Félsz, Black? /BEFEJEZETT/

Hetedik | James | A legjobb barátnő

1977. X. 10.

Amikor Regulus belépett az öltözőbe nagyon furcsa arcot vágott. Még soha senki nem nézett rám annyira vágyakozva. Ahogy egy éhező gyerek nézi az ételt. Nem tudtam, mit reagáljak, de abban a pillanatban bármire is vágyott szívesen megadtam volna neki. Ugyanis az utóbbi időben észrevettem, hogy elkezdtem vonzódni hozzá. Ez persze elég rosszul jött ki, hiszen barátnőm volt. Csakhogy időközben arra is rájöttem, hogy Lily-vel nem a csókolózást és a szexet szeretem, hanem a beszélgetéseket és a sakkjátszmákat. Még senkinek sem mertem ezekről szólni, de tudtam, hogy muszáj lesz szakítanom és mindent megmagyaráznom Lily-nek. Csakhogy griffendéleshez egyáltalán nem illő módón féltem az érzéseimtől és ettől a beszélgetéstől.

- James, jól vagy? - zökkentett ki a gondolataimból Remus.

- Ha? - kaptam oda a fejem. Ketten ültünk a Griffendél klubhelyiségében és sakkoztunk. Peter lement Roxmortsba cukrot venni, Sirius meg valami csajjal randizgatott (vagy valami hasonló).

- Azt mondtam, te jössz - ismételte meg Holdsáp. - Minden oké?

- Persze. Remus?

- Hm?

- Neked már tetszett valaha fiú? - puhatolóztam.

- Nem! - kapta fel a vizet. - Attól, hogy még nem volt barátnőm, nem vagyok meleg! Oké?! Egyszerűen még nem jött össze!

- Öhm, én nem hittem, hogy meleg vagy. Az vagy? - sandítottam rá, majd megparancsoltam a királyomnak, hogy üsse le Remus parasztját.

- Nem - mondta már kissé nyugodtabban. - Tetszik is egy lány. Jenna Westonnak hívják, hugrabugos és annyira csodálatos!

- Hívd el randizni! - ajánlottam.

- Bárcsak merném! - sóhajtott Remus. - Da ha nem hitted azt, hogy meleg vagyok, miért kérdezted?

- Mert... nekem lehet, hogy tetszik valaki...

- Tessék?! - borította le a sakktábla felét meglepettségében. - Ki?

- Ha lenyugszol, elmondom - kezdtem el visszapakolni a sakkot.

- Nyugodt vagyok - vágta rá kicsit túl hamar.

- Oké. Nem mondhatod el senkinek! - néztem rá szigorúan. - Értetted?

- Igen, csak mondd már! - sürgetett.

- Regulus, de...

- MICSODA?! - kiáltott fel döbbenten. - DE HÁT Ő SIRIUS TESTVÉRE!

- Köszönöm, erre magamtól is rájöttem - morogtam.

- Öhm persze - motyogta. - Bocs, csak meglepődtem. Lily-vel már beszéltél erről?

- Dehogyis! - nevettem keserűen. - Kéne? - komorodtam el hirtelen.

- Hülyéskedsz?! Persze, hiszen ez azt jelentheti, hogy... hogy... meleg vagy.

- Igen, tudom! - mondtam idegesen, mire három gyalog felugrott a plafonra, majd felrobbant. El kellett takarnunk az arcunk, hogy ne menjen bele törmelék.

- Muszáj beszélnetek - állapította meg Remus.

- Igazad lehet - néztem a megcsonkult sakk készletre. - És Siriusnak ne mondd el, hogy én törtem el a készletét!

- A másikat se mondom el - sóhajtott.

- Sziasztok, fiúk! - lépett be a klubba Lily. Mintha csak megidéztük volna.

- Szia! Nekem pont most kell mennem! - pattant fel Remus és sokat mondóan rám nézett. Én segélykérően próbáltam üzenni neki a tekintetemmel, de nem figyelt és elment.

- Szia James - ült le mellém és nyomott egy csókot a számra.

- Szia - mosolyogtam rá. Tudtam, hogy mondanom kell valamit, mert különben elkezd olvasni, vagy valami másik témáról beszélni és onnantól sokkal nehezebb lesz. - Figyelj... én... csak azt...

- Minden rendben? - nézett rám kérdőn.

- Igen. Vagyis nem - helyesbítettem. - Semmi sincs rendben. - Beleszerettem a legjobb barátom öccsébe, aki gyűlöl és most össze kell törnöm a szíved. tettem hozzá gondolatban.

- Mi történt? - aggodalmaskodott. A tüdőm mintha egy maraton futóval akarta volna felvenni a versenyt. Egy elég gyors maraton futóval.

- Én... Lily, azt hiszem... azt hiszem... Hú, ez sokkal nehezebb, mint hittem! - nevettem zavaromban.

- James, nyugi - tette a vállamra a kezét és komolyan nézett a szemembe azokkal a gyönyörű zöld íriszeivel. - Bármit elmondhatsz.

- Oké, de ennek biztosan nem fogsz örülni - hajtottam le a fejem.

- Miért? - csodálkozott.

- Mert... Én... Lily, azt hiszem, hogy szakítanunk kell - böktem ki.

- Tessék? - döbbent le. Nem tűnt se ijedtnek, se szomorúnak, vagy mérgesnek. Csak döbbentnek. - Miért? Mi történt?

- É-Én... Figyelj, tudnod kell, hogy bármi fog is történni, örökké szeretni foglak! De ezt - mutattam kettőnkre - nem tudom folytatni, mert... mert... Azt hiszem... Nem, nem hiszem. Tudom. Hogy... én... meleg vagyok - hajtottam le a fejem bűnbánóan. Vártam, hogy mondjon valamit. Kiabáljon, sírjon, veszekedjen... akármi. De ő nem tett semmit. Ránéztem és még döbbenetet se láttam rajta. Csak szomorúságot. Némá, csendes gyilkos szomorúságot.

- Nem lepődtem meg - szólalt meg egy kis idő után. Ezen a mondaton én viszont meglepődtem. Nagyon.

- Micsoda?!

- Sejtettem, hogy valami nincs rendben kettőnk között. Ráadásul a múltkori randinknál megbámultál egy dögös pincérfiút.

- Sajnálom - mondtam csendesen.

- Mégis mit? James, ne hülyéskedj! Nem haragszom! Erről nem te tehetsz - tette a vállamra a kezét. Annyira megkönnyebbültem, mint addig még soha.

- Köszönöm! - öleltem meg szorosan. Átjárta az ismerős illata az orrom. De ez az illat nem a szenvedésemre emlékeztetett, hanem arra, hogy milyen volt egy ilyen kedves, okos, megértő lánnyal lenni. - Te vagy a legjobb barátnő, akire egy meleg srác vágyhat - mondtam, miközben még mindig nem engedtem el. Halkan elnevette magát.

- Mondtál már kedvesebbet, de köszönöm - motyogta. Hatalmas súly szakadt le a szívemről. A világ összes baját magam mögött tudtam hagyni. - James, ígérj meg valamit! - tolt el magától.

- Igen?

- Sose félj felvállalni magad! Ezt nem szabad szégyellned, mert ha meglátják, hogy nem fogadod el teljesen, támadni fognak. És nagyon durvák tudnak lenni - mondta komolyan.

- Megígérem - szöktek könnyek a szemembe. - Te vagy a legcsodálatosabb lány ezen a világon! - öleltem meg újra.

- Tudom - nevetett. Nekem volt a legfantasztikusabb barátnőm. Nincs jobb érzés annál, mint amikor valaki így elfogad. Főleg ha az a valaki a barátnőd. Vagyis exbarátnőd.