Félsz, Black? /BEFEJEZETT/

Tizenöt | Karaoke | Regulus

Az étteremben megivott bornak is megvolt már a hatása, de a bárban megivott sörök után teljesen megváltozott körülöttem a világ. Aztán Cintia elővett egy doboz sárkány rudat. Mint kiderült, a magyar mennydörgőknek szokták a pikkelyét összemorzsolni, megerjeszteni, kis papirokba  feltekerni, majd elszívni. A hatása elképesztő volt. A hangosan dübörgő zene mintha halkabb lett volna, az emberek mozgása meg néha le-lelassult. Úgy éreztem, minden csodálatos. És pontosan tudtam, mit akarok: karaokézni.

- Sirius! - rohantam oda hozzá, amikor visszajött. Biztosan nem egyenesen mentem, mert úgy éreztem, repülök. - Énekeljünk!

- Tessék? - nevetett.

- ÉNEKELNI AKAROK! - mondtam kicsit hangosabban, hátha a zene miatt nem hallja. Ekkor pár perc kimaradt. Őszintén fogalmam sincs, mi történt itt. Aztán Siriussal ott álltunk már a színpad mellett.

- Biztos, ezt akarod? - kérdezte.

- Igen! - néztem áhitatosan a mikrofonra. A lábammal a zene ritmusára doboltam.

- Akkor gyere! - rántott fel a színpadra. És elindult a zene, amit Sirius választott. Természetesen tudtam a szövegét. Persze hogy tudtam, hiszen mindig ezt hallgattuk, amikor kisebbek voltunk. - We're lonely dancers. Join me for tonight! We're lonely dancers, baby. Dance with me, so we don't cry! - énekelte.

- We're lonely dancers, there's no need to hide - folytattam. - I know the answer, baby. Dance with me so we don't cry! - Valahogy egyáltalán nem izgultam. Marha jó volt. Megláttam a tömegben Jamest, aki elképedve nézett rám. Őszintén én is kicsit csodálkoztam magamon.

~*~*~*~*~*~

Miután lementünk a színpadról, Sirius és Cintia eltűntek valahová, Lily pedig elköszönt és elment.

- Jó voltam? - léptem oda Jameshez. A tömött bárpultnál ült egy sörrel.

- Elképesztő - nevetett. - Nem tudtam, hogy ilyen jó hangod van.

- Én meg azt nem, hogy ilyen fárasztó az éneklés - botlottam meg a lábamban. - Adj már helyet! - noszogattam.

- Nem, keress másik széket! - kortyolt egy nagyot a sörből, aztán lerakta a pultra. Körülnéztem, de sehol nem volt hely.

- Nincsen. Az öledbe ülök, ha nem adod át! - fenyegettem.

- Hajrá! - nevetett. Minden bizonnyal nem vett komolyan. Mégegyszer körülnéztem, de minden tele volt. Így aztán a fenyegetésemet beváltva leültem az ölébe. Valószínűleg józanul soha nem tettem volna ilyet, de részegen és beszívva minden gátlásomról megfeledkeztem. Úgy tűnt, James is elég részeg volt, mert ahelyett, hogy lelökött volna, átkarolt és közelebb húzott magához.

- Nem gondoltam volna, hogy ilyen kényelmes vagy - mondtam őszintén. A fejemet hátra döntöttem a vállára. Halkan felnevetett. Egy ideig csak némán ültünk ott és néztünk a karaokézó embereket. - Akarok csinálni valami hülyeséget - szólaltam meg hirtelen. Kicsit elfordultam, hogy James szemébe tudjak nézni. - Valamit, amit holnap megbánok.

- Mint egy tetoválás?

- Nem egészen erre gondoltam - ráztam halványan a fejem. Valahogy éreztem, hogy valami megváltozott. Mintha mindenki eltűnt volna rajtunk kívül. A zene elhalkult, de ezúttal nem a sárkány rúd miatt. És akkor hirtelen, fogalmam sincs, hogyan megtörtént. Az idő megállt, amikor ajkaink egymáshoz értek. A csók egyszerre volt vad és gyengéd. Mindenről megfeledkeztem, Jamest és az édes ajkait kívéve. Amikor elváltunk egymástól, nagyokat lihegve próbáltam levegőhöz jutni. Szinte fel se fogtam, mi történik.

- Azt hiszem, ez volt az a hülyeség - sóhajtottam boldogan. Nem értettem, mi történt. Mintha egy másik univerzumba csöppentem volna, ahol nincs pszichopata családom, se az a sok nyomás, csak én meg James.

- Állj fel! - parancsolt rám. Meglepődtem a határozott hangján és őszintén szólva kicsit megsértettek a szavai. De engedelmeskedtem. Amint kiszálltam az öléből, felállt, karon ragadt és már be is szippantott minket a fullasztó, fekete űr. Amikor újra szilárd talajt éreztem a lábam alatt, James szobájában voltunk. - Szerintem a hülyeség, amit holnap megbánunk, még csak most következik - dobta le a padlóra a farmerdzsekijét.

Váratlanul újra csókolni kezdett. A falhoz szorított és közben egyre hevesebben falta az ajkaimat. A világ közben forogni kezdett körülöttem. James egy hirtelen rántással megszabadított a pólómtól és félredobta azt. Ezután a nyakamat kezdte csókolni. A lélegzetem is elakadt ettől.

Annyira akartam, hogy hirtelen már azt se tudtam, mit csinálok, csak ösztönösen cselekedtem. Lehúztam a pólóját és magamhoz rántottam, hogy újra megcsókolhassam. Beletúrtam a selymes fekete hajába és ha lehetséges, még közelebb húztam. Hirtelen felemelt, az ágyhoz cipelt és ledobott rá. Ezután már nem sok idő kellett hozzá, hogy minden ruha lekerüljön rólunk.

Na tudom, hogy ez nem lett valami hosszú, de legalább tartalmas volt. Az első csókjelenetet egyébként AI-val irattam, mert okosan úgy kezdtem bele ebbe, hogy még életemben nem csókolóztam. Fogalmam sincs, mit írtam, szóval nagyon sokat segítene most bármilyen visszajelzés, hogy a továbbiakban esetleg még jobb csókjeleneteket írhassak. Jó éjszakát/reggelt/napközbent!