közelebb lépett és megcsókolt. Ahogy megéreztem a karamellás csoki izű száját (még fogmosás után is az valahogy), minden más gondolat kiment a fejemből.

Amikor azonban valahonnan a távolból meghallottam egy kiáltást, magamhoz tértem és elhúzódtam.

- Tudom, mire megy ki a játék. Azt akarod, hogy elfelejtsem Lea... a motort, igaz?

- Mi? Nem csókolhatom meg csak úgy a barátom?

- Nem. Szóval...

- Nem szállok fel.

- De.

- Nem.

- De.

- Nem.

- Testvérrel nőttem fel, egész nap tudom csinálni - tettem karba a kezem. Azonban ahogy eszembe jutott Regulus, arra gondoltam, hogy mit csinálhatnak Jamessel a randin. Kellett egy kis önfegyelem, hogy ne hányjak oda. - Na Remus, kérlek! Ez az álom randim és csak veled akarom!

- Amikor azt mondtad, hogy valaki olyannal akarod, aki fél a repüléstől, akkor...

- Igen, rád gondoltam. Hát persze! - Pár pillanatig gondolkozott, de már éreztem, hogy megtörtem.

- Rendben - sóhajtott.

- NAGYSZERŰ! - lelkesedtem be és fel is ültem a kicsikére. - Pattanj! - böktem magam mögé a fejemmel. Remus megforgatta a szemét, majd rettentő óvatosan felszállt a motorra.

- Nagyon-nagyon lassan menj! - karolt át szorosan.

- Rendben, persze - kuncogtam, miközben bekapcsoltam a motort.

- Nem viccelek!

- Tudom. Nagyon komoly vagyok - indultam el 3 km/h-val. Még a bőrdzsekin és a kötött pulcsin keresztűl is éreztem a heves szívdobogását. Gondolkozni is kezdtem rajta, hogy evett-e aznap kávés csokit.

A motor egyre gyorsult, Remus pedig egyre jobban hozzámsimult. Mint egy álom! Felemelkedtünk és ahogy lassan gyorsultunk, éreztem, ahogy a kisfarkas ellazul. A szellő kellemesen simogatta az arcunkat, a kilátás pedig gyönyörű volt.

- Imádom - suttogta.

- Én meg téged - mosolyodtam el.

Hát nem terveztem összehozni őket, de meghajlok a többség akarata előtt. Amúgy meg a wolfstar fanfic-emhez semmi ihletem, ebbe meg úgy beleillett. Szóval remélem, minden wolfstar shipper tetszését elnyerte!