James Potter bukásra áll bűbájtanból. Flitwick azt tanácsolja neki, hogy kérjen segítséget a legjobb diákjától, Regulus Blacktől. James bár vonakodva, de eleget tesz a kérésnek és felkéri legjobb barátja öccsét, hogy korrepetálja. Regulust végül a p...
Regulus ijedten ébredt fel. Részben az eső ébresztette fel, részben pedig az álma. A nyári zivatar hangosan kopogott az ablakán és nem hagyta őt visszaaludni. Lecsapott egy villám. Az első. Természetesen számolta. Mindig ezt csinálta. Sirius tanította neki régebben, hogy elterelje a gondolatait ha fél. Regulus már csomószor nekifutott, de a vége mindig ugyanaz lett, ami ezúttal is. Halkan, de sietve kikászálódott az ágyból és a szomszéd szobába rohant. Lenyomta a kilincset és benyitott bátya szobájába. Felmászott az ágyra és a vállát kezdte rázogatni. Hallotta a sikításokat és az üvöltéseket, ahogy minden este. Hat év alatt már megszokhatta volna, de egyszerűen nem ment.
- Reg? - nézett fel. - Mit keresel itt? Tudod, hogy nem szabad...
- Félek - mondta könnyes szemmel, ugyanakkor már nyugodtabban. Testvére hangja és közelsége mindig megnyugtatta. - Itt aludhatok?
- Persze, gyere! - emelte fel a takarót Sirius, hogy öccse bemásszon alá.
- Rosszat álmodtam - szólalt meg kis idő után Reg.
- Mi volt benne? - Sirius se merte feljebb emelni a hangját.
- Hogy... - Újabb sikoly. Regulus ijedten rezzent össze, mire Sirius védelmezően átkarolta. Tudta, hogy az öccse nem is igazán van tisztában azzal, mi történik odalent és azt akarta, hogy ne is legyen. Amikor először megverték őt, elhatározta, hogy bármi is lesz, Regulus sosem tudhatja meg. Maradjon csak abban a hitben, hogy mindketten tökéletes biztonságban vannak.
- Mondd csak! - bíztatta.
- Azt álmodtam, hogy apa kiabált velünk és aztán megütött engem. Sokszor. És aztán téged is - mesélte. - Nagyon féltem, mert úgy éreztem, hogy tényleg megtörténik.
- Ilyen soha nem lesz - állította magabiztosan Sirius. - Anya és apa csak a rossz embereket bántják. Minket nem.
- Tudom, de olyan valóságos volt az az álom. És a vihar is ijesztő. Te hogy nem félsz? - kíváncsiskodott. Reg mindig is csodálta a bátyát, amiért ő se a viharoktól, se a hangosan ugató kutyáktól nem félt. Persze nem tudhatta, hogy ez azért van, mert Sirius már sokkal rosszabbakat is megélt hét éves létére.
- Úgy, hogy tudok egy titkot - mosolyodott el Sirius a sötétben. - Tudom, hogy mindenféle láthatatlan lények vannak a ház körül, akik gondoskodnak róla, hogy ne csapjon belénk a villám és robbanjunk fel.
- Felrobbannánk? - ijedezett Regulus.
- Igen, de ez nem történhet meg - mondta gyorsan. - Mert a láthatatlan lények vigyáznak ránk és a házra.
- Akkor anya és apa se sérülhetnek meg, ugye?
- A házban vannak? - vezette rá a válaszra.
- Igen. És ami a házban van, az nem sérülhet meg, igaz?
- Igaz - bólintott Sirius. - Jó éjt, Reggie!
- Jó éjt! - mosolyodott el. Imádta amikor Sirius Reggie-nek hívta őt. Megfogták egymás kezét és olyan éjfél körül el is aludtak. Ezután Regulus már csak szépeket álmodott és a vihar se tűnt már olyan hangosnak.
~*~*~*~*~*~
Reggel az ajtó kicsapódására riadtak fel mindketten.
- Regulus?! - döbbent le Mrs Black. A két fiú gyorsan felült és ijedten néztek anyjukra. Regulus attól félt, hogy kiabálni fog, de Sirius attól, hogy újra előveszi a nádpálcát. - Megmondtam, hogy mindenki a saját ágyában alszik!
- Bocsánat, anya! - pattant le gyorsan az ágyról Regulus és vissza is rohant a szobájába. Biztos volt benne, hogy ezzel tesz a legjobbat. Nem tudta, mit fog tenni Mrs Black, amint kisebb fia elhagyta a helyiséget.
- Telebeszélted a fejét a hülyeségeiddel, igaz?! - ragadta meg erősen Sirius karját és durván lerántotta az ágyról. A fiú a hátára érkezett, ami miatt alig kapott levegőt és be is verte a fejét az éjjeliszekrénybe. - TARTSD MAGAD TÁVOL TŐLE! - kiabált és felrántotta Siriust a földről, aki még mindig alig jutott lélegzethez. - MIKOR TANULOD MEG VÉGRE, HOGY AZT TEDD, AMIT MI MONDUNK?! MIKOR?!
- Én... én... - szipogott Sirius.
- Megmondjam, mikor? SOHA! Amint megszültelek, tudtam, hogy egy hiba vagy! Nem is vagy te igazi Black! Egy Black nem sír. GYENGE VAGY! - lökte neki a falnak. Sirius kezdte elveszíteni az egyensúlyát, de nem akart elesni, mert félt, hogy akkor megint olyan fájdalmasan rántaná fel az anyja a földről. - Alig várom már, hogy elmenj a Roxfortba - fogta a fejét Mrs Black, aztán kiment. Sirius nem fogta vissza tovább a könnyeit. Elesett és sírni kezdett. Nem akart többet felállni.
~*~*~*~*~*~
Walburga miután végzett a nagyobb fiánál, Regulushoz nyitott be, aki addigra már az ágyában feküdt és úgy tett, mintha aludna. Szerencséjére a falak hangszigeteltek voltak.
- Tudom, hogy még ébren vagy - ült le az ágy szélére. A fiú felnézett, aztán amikor meglátta anyja mosolygós arcát, fel is ült. - Ne menj át többet Siriushoz!
- Miért ne? - kérdezte.
- Mert egy férfi nem fél se a vihartól, se a rossz álmoktól. Te pedig férfi vagy, nem?
- De, igen - nyelt egy nagyot Regulus. Hat évesen elég ijesztő volt neki, hogy férfinak kellett lennie.
- Helyes - bólintott komoran Mrs Black, aztán felállt és kiment.
Két testvér ugyanazoktól a szülőktől, mégis teljesen máshogy kezelték őket.
~*~*~*~*~*~
Következő este Regulus nem ment át a testvéréhez, de párnákat rakott maga mellé és két órán keresztül mesélt a párna kupacnak. Talán ezért van, hogy élete végéig minimum öt párnával aludt és mindig mindegyiket a jobb oldalára rakta, oda, ahova Sirius feküdt régen.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
