Félsz, Black? /BEFEJEZETT/

Harmincnyolc | A legnagyobb kín | Regulus

Miután Remussal elmentünk abba a bárba, találkoztam Eric-kel. Tök rendes volt, meg minden, csak hát... nem volt humora. És még nem is ez volt a legnagyobb baj vele. A legjobban az zavart benne, hogy ő nem James. De amikor azt mondta, hogy szívesen megmutatná az éremgyűjteményét és én pontosan tudtam, hogy ez nem az érmekről szól, elmentem vele. A gyanúm beigazolódott, amikor a szobájába érve megint megcsókolt. Nem csinálta olyan rosszul, de Jamesnek a közelébe sem ért.

Ekkor benyúlt a pólóm alá és nyakam kezdte csókolgatni. Fogalmam sincs, mi történt, hogy miért tettem, de valahogy kicsúszott a számon.

- Istenem. James... - sóhajtottam. Egyszerre húzódtunk el egymástól Eric-kel, mintha áram rázott volna meg minket.

- Mit mondtál? - húzta fel a szemöldökét.

- Én... - hebegtem zavarodottan.

- James nem az exed?

- Öhm... Pontosan melyik exemre gondolsz? - tűrtem vissza a pólóm a nadrágomba.

- Szóval nem léptél túl rajta - tette karba a kezét. - Őt akartad féltékennyé tenni azzal, hogy lefekszel velem, igaz?!

- Dehogyis! - forgattam a szemem. - De én most inkább megyek. Bocs, hogy feltartottalak - léptem ki az ajtón a pulcsimmal a kezemben. Az egész eset miatt bűntudat fogott el. De nem azért, mert rossz nevet mondtam, hanem mert úgy éreztem, mintha megcsaltam volna Jamest. Ami hülyeség, mert biztos voltam benne, hogy jelenleg is valami dögös csajjal van. Talán Lilyvel. A gyanúm viszont azonnal semmivé foszlott, amikor a folyosón megpillantottam egy ablakpárkányon ücsörögni magányosan. Olyan szomorúnak tűnt, hogy majdnem mellé ültem és megkérdeztem, mi a baj. De nem tettem.

- Hello - nézett rám. Biccentettem és már mentem is volna tovább. - Láttalak azzal a hugrabugossal. Hogy is hívják? Ellen?

- Az Ellen egy lány név - forgattam a szemem. - Ha ennyire tudni akarod, Eric-nek hívják és sokkal kedvesebb mint te.

- Hú, most nagyon megsértettél - lóbálta a lábát kedvetlenül. - Csak el ne sírjam magam!

- Nagyon vicces - sóhajtottam és megint elindultam, de újból megszólalt.

- Biztos marha szexi mesztelenül a löttyedt hasával. Jót keféltetek?

- Semmi közöd hozzá! - csattantam fel. - És egyáltalán nem löttyedt a hasa! Sokkal szexibb nálad és ügyesebb is, ha érted hogy értem - hazudtam. Sajnos James továbbra is ezerszer jobban nézett ki Eric-nél és biztos vagyok benne, hogy nem is ügyesebb a hugrabugos.

- Én mindent értek, Reg.

- Nem szólíthatsz többet a becenevemen! - kiáltottam rá. - Sehogy ne szólíts! SOHA TÖBBET NE SZÓLJ HOZZÁM! - ordítottam fájdalmasan. Annyira fájt ezt mondani. James pedig csak ott ült és nem tett semmit. Nem is mondott semmit. - Hogyhogy most így elnámultál? A múltkor sokkal bőbeszédűbb voltál - gúnyolódtam.

- Kapd be, Regulus - nézett rám mérgesen.

- Többet nem - mutattam neki a középső ujjam és elsétáltam. Életem legrosszabb párbeszéde volt.

~*~*~*~*~*~

Hamarosan elérkezett a téli szünet. Még nem tudtam, hogy fognak fogadni a szüleim, de elhatároztam, hogy megpróbálok hazamenni. Siriushoz nem mehettem, mert a végén még összefutottam volna Jamessel. Elterveztem, hogy ha nem engednek haza, Andromédáéknál húzom meg magam.

Nem kis meglepetésemre, az anyámat pillantottam meg a peronon. Ezt jó jelnek vettem, így odamentem hozzá.

- Mit keresel itt, anya?