Félsz, Black? /BEFEJEZETT/

Tizenegyedik | James | Mrs Potter meglátásai

A film ötödjére is ugyanolyan izgalmas volt. Már úgy beszippantott, hogy azt is kezdtem elfelejteni, hol vagyok, amikor valami súlyt éreztem meg a vállamon. Odakaptam a fejem és azt láttam, hogy Regulus elaludt és a fejét - valószínűleg nem direkt - a vállamra döntötte. Átkaroltam és közelebb húztam magamhoz. Szerencsére nem ébredt fel a mozdulataimra. Annyira nyugodt és édes volt az arca. A filmre onnantól nem is nagyon bírtam figyelni. Aztán hirtelen csengettek. Kikapcsoltam a tévét és Regulust óvatosan lefektettem, majd ráterítettem egy plédet. Miután átvettem a pizzát, óvatosan visszaültem a kanapéra és enni kezdtem. Mivel Regulus alacsony és vékony volt, ráadásul felhúzta a lábát, bőven elfértem mellette. De miután megettem a pizza felét, valahogy én is elaludtam.

Amikor felébredtem, döbbenten realizáltam, hogy Regulus feje a mellkasomon pihent. Nem toltam el. Miért tettem volna?

Már ment le a nap és ő még mindig aludt. Elgondolkoztam, mennyit lehetett vajon az utcán.

Egyszer csak megmozdult. Lassan felült és döbbenten nézett körül. Legszívesebben megkértem volna, hogy még maradjon egy kicsit mellettem.

- Kialudtad magad? - ültem fel én is.

- Én... de... mikor... - dadogott zavartan. Mielőtt megnyugtathattam volna Regulust, hogy csak álmában mozgott és bárkivel előfordulhat, nyílt az ajtó és az apám lépett a házba.

- Úgy zuhog, mintha dézsából öntötték volna! - mondta fel se nézve és becsapta az ajtót. Levette a kalapját és megtörölte nedves, őszülő fekete fürtjeit. A kabátját felakasztotta és csak azután nézett ránk. Addigra már felálltunk. Regulusnak is sikerült egyedül odasántikálnia és megállnia a falnak dőlve. - Te meg ki vagy? - méregette a zavarodott Regulust.

- Apa, ő Regulus és ma éjjel nálunk alszik - foglaltam össze.

- Ezt kijelented vagy kérdezed? Mert tudtommal még az én házamban laksz - mondta félmosolyra húzva a száját.

- Elmehetek, ha zavarok, biztos találok szállást máshol is - hadarta Regulus, aki nem vette észre az apám hangjában bujkáló szórakoztatottságot. Nagyon új volt ez a szerény, félénk Regulus.

- De minek keresnél máshol, ha itt van? - nézett rá értetlenül. - Isten hozott, Regulus! - rázott vele kezet. - James, anyád már itthon van? - fordult hozzám és számára már le is volt zárva a téma.

- Nem, még nem ért haza.

- Pedig nekem azt mondta, hétre jön. Biztos nemsokára itt lesz - indult meg a konyha felé.

- Hét óra van?! - kérdezte Regulus halkan. Próbálta minél lejjebb venni a hangját, hogy apám ne nézze síkhülyének, de így minimum két oktávot felugrott a hangja, amitől majdnem elnevettem magam.

- Kicsit elaludtál - mosolyogtam rá. Ekkor megint nyílt az ajtó és anyám lépett a házba. Ő is csak azután nézett fel, hogy ledobta a kabátját.

- Szia, Effie drágám! - lépett ki a konyhából apa, mielőtt anya bármilyen kérdést feltehetett volna Regulus ottlétével kapcsolatban.

- Sziasztok! Szia, te ki vagy? - nézett Regulusra.

- Anya, Regulus. Regulus, az anyám - mutattam be őket egymásnak.

- Itt alszik -  biccentett apám. - A főnök már megmondta - bökött felém.

- Rendben - nevetett anya.

- Nem baj? - aggodalmaskodott tovább Regulus.

- Dehogyis! Miért lenne? Az viszont baj lenne, ha nem vacsoráznánk, mert én farkas éhes vagyok, te pedig mindjárt elfogysz, drágám! - tolta az étkező felé a megszeppent Regulust. Nem örültem, hogy ilyeneket mond neki, de igazából egyet kellett értenem. Pár perccel később már az asztalnál ültünk a frissen mikrózott, előző napi bolognai spagettivel. Egy ideig csak némán ettünk.

- Mondd csak, Regulus; honnan lehet ismerős a neved? - törte meg a csendet apa. - Nincs esetleg egy híres ember, akit így hívnak.

- Öhm... Nem hiszem. A szüleim egy csillagról neveztek el.

- Nem te vagy Sirius öccse? - szólalt meg anya.

- De. Igen, az én vagyok - motyogta.

- Így már értem. Az ott egy vágás? - mutatott anya Regulus félig kilátszódó mellkasára. Nagy volt rá a pólóm. Szegény fülig elvörösödött és valószínűleg fogalma se volt, mit mondjon.

- Miért nem váltunk témát? - sóhajtottam.

- Sirius még csak most költözött ki. James, te kényszert érzel, hogy folyamatosan elszállásolj itt egy Blacket? - nézett rám apa. Kösz a téma terelést...

- Nem azért mondtam Regulusnak, hogy itt aludhat, mert Sirius öccse - csúszott ki a számon. Csak ezután döbbentem rá, hogy ezzel konkrétan azt mondtam, hogy kedvelem őt. A szüleimnek semmi nem tünt fel, de Regulus döbbenten nézett rám. Szerencsére nem mondott semmit. Itt megint beállt pár perc csönd.

- Hova tegyem a tányért ha nem kérek többet? - kérdezte Regulus. Amikor odanéztem, döbbenten láttam, hogy nagyjából semmit nem evett. Mindvégig csak piszkálta abban reménykedve, hogy így nem annyira feltünő.

- De hát alig ettél, drágám. Nem ízlik? - aggodalmaskodott anya.

- Nem, dehogy - viszakozott. - Nagyon finom. Csak nem vagyok már éhes.

- Mikor ettél utoljára?

- Öhm... Dél körül - felelt zavartan Regulus.

- Nyolc órája?! Nem, ebben a házban senki nem fekszik le éhesen! - pattant fel.

- Anya, azt mondta, nem éhes - próbáltam menteni a helyzetet.

- Majd az isteni shakshukám illatára megváltozik a véleménye!

- Ó, én igazán...

- Ne szerénykedj, enni kell! - intette le anya.

- Ebben a házban nem a te döntésed, hogy mikor eszel - mondta apa lehalkított hangon.

- Fleamont! Ez a gyerek csont és bőr! Mégis milyen ember lennék, ha hagynám, hogy így feküdjön le aludni?!

Többet senki nem vitatkozott vele. A shakshuka pár percen belül már Regulus előtt is volt. Szinte biztos voltam benne, hogy azt is csak illedelmességből ette meg. De tényleg úgy tünt, hogy ízlett neki.

~*~*~*~*~*~

Miután megágyaztam Regulusnak a kanapén és adtam neki egy kényelmesebb nadrágot (az is nagy volt rá), lefeküdtem aludni. Aludni viszont nyilván nem tudtam. Vagy húsz percig forgolódtam, amikor meguntam és lementem egy pohár vízért. Regulus már elaludt. Az arca nyugodt és édes volt. Édes?! Miért gondolok én ilyeneket?

- James? - szólalt meg valaki mögülem. Akkor eszméltem rá, hogy már percek óta bámulom az alvó Regulust. Megfordultam és anyámmal találtam szemben magam.

- Csak vízért jöttem - indultam meg a konyha felé. Gyorsan töltöttem is magamnak és egy hajtásra kiittam a felét.

- Ez az igazi oka annak, hogy szakítottatok Lilyvel, nem igaz? - kérdezte anya, aki követett a konyhába. A kérdésére egy pillanatra lefagytam.

- Ezt hogy érted?

- James, úgy nézel erre a fiúra, mintha életed szerelme lenne. És ő is rád. - Félrenyeltem a vizet és az egészet a falra köptem.

- Mi van?! - döbbentem le. - Mi a francról beszélsz?!

- Ne is próbáld tagadni, édesem! - mosolyodott el szelíden.

- De... De... Mi...? Anya, Regulus gyűlöl engem! - bizonygattam.

- Gyűlöl?! - nevetett. - Most te arra a fiúra gondolsz, aki veled töltötte az egész napot és itt alszik a kanapénkon? James, kérlek őszintén mondd meg: van köztetek valami?

- Nincs! - vágtam rá kicsit túl gyorsan. - Egyáltalán semmi! Mégis hogy jutnak eszedbe ilyen képtelenségek?! - raktam be a poharat a mosogatóba. Inkább csaptam.

- De ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz?

- Nincs mit mondanom - jelentettem ki indulatosan, mire a csapban felrobbant a pohár. De én ezt már a nappalinól hallottam csak. Felrohantam a szobámba és lefeküdtem, de nyilván még jó sokáig nem tudtam aludni.