• ᴍᴇᴇᴛ ᴍᴇ ɪɴ ᴛʜᴇ ᴘᴀʟᴇ ᴍᴏᴏɴʟɪɢʜᴛ • ʀ.ᴀ.ʙ

Hetedik rész

– Még öt perc – suttogta Pandora az órára pillantva, mire Cressa felnyögött.
– Ez így nem lesz jó – motyogta Dawsey idegesen dobolva a lábával.
– Talán jobb is, hogy nem kerül rátok sor, nem kéne büntetést kapnod az első héten – rázta a fejét Panda a mellette állót fürkészve.

Cressida figyelmen kívül hagyva barátnőjét, elgondolkodva figyelte a két diákot, akik éppen abbahagyták a párbajt, ezzel esélyt adva egy újabb párosnak. Mallard elégedetten bólintva nézett körbe a terembe, újabb jelentkezők után kutatva majd egyet sem látva, szólásra nyitva száját kezdett volna bele a mondatba ám a lány megelőzte őt.
– Én szívesen leszek – nyújtotta fel kezét a szőke, ezzel magára vonva a nő figyelmét.
Drucilla meglepetten kereste a hang tulajdonosát, majd kiszúrva azt, halványan elmosolyodott.

– Rendben, jöjjön – hívatta magához.
A szőke hajú vidáman furakodott át az előtte állók között, majd terem közepén megállva pillantott a tanárnőre.
– És ki lesz az ellenfele? – kérdezte a nő.
– Regulus Black – mondta ki a nevet magabiztosan mire a diákok egy emberként fordultak a megnevezett felé.
A göndör nem is foglalkozva azzal, hogy hirtelen a figyelem középpontjába került, csöndesen folytatta a könyvet, amit már az óra eleje óta olvasott, mivel a párbajozó társai nem igazán kötötték le a figyelmét, sőt, inkább untatták őt.
– Regulus Black! – szólította fel a fiút Drucilla, aki a nő érdes hangja hallatán felpillantott a könyvéből.

– Igen? – kérdezte felvont szemöldökkel.
Habár az óra nagy részén figyelt arra, hogy miről beszélnek a többiek, a végére annyira érdekes lett a könyv, hogy esze ágában sem volt a külvilágra figyelni.
– Kérem fáradjon ide, a kisasszony párbajra hívta magát – bökött a lány felé.
Black unottan csukta be a Dorian Gray önarcképe című kötetet, majd lassan megnyújtóztatta elgémberedett végtagjait és lassacskán felkászálódott a helyéről. Kicsit sem törődve azzal, hogy mindenki rá vár, komótos tempóban sétált a lány felé.
Barty és Evan nevetve veregették meg a vállát, ahogy elhaladt mellettük, majd Cressida elé érve felvont szemöldökkel meredt rá.
– Biztosan ezt akarod? – kérdezte fáradtan.
– Miért, talán félsz? – kérdezett vissza gúnyosan.

– Szó sincs róla, csupán jobban örülnék neki, ha folytathatnám a könyvemet – vont vállat. – Plusz próbállak megkímélni egy újabb vereségtől – tette hozzá szúrósan.
– Ó, igazán megtisztelő – parodizált – Soha nem hittem volna, hogy részese lehetek egy ilyen eseménynek, miszerint maga Regulus Black óvni akar a vereségtől, mily' megható. Mindjárt elsírom magam – morogta.
– Azt azért ne – rázta a fejét.
– Elnézést – forgatta a szemét – Minden esetre, bármennyire is kedves tőled. Én azért mégiscsak a párbajt választanám – vette elő a pálcáját.

– Ahogy akarod. Csak gondoltam könyörületes leszek és megóvlak pár álmatlan éjszakától, mivel úgy hallottam még az előző vereségedet sem sikerült kiheverned.
– Hidd el, könnyebb lesz, ha most elverlek! – vigyorodott el.
– Valaki nagyra tartja magát – hőkölt hátra Black drámaian.
– Csupán egészségesen magabiztos vagyok – javította ki a fiút – Ellentétben veled – szúrt oda játékosan.

Regulus halványan elmosolyodott a lány csípős megjegyzése hallatán s már éppen azon volt, hogy valami frappáns mondattal visszavágjon ám Mallard mérgesen közbeszólt.
– Ebből elég! – szólt megunva a szócsatát. – Kezdjék el a párbajt! – utasította őket haragosan, mire Cressa hátrébb lépett a fiútól.
Black is óvatosan hátra lépett párat, elérve a megfelelő távolságot.

A két diák szúrós szemmel figyelte egymást, majd betartva a formaságokat, felvették a kezdő pozíciót és meghajoltak egymás előtt. Megtéve az alapvető kötelességeiket, némán néztek egymásra, mindkettőjük arra várt, hogy a másik belekezdjen.
– Stupefy – hangzott el az első varázsige Cressida szájából, aki kezdte unni a semmittevést.
A göndör tudta, hogy a lány nem fogja sokáig bírni. Mindig övé volt az első illetve az utolsó szó is. Ez sosem lehetett másképp.
Regulus számítva a próbálkozásra, rutinszerűen hárította el a varázslatot majd sebesen visszavágott.

Az elkövetkezendő percekben csak úgy záporoztak a varázsigék. A két fiatal olyan tempóval szórta a varázslatokat, hogy a többi diáknak esélye sem volt követni, hogy ki melyiket mondta.
A tanulók össze-vissza kapkodva a tekintetüket, hallgatták a különböző varázsigéket, néha-néha rémülten levegő után kapva, ahogy az általuk támogatott személy kishíján belefutott egy nem éppen kedves varázslatba.

– Reducio! – kiáltotta Dawsey haragosan, egyre jobban fáradva, mivel az ellenfele egy perc nyugtot sem hagyott neki.
Habár azt hitte, könnyebb dolga lesz, be kellett vallania, hogy Regulus nála is kitartóbban küzdött azért, hogy nyerjen. A fiún ugyanis egy apró jele sem látszott a fáradtságnak, ugyan olyan energiával támadott és védekezett, mint a párbaj elején.
– Silencio! – vágott vissza a fiú.
– Protego... Locomotor Mortis – mondta a szőke egy pillanatra oldalra nézve, mivel már egy ideje magán érzett egy szempárt.

Cressida megérzései nem csaltak, Mallard elgondolkodva figyelte őt, egyre közelebb sétálva Pandorához. Dawseynak nem volt sok ideje a mellette zajló dolgokra figyelni, ugyanis Regulus egyre több varázsigét küldött felé, amit neki minél gyorsabban ki kellett védenie.
A szöszi felháborodottan rázta meg a fejét, kizárva a körülötte lévő dolgokat, majd teljes mértékben a fiúra koncentrált. Nem hagyhatta, hogy legyőzze őt. Nem ez volt a terv.
A lány felháborodottan vágott vissza, hangosan hadarva a különböző szavakat ezzel egy kissé visszaszorítva a fiút.

– Ó... akkor ő Frances húga? – hallotta meg Drucilla meglepett hangját mire muszáj volt kizökkennie a harcból.
Cressa oldalra kapva a fejét, pillantott le a nőre, aki továbbra is csodálkozva vizslatta őt.
– Valóban hasonlítanak egymásra – fürkészte a lány arcát – Meglepően nagy köztük a hasonlóság. – ámuldozott a nő – Frances is éppen ilyen harcias volt, és kitartó – gondolkodott el. – Ő is egy Black fiú ellen küzdött... – idézte fel az emléket.
– És ki nyert? – kérdezte Pandora félénken.
– Sirius – válaszolt a nő halványan elmosolyodva.

Cressida fülében visszhangzottak a szavak. Sirius legyőztea nővérét. Egy Black legyőzött egy Dawseyt. Ha ez igaz, nem hagyhatja, hogy ez újra megtörténjen.
A szőke lány lefagyva pillantott a vele szemben állóra, aki kihasználva a figyelmetlenségét, egy újabb varázslatot szórt rá.
Cressa elkerekedett szemekkel nézett Regulusra aki hangosan felkiáltva támadt avédtelen lányra.
– Stupefy! –hangzott el a varázsige, ezúttal Black szájából.
A szőke ledermedve nézett a fiúra, meg sem próbálva kivédeni a bűbájt. Mindössze lehunyta a szemét egy pillanatra, próbálva hozzászokni a gondolathoz miszerint Black ismét győzelmet aratott felette.
Még hallotta, ahogy néhányan hangosan kiáltanak felé, hogy vigyázzon, de mármindegy volt. Ahogy a lányt elérte a varázslat, testét átjárta egy megmagyarázhatatlan érzés, ami egyszerre volt megnyugtató mégis frusztráló. Cressida hirtelen, leírhatatlan mértékű fáradságot érzett majd összeesett.
Black - Dawsey. 2 : 0.