Félsz, Black? /BEFEJEZETT/

Hatodik | Regulus | Vallomás és kockahas

1977. X. 8.

Amikor Sirius elmondta az ajánlatát, már nyitottam is a szám, hogy elküldjem melegebb éghajlatokra, de lefagytam. Egyszerűen el akartam neki mondani az igazat. Féltem, de hazudni nagyon nem akartam. Kezdett már nagyon elegem lenni a titkolózásból és abból, hogy folyamatosan elnyomom önmagam. Amikor James olyan kedves volt, már majdnem megtörtem, de aztán az elég kiábrándító volt amikor kijelentette, hogy utál.

- Azért nem akartam Cintiával csókolózni... mert... mert...

- Jaj, ne legyél már ilyen drámai! - forgatta a szemét Sirius. - Csak bökd ki, mert nekem sejtelmem sincs, hogy mi bajod. Egy tök jó csaj megcsókol, te meg ennyire nem bírod értékelni... Őszintén nem értem, hogy lehetünk ugyanazoktól a szülőktől.

- Sirius, állj már le! Éppen őszinte próbálok lenni!

- Te tudsz olyat? - folytatta a gyúnyolódást, amivel egyáltalán nem könnyítette meg a dolgom. De tudtam, hogy a sok baszogatás és veszekedés ellenére Sirius azonnal elfogadna. Végülis van egy vérfarkas barátja! Ha azzal nincs baja...

- Kérlek... - mondtam már sokkal félénkebben. Újra egy tízéves kisgyereknek éreztem magam, aki a testvérén kívül senkivel nem mer normális hangerőn beszélni. Látszott, hogy Sirius is megérezte, hogy valami komolyról van szó és nagyon hálás voltam neki amiért ekkor tényleg elkomolyodott. - Ígérd meg, hogy ha elmondom, nem akadsz ki!

- De... mit mondasz el?

- Csak ígérd meg! - kértem.

- Rendben - sóhajtott. - Nem fogok kiakadni.

- Azért nem tetszett, mert... Az volt a baj, hogy... hogy ő... lány. És... mármint... - A szívem egyre hevesebben dobogott és egyszerre rázott ki a hideg és volt iszonyatosan melegem. A fejem fájni kezdett és azt hittem, menten elájulok. Fel sem fogtam Sirius döbbent tekintetét és azt is csak nehezen, amit mondott.

- Ez azt jelenti, hogy... a fiúk jönnek be? - kérdezett rá.

- Igen - mondtam ki. Le sem írható, milyen jó érzés volt végre egy kicsit kiadni magamból. - Igen, a fiúk jönnek be. Meleg vagyok.

- Értem - bólintott Sirius és a vállamra tette a kezét. Szerencsére annyira ledöbbent, hogy fel se fogta először, hogy ez azt is jelenti, hogy nem Lily-be vagyok szerelmes, hanem... hát igen.

Egy darabig csendben ültünk egymás mellett. Éreztem, hogy könnycseppek folynak le az arcomon, de fogalmam sem volt, hogy ez a megkönnyebbülés, vagy az előttem álló nehézségektől való félelem miatt van.

- Jaj ne sírj már! - mosolygott rám. Ezután olyat tett, amire nagyon nem számítottam: megölelt. A saját reakciómon pedig még jobban meglepődtem. Ugyanis ahelyett, hogy eltoltam volna magamtól, szorosan visszaöleltem. Nagyon deja vum lett, ugyanis nem is tudom, milyen régóta nem öleltük már meg egymást. - Várjunk csak! - tolt el magától hirtelen. - TE BELEESTÉL... - Mielőtt kimondhatta volna gyorsan befogtam a száját a kezemmel. - Pe beleesztép a legobb bahátompa! - próbált kiabálni a kezem mögül. Egy mozdulattal elrántotta a kezem és egy ideig csak döbbenten nézett rám. - JAMES?! KOMOLYAN?!

- FOGD BE, TE IDIÓTA! - förmedtem rá.

- Nem is tagadod?! Ez... de... ho... mi... mé...

- Befejezted? - néztem rá a lehető legunottabban.

- Nem! Ez... de... James az én barátom! Nem is a barátom, szinte már a testvérem... EZ VÉRFERTŐZÉS!

- Nem, nem az! James nem a rokonom - cáfoltam. - Az hogy köztetek mi van, az már egy másik dolog. A lényeg, hogy ezt senkinek nem mondhatod el - szögeztem le.

- De... de... Ez fura - jelentette ki. Meg is értettem, hiszen nekem is elég sokkoló lett volna ha kiderül, hogy Sirius szerelmes a legjobb barátomba. Bár nekem sosem voltak olyan közeli barátaim, mint amilyek ők egymásnak.

~*~*~*~*~*~

- Ez már nem volt rossz! - mondta James, miközben leszálltunk a pálya mellett. - Fejlődsz.

- Kösz - motyogtam rá se nézve. Aztán egy szó nélkül elmentem átöltözni. Közben eszembe jutott, hogy nem fizette ki az utolsó korrepetálást. Ezért miután kész lettem, el is indultam a griffendélesek öltözője felé, majd bekopogtam.

- Gyere! - szólt ki James. Amikor benyitottam, minden levegő kiszorult a tüdőmből és azt is elfelejtettem, hogy hol vagyok. Teljesen lesokkolódtam a félmeztelen James látványától. Addig még sosem akartam ennyire megcsókolni. Szó szerint úgy érzetem, hogy ha nem érinthetem meg azonnal, meghalok. - Minden rendben? - Zökkentett ki az egyre mocskosabb gondolataimból. Kevesebb mint egy lépésnyire állt tőlem és még mindig nem volt rajta póló, én meg egyre gyorsabban vettem a levegőt.

- Én... csak... - dadogtam. Még közelebb lépett hozzám, én meg majdnem hátraestem.

- Regulus...

- Utállak! - rohantam el gyorsan. A pénz már nem érdekelt, mert tudtam, hogy ha még egy másodpercig bámulom, nem fogom tudni megállni, hogy meg ne csókoljam.